E körben azokról a civil kezdeményezésekről kell szólni, melyek magukon viselik a civil világ jegyeit, akár művelődési központban kaptak helyet, akár másutt működnek. Az önkéntesség s a szakmai elkötelezettség tartja fenn őket. Ilyen például a Tájak Korok Múzeumok Egyesület, a múzeumbarátok klubjainak sora, vagy Garabonciások az olvasótáborosok új meg új rajai. De itt tartjuk számon a közösségi létben előrehaladt műkedvelő művészeti csoportosulásokat is, nemkülönben a különböző hobbik nyomán tömörülő, közös életük szervezeti kereteit is kitöltő csoportosulásait (bélyeggyűjtők, repülőmodellezők, bogárhátúautó-tulajdonosok, madarászok stb.).
Varga Csaba
és Kamarás István, a két jeles
szociológus ilyen közösségek hálózataként írta le a múlt század végén, a
rendszerváltás előtt írt „utópiájában” a helyi társadalmakat. A jeles pamfletben
Betonbarcika nevű egykori „szocialista iparváros”
válik éppen a közművelődés segítségével Reformvárrá, fejlődő helyi
társadalommá. Tőlük idézünk: „Az első szakaszban
(az iskola kivételével) egyik napról a másikra megszüntették a közművelődési
intézményeket és az összes felülről lefelé irányuló közművelődési akciót. Lélegzet-visszafojtva figyelték a következményeket.
Legelőször a könyvtár kezdett hiányozni a reformváriaknak, már egy nap
elteltével (természetesen nem minden rétegnél) a diszkó, majd a mozi. Az
amatőr művészegyüttesek, a valóban működő szakkörök és hobbikörök tagjai vagy
előkerítették vezetőiket, vagy nélkülük folytatták tevékenységüket. A klubok
nagyobb része már valamivel hosszabb ideig megvolt klubélet nélkül, de
ugyanezen idő alatt új klubok és körök alakultak. Ebben az időszakban egyesült
a két közművelődési központ - a szakszervezeti és a városi - fúvószenekara
(már csak azért is, mert tagjainak harmada-fele azonos volt), egyesült a
reformátusok énekkara és az Erkel kórus (mert ezek tagsága is nagyobbrészt
azonos volt). Egyes csoportok helyet, mások profilt, megint mások vezetőt változtattak.
Maguk hívtak meg előadókat, írókat, híres embereket. Bizonyos funkciókat a
Városi Könyvtárnak kellett átvenni, és a könyvtárosok (az átmenetileg munka
nélkül maradt) animátorok segítségét kérték. Ők
támogattak egy-egy új vagy "gebinbe került", de bizonytalankodó
tevékenységet, kört, vállalkozást. Fél év múlva valamennyi animátor
feladatot kapott, de másmilyent, mint azelőtt. Ekkor kezdődött el a "népi
obszervatóriumok" építése, egy amatőr csillagász kezdeményezésére, olyan
mértékben, hogy erősítést kellett hívni, a pályázatot megnyerő csoport
csillagász tagját, aki neves kutatóintézetet hagyott ott egy időre, hogy régi
álmának megvalósulásában személyesen is részt vállalhasson. Jelenleg
húsz-egynéhány csillagda (itt
így hívják az obszervatóriumot) működik, többségük lakóházak tetején, de
templomok tornyában is.
Ebben az időszakban vezették be a fiatalok a
múltnapot, a jövőnapot és a portyanapot is, ekkor kezdődtek el a lakótelepi
főzőversenyek és az utcák-terek labdarúgó- és gombfocibajnoksága, ez idő tájt
kezdte újra működését a gimnáziumi színjátszó csoport, ekkor alakult két karatekör, egy ökumenikus kulturális kör (amely később
marxisták és keresztények vitakörévé, majd párbeszédévé alakult), ekkor
"eredt meg" a Gyökerek-kör. Mindez azonban nem egészen spontán módon
zajlott le, ugyanis "árulás" is történt…az animátorok "katalizálták a folyamatot", vagyis
„súgtak”. (Kamarás-Varga,
1984)