A szórakozás fogalma a köztudatban erősen kötődik az ifjúsághoz. Egyfajta önfeledt, a szórakozásra még sok alkalmat adó korként jelenik meg a személyes és közös történeteinkben fiatalság ideje. Különös jelentőségre tehetnek szert a fiatalok életében a szórakozás terei, helyei. Ismerős nevek, közös emlékek nem csak mai anekdotákban, de az idősek visszaemlékezéseiben is elevenen élnek. Jelentőségük a személyes történetekben elvitathatatlan, a nevelés, jelen esetben az iskolán kívüli nevelés terén azonban kérdéses lehet. Milyen pedagógiai jelentősége lehet ezeknek a helyeknek? Miért kellene egyáltalán velük számolni a nevelés terén? Nem újdonság persze az ünnep, a játék, a szórakozás pedagógiai jelentőségéről beszélni, de maguk a szórakozás helyei nem gyakran kerültek a pedagógia látóterébe.
Azt, hogy most egy pedagógia tankönyvben helyet kap az ifjúsági szórakozás és ennek terei, az utóbbi években végbement változás is magával hozza. A szórakozás – talán mondhatjuk – egyidős az emberiséggel. A szabadidő eltöltésének leginkább az ünnepléshez, önfeledtséghez köthető részeként határozható meg. Minden kultúrában jelenlévő, sokféle formát öltő emberi tevékenység, melynek kialakulnak az egyes társadalmakban a maga sajátos terei, időszakai, s az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások köre. A szórakozás piaci szolgáltatásként működő helyei, mint kocsmák, kávézók, teázók, táncos szórakozó stb. helyek nem kötődnek feltétlenül csak a fiatal korosztályhoz, de számos közülük tipikusan ifjúsági helyként jön létre, mint a diszkó, és több válhat a fiatalokat vonzó, elsősorban az ő igényeikre felelő hellyé. Olvasmányainkból jól ismerhetjük a fiatalok szórakozásának különféle formáit az évszázadok során. A közös kocsmai „ivászat” dicséretével találkozunk a középkori deákok és vagabundok énekeit összegyűjtő, híres Carmina Burana gyűjteményben. Falun a fonóban a szórakozáshoz hozzá tartozó ismerkedés formáiról számos ma is élő adatközlőtől hallhatunk. Ismerős az ifjúsági szórakozás kárhoztatásának vissza-visszatérő retorikája is minden korban. Ma azonban úgy tűnik, valóban változott a helyzet ezen a téren, és erre egyre többen hívják fel a figyelmet ki vészharangot kongatva, ki pedig inkább kihívásokat emlegetve. A morális pánik keltését elkerülve fontos felfigyelnünk a szórakozás és helyei átalakulására az utóbbi évtizedekben Magyarországon. Már egy 1980-ban kiadott politikai jelentés aggódva állapítja meg, hogy önállósodik, elkülönül a fiatalok szórakozási világa, új divatok tömeges elterjedése tapasztalható, és: „A divatos ifjúsági szórakozásformák tömegméretekben hatnak, magatartási, viselkedési mintákat hordoznak, normákat alakítanak ki. Befolyásolják a társadalmi közérzetet, közízlést, életérzéseket erősítenek föl és eszményképek kialakítására is vállalkoznak.” (KISZ KB,1980) A rendszerváltozás után pedig nálunk is – késéssel ugyan, de – beérik a nemzetközi trendet követve az ifjúságkutatók által ifjúsági korszakváltásnak nevezett jelenség. Ez a fiatalok nagyobb, korábbra tevődő önállósodását jelenti, amelyet ugyanakkor sokkal későbbi teljes értékű integráció követ a felnőtt társadalomba. A hosszú ifjúkornak kialakul a maga sajátos „ifjúsági kultúrája”, a szabadidő nagyobb jelentőségre tesz szert, ezen belül pedig a szórakozás időben és jelentőségben szintén kiemelkedik. Ahogyan az önálló gyermekkultúra kapcsán már volt szó a piacosodás jelenségéről, itt is megfigyelhető a szórakoztató piac, „ipar” kialakulása, a szórakozási-fogyasztási szokások befolyásolásának a jelensége. Míg a gyerekekre és fiatalokra ható közvetett kontroll – a hagyományos nevelő intézmények kontrolláló szerepe – csökkent a társadalom kutatói szerint, addig a média, a szórakoztató ipar egy rejtettebb, érdekeinek megfelelő kontrollt kezdett kiépíteni: értékeket, viselkedési, fogyasztási mintákat is hordozó trendek, divatok elterjesztésével. Íme egy igazi pedagógiai szempont! Igazi kihívás az intézményes nevelés számára, amely észreveszi, hogy nehezen tudja felvenni a versenyt a fiatalok életét, viselkedésmintáit is befolyásoló szórakoztató iparral.
A szórakozás jelenségvilágának ilyen megváltozásával együtt járt a lehetőségek kiszélesedése az utóbbi tizenöt évben. Elég belelapoznunk valamelyik ingyenes programmagazinba, hogy lássuk, nem csak a programok, de a helyek sokaságát is, ahol a fiatalok szórakozhatnak. Ezen a ponton azonban árnyalnunk is kell a képet. Rögtön feltűnhet a nagyfokú egyenlőtlenség. Egy fővárosi programmagazinban rengeteg lehetőséget találunk, egy kisvárosban viszont szerencsés, ha egy szórakozóhely működik, a faluról pedig a legtöbbször be kell a városba jönniük a szórakozó fiataloknak. Az anyagi különbségek is meghatározzák a szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetőségét, így a fiatalok kb. 10 %-a teljesen kimarad a középosztályhoz kötődő ifjúsági szórakozási világból. Az árnyalásra szükség van a szórakozás helyeinek leírásában is. A fentiekben az ifjúsági korszakváltás jelenségének általános bemutatása miatt úgy tűnhetett, mintha egy teljesen egynemű közegről lenne szó. Természetesen az ifjúsági szórakozóhelyek nagyon-nagyon sokfélék lehetnek. A „hagyományos” kocsma, kávézó mellett a gombamód szaporodó diszkók és az elektronikus parti intézményeinek elterjedésének lehettünk tanúi az elmúlt évtizedben, de egyes körökben népszerűvé váltak bizonyos alternatív helyek is, mint az egészen más légkörű teázó, és a szórakozó helyek közé sorolhatjuk a plázákat, főleg az ottani játéktermeket, valamint az ismét más rétegeket vonzó táncházat, amiről azonban külön fejezetben már szó volt. A felsorolás így sem teljes. Nem hagyható figyelmen kívül továbbá, hogy az egyes terek maguk is differenciálódnak: az ismert E-Klub nagyban különbözik egy kis vidéki diszkótól például. A sokféleség megmutatkozik a helyre jellemző szórakozási stílusban, a célcsoportban, a hatások erőteljességében. A hatások tekintetében pedagógiai szempontból más jelentősége van egy a közösségi beszélgetésekre alkalmas teaháznak, és más egy extatikus nagyközösségi élményt nyújtó diszkónak. Nem arról van szó, hogy az egyik egyértelműen negatív, a másik pedig pozitív lenne, hanem inkább, hogy más kihívást jelentenek. A diszkó és partik világa kétségtelenül különös erőteljességgel kérdeznek rá a nevelés hagyományos formáira, s felteszik a kérdést a pedagógiának: mit tud kezdeni az erőteljes élmény, az extázis jelenségeivel. Végül fontos kihívásnak kell tekintenünk a fent már említett korábbra tolódó ifjúkorhoz kapcsolódó korosztálykérdést. A mindennapi tapasztalatok és a kutatások is azt mutatják, hogy egyre fiatalabb korban kezdenek el a gyerekek, fiatalok bekapcsolódni a szórakozás világába, kezdenek járni különböző szórakozóhelyekre. Ma több helyen a középiskolás diákok iskola utáni programja a „kocsmázás”, sörözés kisebb közösségekben, a partikon, diszkókban is egyre több tinédzser bukkan fel. Lenne egyfajta szabályozása a korhatárnak, de úgy tűnik, külső állami szabályozással nem lehet ezt a jelenséget kezelni, hiszen sok helyen a korhatár igazolása nélkül minden fiatalt beengednek, másrészt tinidiszkókat rendeznek, amelyek lényegében nem különböznek a „felnőtt” diszkóktól.
Külön problematikát jelent a táncos szórakozóhelyekhez köthető kábítószer-használat jelensége, kiváltképp a diszkódrogokként emlegetett stimulánsok és amfetaminszármazékok.
Szapu Magda A zűrkorszak gyermekei című könyvében a
kaposvári ifjúsági szórakozóhelyek kapcsán így ír: „A szórakozás alkalom a nyilvános szereplésre, az eltérő nemű és korú
ifjúsági csoportok találkozására, együttlétére, a kötöttségekkel szemben a
szabadságra (úgy magatartásban, mint a cselekvésben és a gondolkodásban);
választható, és teret nyújt az egyéni találékonyságnak, az önkifejezésnek.
A szórakozás mint
szokás mindamellett – épp a nyilvánosság erejével – a szabályoz és modellál,
befogad és kirekeszt, vagy csak megtűr. Stílusjegyekhez kötött formája
mintaadóvá és mintakövetővé lesz, erkölcsöt diktál, értékmérővé válik.
Kiszakadást jelent a hétköznapok monoton rendjéből, teret ad a divatnak és a
sajátos funkciójú cselekedeteknek, például az ismerkedésnek. Az ifjúsági
szórakozóhelyek mintegy előiskolái a későbbi, a felnőttkori nyilvános
társadalmi érintkezési formáknak és módoknak. A vizsgált korcsoport életében a
szórakozás, a szórakozás formája meghatározó szerepet játszik. Hatással van a
fiatal egész életére, életmódjára, életstílusára és gondolkodására.” (Szapu, 2002)