2.5.4. Uszoda, tornacsarnok, edzőterem, fitness klub, body-terem (Lénárd Sándor)

A rendszeres sporttevékenység (mozgásgazdag életmód) folytatása bizonyítottan hozzájárul az egészségesebb életvezetés kialakulásához, lehetőséget ad a rekreációra, segít a szabadidő hasznos eltöltésében, így a harmonikus személyiségfejlődés tekintetében is fontos szereppel bírhat. A testi és szellemi fogyatékosok számára segíti az egyénben rejlő adottságok feltárását, a rehabilitációt, a beilleszkedést és a szolidaritás érvényesülését. Kutatások azt is kimutatták, hogy a mozgás-gazdag életmódot folytatók, a testgyakorlás következtében, szellemileg fel tudnak frissülni, fogékonnyá válnak új ismeretek befogadására. Emellett sok esetben teherbírásuk is megnövekszik. A tanulók általános fizikai teherbíró képessége gyenge közepes, ugyanez vonatkozik az izomerő erő-állóképességre is. A testnevelésórán kívül nem sportol a fiúk 63, a lányok 70 %-a, és a nem sportoló fiatalok több mint fele kevesebb, mint két órát mozog hetente.

A fogyasztói társadalmakban szembesültek először azzal a ténnyel, hogy a felnőtt lakosság jelentős súlyfelesleggel él, és gyermekeik követik ezt az életmódot. Számos állam vezetői zöld utat engedtek életmód reformok elindulásának, és a szabadidő hasznosabb és egészségesebb eltöltésére serkentő kampányok sora indult el. A média által erőteljesen közvetített kép nagy hatással bír. Valaha a kifejezetten kerek vagy dús idomú hölgyek számítottak ideális nőnek, aztán jött Twiggy, a gyufaszál-vékony modell, és új divatot teremtett. A divat és a szépségipar számára jó üzletet jelent, hogy - főként a gyengébbik nem képviselői - az ideális test kifaragott mását kergetik. Mára vesztett jelentőségéből az ideális testsúly, a lényeg a jó kondíció. A cél az a test, amelyben az ember igazán jól érzi magát!

A magyar lakosság mozgásszegény életmódot folytató többsége mellett a fiatalok közül egyre többen heti rendszerességgel járnak valamilyen sportklubba, edzőterembe vagy uszodába mozogni. Motivációjuk hátterében az egészséges életmód mellett a kortárscsoporti elvárások, a média által közvetített ideálkép, és egyfajta közösséghez tartozás élménye húzódhat meg. Az edzőtermek, öltözők világa sajátos hangulattal bír, hiszen egészen különböző életkorú, végzettségű, társadalmi hátterű egyének kerülnek kapcsolatba egymással. A sportolás, mozgás és a felkészülődés alatt zajló beszélgetések témája a résztvevők heterogenitása miatt szerteágazó, de általában egy modern életérzést közvetítő kultúra köré szerveződik. Így a kívánatos testfelépítés és kondíció mellett az aktuálisan elismert divat elemei jelenhetnek meg (öltözet, illatszerek, étrend), mely egy sajátos kapcsolati rendszert alakít ki. A közösség érzését az adja, hogy egy térben hasonló tevékenységeket végzünk, de az edzettség elérése ellenére a cél egyéni marad. Ezért ez egy olyan modern csoportnak tekinthető, ahol a tagok megélhetik a valahova tartozás élményét, de nem kötődnek olyan szorosan egymáshoz, hogy a csoportba való belépés vagy kilépés annak átalakulásához, vagy megszűnéséhez vezetne.

Az eszközök, szokások, divatok, emberideálok változnak. Mégis máig érvényesen fejezi ki - minden szatirikus-irónikus túlzásával - az egészséges test, a sportos életmód eszményét a francia reneszánsz író, Rabelais mohó, mindent bekebelező óráiáskirályfia, Gargantua: „...Azután kimenének palotájából, egy ifju Touraine-i nemes úrral, nevezet szerént Gymnastes lovászmesterrel, aki is a lovagi művészetre tanította.

Ruhát váltván tehát felült egy harci paripára, tömzsire, vagy arabsra, berberre vagy könnyűre, százszor is nyakába vetette a kantárt, levegőbe ugratta, vagy árkot, palánkot ugratott át vélle, körbe forgatta jobbra is, balra is. Aztán nem lándzsát tört, mert a legnagyobb bohóság a világon azt mondani: tíz lándzsát törtem, - hiszen azt egy ács is meg tudja tenni, - hanem dicsérendő érdem az, ha valaki egyetlen lándzsával ellenségeinek tíz lándzsáját törte pozdorjává. Hegyes, kemény, merev lándzsájával bedöntött egy kaput, átdöfött egy vértet, kifordított gyökeréből egy fát, feltűzött egy gyűrűt, felvillázott egy teljes fegyverzetet, páncélt, vaskesztyűt. Cselekvé pedig mindezeket tetőtől talpig vasban.

Maga mutogatásában a ló hátán, a lónak csettintve ugratásában senki külömb nem vala nála. A ferrarai ló-ugrató majom vala hozzá képest. Különösképpen értett ahhoz, hogy gyorsan általszökjék egyik lóról a másikra, földet nem érintve lábával (az ilyeneket nevezik levegőben váltott lovaknak); és mindkét oldalról, kezében lándzsát fogva, kengyel nélkül szökkent a lóra; és kantár nélkül kénye-kedve szerént járatá a lovat. Mert ilyen dolgok tartatnak a katonai tudományra.

Más napokon meg csatabárddal gyakorlá magát, amit is olly ügyesen rázott, olly keményen markolt, olly hajlékonyan forgatott, hogy a harcban minden környülállások között a fegyvereknek mestere Iehetett volna.

Aztán felragadta a kopját, csapdosott a kétkezi pallossal, forgatta a szablyát, a fringiát, spanyol kardot, dákost; tört vértezve vagy vértezetIen, pajzzsal vagy karjára tekert köpenyeggel, avvagy kerek pajzsocskával.

Űzte a szarvast, őzet, medvét, dámvadat, vaddisznót, nyulat, fogolyt, fácánt, túzokot.

Nagy labdát ütött a magasba öklével, rúgott el lábával. Birkózott, futott, ugrott - de nem három lépésre ugrott egyet, hanem féllábon, nem is német módra ugrált (mert Gymnastes ugy mondá, hogy ilyen ugrások mit sem érnek a háborúban), hanem egy ugrással átrepült árkon, sövényen; hat lépést felszaladt egy falon és így mászott fel lándzsa-magasságban lévő ablakig.

Úszott mély vízbe, hasmánt, hanyatt, oldalvást, egész testtel, csak lábbal, félkézzel a levegőben, abban könyvet fogva, átúszta a Szajna folyót úgy, hogy meg sem áztatta; köpenyét fogával húzta, miként Julius Caesar. Félkézzel bélendíté magát egy hajóba, onnét esmég fejest vízbeugrik, kiméri a víznek mélyét, kerüli a sziklákat, leszáll a mélységekbe és örvényekbe. Aztán fordítja, kormányozza, vezeti a hajót, gyorsan, lassan víz mentin, ár ellen; zsilip előtt visszafogja, fél kezével irányítja, a másik nagy evezővel hadakozik; vitorlát feszít, kötélen árbocra mászik, fut a vitorlarudakon, megigazítja az iránytűt, a vitorlákat szél ellen állítja, keményen fogja a kormányt. (Rabelais, 1954)