„Minden gyerek tudja, még a
legkisebb is, hogy rossznak lenni sokkal mulatságosabb, mint jónak lenni” emlékezünk a jeles gyermekíró, Janikovszky Éva 1965-ben először megjelent híres
„mesekönyvének” kezdőmondatára. („Ha én felnőtt volnék). S a
szülők talán épp ezért, s természetesen alapvető gondozási és nevelő funkcióik
tudatában, biztosítani igyekeznek gyermekeik ellátását. A tradicionális családi
keretek közt ez ritkán felmerülő kérdés volt. A nők munkaerő–piaci
aktivitásának növekedése azonban már a XX. század közepére megteremtette azokat
az államilag fenntartott intézményeket, az óvodákat, bölcsődéket, napközi
otthonokat, amelyek a munkaidő teljes hosszára szakmailag átgondolt, fejlesztő
közeget biztosítottak és biztosítanak a kisgyermekek számára. A gyermekmegőrzés
döntően nem ennek az igénynek a kielégítésre szolgál, bár a gyermekfelügyelők, baby-sitterek, au-pairek
természetesen ilyen feladatokat is vállalnak. Mégis inkább az esetleges,
ritkább alkalmak ellátása az, amit a gyermekmegőrzés jelent.
Érdemes talán két
külön irányból is megvizsgálni a gyermekek felügyeletét ellátó „intézményeket”
az érintettek, a gyermekek szemszögéből. Hazai viszonyok közt a kilencvenes
évek hozták meg az amerikai filmekből már jóval korábban megismert baby-sitterek számának növekedését. Amikor egy
kisgyermekhez gyermekfelügyeletet hívnak szülei, akkor amellett, hogy egy még
számára új felnőttet kell megismerni, általában a biztonságot adó saját
környezetében maradhat. S bár bizonyára nagy feladat egy új felnőtt elfogadása
és befogadás a gyermek számára, de ezt nagyban segíti az, hogy ennek az új
felnőttnek csak egyetlen gyerekre, vagy testvérpárra kell figyelni.
A gyermekmegőrzők épp ezeken a pontokon különböznek
alapvetően a fent írtaktól. Ez egy új helyszín, igaz, új játékok és lehetőség
terepe is egyben. Mindemellett a kortárs kapcsolatok alakulásának modern kori
terepe is. A bevásárlóközpontok és üzletközpontok is kínálnak ilyen
szolgáltatásokat a gyermekkel érkező családoknak. Ilyen estben a gyermekek a
vásárlás idejét külön töltik szüleiktől és a spontán összejövő gyerekek
általában a felkínált játékok és eszközök mentén lazán
szerveződnek egymáshoz, vagy magányosan ismerkednek az új környezettel. A
gyermekmegőrzők közt találunk olyanokat is, ahol nem a szülők valamely
elfoglaltságának idejére kívánják a gyermekek felügyeletét megoldani, hanem
kimondottan azzal a céllal szerveződnek, hogy a kicsiknek ingerekben gazdag
környezetet biztosítva közös játékteret kínáljanak. A magukat gyakran játszóháznak
nevező intézmények több alkalmat teremtenek a szülök
bekacsolódására, vagyis a család közös játékának is színterévé válnak. A
játékok mellett szervezett programokat is kínálnak, vagy tudatosan animálják az
összesereglett gyerekeket. Mindeközben alkalmat adnak arra, hogy a közel azonos
korú gyermekek szülei is találkozhassanak, tapasztalatok és gondolatokat
cserélhessenek, tanácsot kérhessenek egymástól.