05. A szociálpszichológiai kísérlet 1.
érvényesség:
(validitás) A kutatás fontos jellemzője,
amelynek biztosítására a kutatónak törekednie kell. A kutatást akkor
nevezhetjük érvényesnek, ha a releváns jelenségek oksági összefüggéseit ragadja
meg általánosítható módon. Ennek megfelelően beszélünk az ~ fajtáiról: a szerkezeti, a belső és a külső ~ről. A belső ~ a vizsgálat azon jellemzője, hogy
milyen mértékben vonhatunk le belőle következtetéseket a jelenségek okaira
nézve. A kísérleti módszer fő erénye a magas
belső ~. A külső ~ a kutatás azon jellemzője, hogy
eredményeit a személyek, csoportok és helyzetek széles körére általánosítani
lehet. A szerkezeti ~ pedig azt jelenti, hogy az operacionalizáció valóban a vizsgálni kívánt
konstruktumot ragadja meg, és nem mást. (03, 05, 08)
független változó: A
kísérletnek az a változója, amelyről a hipotézisben feltételezzük, hogy
oki hatást gyakorol a függő
változóra. E célból – minden mást állandó szinten tartva (ld. még véletlenszerű elhelyezés)
– manipuláció
alkalmazásával szisztematikusan variáljuk a ~ értékét és
vizsgáljuk, változik-e függvényében a függő változó. (05)
függő változó: A kísérletnek az a változója, amelyről a hipotézisben feltételezzük, hogy a független változó befolyásolja, és ebből a célból a kísérlet során méréssel operacionalizáljuk. (05)
kísérlet: Olyan kutatási stratégia, amelyben az egyéb tényezők
változatlan szinten tartása mellett a kutató szisztematikusan variálja azon
tényezőket (ld. független változó), amelyeknek a hatására (ld. függő változó) kíváncsi. Különböző fajtái
léteznek. A labor~ olyan kísérlet, amelyet
ellenőrzött körülmények között, „laboratóriumban” (vagy legalábbis egyetemen,
kutatóintézetben) végeznek. Előnye, hogy a kutató nagy mértékben
kontrollálhatja a változókat és kiszűrheti a zavaró körülményeket (így magas belső érvényességet biztosít); hátránya, hogy a
mesterséges helyzetből nehéz az élethelyzetek sokaságára általánosítani (így
veszélybe kerülhet a külső érvényesség). A terep~ viszont olyan ~, amelyet nem laboratóriumban
(egyetemen, kutatóintézetben), hanem természetes körülmények között végeznek,
mindazonáltal a független változó(ka)t a kutató manipulálja. Előnye, hogy
eredményeiből nagyobb biztonsággal általánosíthatunk (nagyobb a külső érvényessége), hátránya, hogy természetes
helyzetben nehezebb a manipulációt elvégezni és kizárni az egyéb tényezők
torzító hatásait. A kvázi~ vagy
természetes ~ olyan „~”, amelyben a független változót nem a kutató manipulálja, hanem
a természetes körülmények ill. maguk a résztvevők. Így nem beszélhetünk
„valódi” független változóról, véletlenszerű elhelyezésről, s ezért valódi
kísérletről sem, valamint a belső érvényesség sem magas. Sokszor mégis ezt a
megközelítést kell alkalmazni: olyankor, amikor a független változót nem
lehetséges vagy nem volna etikus manipulálni. A gondolat~ szintén csak idézőjelben
nevezhető “~nek”, mivel a kutató nem végzi
el a valóságban, hanem csak végiggondolja, és spekuláció segítségével jut el az
“eredményekhez” és a következtetésekhez. Bár önmagában nem tekinthető kutatási
módszernek, hipotézisek generálásában igen hasznos
lehet. (05)
korrelációs kutatás: Olyan kutatási stratégia, amely csupán a változók közötti együttjárásokat
vizsgálja, de az oksági kapcsolatokat nem – többnyire azért, mert
a változók szisztematikus manipulációja gyakorlati vagy etikai okokból nem
lehetséges. (05)
leíró kutatás: Olyan kutatás, amely nem
együttjárásokat és oksági kapcsolatokat vizsgál, hanem egy-egy
jelenség létezésére és előfordulásának gyakoriságára kíváncsi. (05)
megbízhatóság:
(reliabilitás) A vizsgálati módszer vagy
mérőeszköz azon tulajdonsága, hogy az operacionalizált konstruktumot pontosan
méri, illetve manipulálja. Fajtái a belső és az időbeli
konzisztencia. Előbbi a több elemből (pl.
tételből) álló mérőeszközök azon tulajdonsága, hogy egyes elemeik ugyanazt a
konstruktumot mérik, utóbbi pedig azt jelenti, hogy az adott mérőeszköz mentén
ugyanazok a személyek különböző időpontokban ugyanolyan relatív pozícióba kerülnek
a mintában (vagyis a két eredmény között erős pozitív korreláció van). A ~ előfeltétele az érvényességnek, hiszen ha a mérés nem
pontos, akkor arról sem mondhatunk sokat, hogy mit mértünk. ~ ugyanakkor létezhet érvényesség
nélkül is, amennyiben az eszköz pontosan mér, de nem a kívánt konstruktumot
méri. (03, 05)
oksági kapcsolat: A változók között feltételezett
összefüggés, amelyben az egyik változó szintjének változásai befolyásolják a
másik változó szintjének változásait. Az okság lehet akár kölcsönös is,
amennyiben a vizsgált változók egy visszacsatolásos rendszer részei. Valódi
okságról akkor beszélünk, ha az ok
nemcsak tapasztalatilag jár együtt az okozattal és nemcsak időben előzi meg
azt, hanem kizárható az is, hogy harmadik változó volna felelős az
együttjárásért. (05)
fedőtörténet: A kísérlettel kapcsolatos azon információ,
amit a kutató a résztvevőkkel a kísérlet előtt megoszt. Nem feltétlenül fedi a
valóságot (a kísérletben megtévesztés is előfordulhat), de fontos, hogy ez
utóbbi esetben is hihető, kerek egész legyen, hogy a résztvevők ne
gyanakodjanak, és ne a kísérlet céljaival kapcsolatos spekulációik határozzák
meg a válaszaikat. (05)
hipotézis: Előzetes feltételezés két vagy több változó együttjárásáról, s magában foglalhatja az oksági kapcsolatokra vonatkozó feltevéseket is. Fontos, hogy cáfolható, azaz empirikusan ellenőrizhető legyen, és valamilyen – akár új, saját – elméletből vezessük le, vagy legalábbis megindokoljuk, hogy miért várjuk az adott együttjárást, ill. oksági kapcsolatot. (01, 05)
kettős vak elrendezés: Olyan kísérleti elrendezés, amikor maga a kísérletvezető sem tudja, hogy a résztvevők, akikkel dolgozik, melyik kísérleti feltételben vesznek részt. Célja, hogy kiszűrje a kísérletvezető elvárásainak lehetséges torzító hatását. (05)
kísérleti csoport: Független minták esetén az egyazon feltételbe
sorolt résztvevők halmaza, akik a kísérlet során valamilyen „kezelést”
kapnak (információt, hatást, bánásmódot stb.). Ld. még kontrollcsoport. (05)
kísérleti feltétel: Egy független változó esetén a változó értéke vagy szintje, több független változó esetén azok szintjeinek valamely kombinációja. A ~ek a bennük alkalmazott „kezelés” vagy manipuláció tekintetében térnek el egymástól, de másban nem szabad különbözniük. Ha egy résztvevő több feltételben is szerepel, összetartozó mintákról vagy személyeken belüli összehasonlításról beszélhetünk, ha viszont minden személy csak egy feltételben szerepel, akkor független mintás a vizsgálat. (05)
kísérletvezető: Az a személy, aki a kísérletet vezérli: a résztvevőknek instrukciókat ad, gondoskodik a manipulációról, stb. Nem feltétlenül azonos a kutatóval. Ld. még beavatott személy, kettős vak elrendezés. (05)
konceptualizáció: Ld. 1. óra. (01, 05)
konceptuális változó: Fogalmilag meghatározott változó, vagyis definíciójához nem
kapcsolódik a manipuláció vagy a mérés konkrét módja (ezek akár többfélék is
lehetnek). (05)
kontrollcsoport: A résztvevők olyan csoportja,
amely valamelyik független változó szempontjából nem részesül
„kezelésben” vagy semleges „kezelést” kap – a cél a kísérleti csoportokkal való összehasonlítás. (05)
latin négyzet elrendezés: Olyan elrendezés, amikor két,
egymástól független tényezőt a kísérletben azért kombinálnak az összes
lehetséges módon, hogy az egyik potenciális hatását kiszűrjék, s az eredmény
tisztán a másik tényezőnek (független változónak) tulajdonítható. (05)
megtévesztés: A kísérlet során alkalmazott eljárás,
amelynek során a résztvevőt a kísérletvezető hamisan tájékoztatja, illetve
félrevezeti a kísérlet valamely fontos vonatkozását illetően. Bár a ~ szükségképpen etikai aggályokat
vet fel, számos esetben megkerülhetetlen az alkalmazása, mivel a résztvevők
válaszait torzítaná, ha ismernék a kísérlet célját. (05)
operacionalizáció: A hipotézisben szereplő vizsgált változók műveleti
definíciója, vagyis annak a konkrét meghatározása, hogy a fogalmilag már
definiált változók szintjeit milyen módon fogjuk manipulálni, illetve mérni a
vizsgálatban. (05)
operacionális változó: Az operacionalizáció eredményeképpen a konceptuális változóból kapott, műveleti szinten is
meghatározott változó, amelynek definíciójához a manipuláció, illetve a mérés konkrét módja
is hozzátartozik. (05)
véletlenszerű elhelyezés: A kísérlet résztvevőinek a kísérleti feltételek közötti szétosztására
alkalmazandó eljárás. Ha a résztvevőket véletlenszerűen soroljuk be az egyes
feltételekbe, akkor nagy lesz a valószínűsége, hogy az így kapott csoportok
átlagosan minden releváns tulajdonságdimenzióban megegyeznek, vagyis csupán a független változó(k) tekintetében fognak különbözni.
Ez biztosítja a kísérlet mint módszer magas belső érvényességét. (05)
főhatás: Egy független változónak egy függő változóra gyakorolt hatása önmagában
véve, vagyis minden egyéb független és függő változóval kapcsolatos hatástól
(ha vannak) eltekintve. (05)
független minták: Olyan alminták, amelyek közül
egy személy csak egyben vehet részt. Független mintás változóról beszélünk, ha
minden résztvevőhöz a változónak csak egy értéke tartozhat. Olyankor
alkalmazzuk, ha az egyik feltételben való részvétel kizárja, hogy az adott
személy más feltételben is szerepeljen. Ilyenkor személyek közötti
összehasonlításról is beszélünk. Ld. még összetartozó minták. (05)
interakció: A szociálpszichológiában az
emberek közti érintkezés, kutatásmódszertanban viszont elsősorban független változók ~t értjük alatta. Akkor mondjuk,
hogy két (vagy akár több) független változó között ~ van, amikor a függő változóra gyakorolt hatásuk függ a
másik független változó szintjétől. (05)
összetartozó minták: Olyan alminták, amelyek közül
egy személy többen is részt vehet. Összetartozó mintás változóról beszélünk, ha
minden résztvevőhöz a változónak több értéke is tartozhat, vagyis ha a személy
több feltételben is szerepelhet. Olyankor alkalmazzuk, ha az egyik feltételben
való részvétel nem zárja ki, hogy az adott személy más feltételben is
szerepeljen. Ilyenkor ezért személyeken belüli összehasonlításról beszélünk. Előnye, hogy a
kísérletet így kevesebb résztvevővel is elvégezhetjük. Ld. még független minták. (05)
személyek közötti összehasonlítás:
ld. független minták. (05)
személyeken belüli
összehasonlítás: ld. összetartozó minták. (05)
többváltozós kísérlet: Olyan kísérlet, amelyben több független változó is szerepel. A kísérletet
mindig a független változók száma alapján nevezzük egy- vagy többváltozósnak.
Az elrendezés lényege, hogy egy-egy független változó főhatása mellett a változók interakciója is vizsgálható. (05)