05. A szociálpszichológiai kísérlet 1.

A kísérletezés helye a szociálpszichológiában

érvényesség: (validitás) A kutatás fontos jellemzője, amelynek biztosítására a kutatónak törekednie kell. A kutatást akkor nevezhetjük érvényesnek, ha a releváns jelenségek oksági összefüggéseit ragadja meg általánosítható módon. Ennek megfelelően beszélünk az ~ fajtáiról: a szerkezeti, a belső és a külső ~ről. A belső ~ a vizsgálat azon jellemzője, hogy milyen mértékben vonhatunk le belőle következtetéseket a jelenségek okaira nézve. A kísérleti módszer fő erénye a magas belső ~. A külső ~ a kutatás azon jellemzője, hogy eredményeit a személyek, csoportok és helyzetek széles körére általánosítani lehet. A szerkezeti ~ pedig azt jelenti, hogy az operacionalizáció valóban a vizsgálni kívánt konstruktumot ragadja meg, és nem mást.  (03, 05, 08)

független változó: A kísérletnek az a változója, amelyről a hipotézisben feltételezzük, hogy oki hatást gyakorol a függő változóra. E célból – minden mást állandó szinten tartva (ld. még véletlenszerű elhelyezés) – manipuláció alkalmazásával szisztematikusan variáljuk a ~  értékét és vizsgáljuk, változik-e függvényében a függő változó. (05)

függő változó: A kísérletnek az a változója, amelyről a hipotézisben feltételezzük, hogy a független változó befolyásolja, és ebből a célból a kísérlet során méréssel operacionalizáljuk. (05)

kísérlet: Olyan kutatási stratégia, amelyben az egyéb tényezők változatlan szinten tartása mellett a kutató szisztematikusan variálja azon tényezőket (ld. független változó), amelyeknek a hatására (ld. függő változó) kíváncsi. Különböző fajtái léteznek. A labor~ olyan kísérlet, amelyet ellenőrzött körülmények között, „laboratóriumban” (vagy legalábbis egyetemen, kutatóintézetben) végeznek. Előnye, hogy a kutató nagy mértékben kontrollálhatja a változókat és kiszűrheti a zavaró körülményeket (így magas belső érvényességet biztosít); hátránya, hogy a mesterséges helyzetből nehéz az élethelyzetek sokaságára általánosítani (így veszélybe kerülhet a külső érvényesség). A terep~ viszont olyan ~, amelyet nem laboratóriumban (egyetemen, kutatóintézetben), hanem természetes körülmények között végeznek, mindazonáltal a független változó(ka)t a kutató manipulálja. Előnye, hogy eredményeiből nagyobb biztonsággal általánosíthatunk (nagyobb a külső érvényessége), hátránya, hogy természetes helyzetben nehezebb a manipulációt elvégezni és kizárni az egyéb tényezők torzító hatásait. A kvázi~ vagy természetes ~ olyan „~”, amelyben a független változót nem a kutató manipulálja, hanem a természetes körülmények ill. maguk a résztvevők. Így nem beszélhetünk „valódi” független változóról, véletlenszerű elhelyezésről, s ezért valódi kísérletről sem, valamint a belső érvényesség sem magas. Sokszor mégis ezt a megközelítést kell alkalmazni: olyankor, amikor a független változót nem lehetséges vagy nem volna etikus manipulálni. A gondolat~ szintén csak idézőjelben nevezhető “~nek”, mivel a kutató nem végzi el a valóságban, hanem csak végiggondolja, és spekuláció segítségével jut el az “eredményekhez” és a következtetésekhez. Bár önmagában nem tekinthető kutatási módszernek, hipotézisek generálásában igen hasznos lehet. (05)

korrelációs kutatás: Olyan kutatási stratégia, amely csupán a változók közötti együttjárásokat vizsgálja, de az oksági kapcsolatokat nem – többnyire azért, mert a változók szisztematikus manipulációja gyakorlati vagy etikai okokból nem lehetséges. (05)

leíró kutatás: Olyan kutatás, amely nem együttjárásokat és oksági kapcsolatokat vizsgál, hanem egy-egy jelenség létezésére és előfordulásának gyakoriságára kíváncsi. (05)

megbízhatóság: (reliabilitás) A vizsgálati módszer vagy mérőeszköz azon tulajdonsága, hogy az operacionalizált konstruktumot pontosan méri, illetve manipulálja. Fajtái a belső és az időbeli konzisztencia. Előbbi a több elemből (pl. tételből) álló mérőeszközök azon tulajdonsága, hogy egyes elemeik ugyanazt a konstruktumot mérik, utóbbi pedig azt jelenti, hogy az adott mérőeszköz mentén ugyanazok a személyek különböző időpontokban ugyanolyan relatív pozícióba kerülnek a mintában (vagyis a két eredmény között erős pozitív korreláció van). A ~ előfeltétele az érvényességnek, hiszen ha a mérés nem pontos, akkor arról sem mondhatunk sokat, hogy mit mértünk. ~ ugyanakkor létezhet érvényesség nélkül is, amennyiben az eszköz pontosan mér, de nem a kívánt konstruktumot méri. (03, 05)

oksági kapcsolat: A változók között feltételezett összefüggés, amelyben az egyik változó szintjének változásai befolyásolják a másik változó szintjének változásait. Az okság lehet akár kölcsönös is, amennyiben a vizsgált változók egy visszacsatolásos rendszer részei. Valódi okságról akkor beszélünk, ha az ok nemcsak tapasztalatilag jár együtt az okozattal és nemcsak időben előzi meg azt, hanem kizárható az is, hogy harmadik változó volna felelős az együttjárásért. (05)

Alapfogalmak és egyszerűbb elrendezések

fedőtörténet: A kísérlettel kapcsolatos azon információ, amit a kutató a résztvevőkkel a kísérlet előtt megoszt. Nem feltétlenül fedi a valóságot (a kísérletben megtévesztés is előfordulhat), de fontos, hogy ez utóbbi esetben is hihető, kerek egész legyen, hogy a résztvevők ne gyanakodjanak, és ne a kísérlet céljaival kapcsolatos spekulációik határozzák meg a válaszaikat. (05)

hipotézis: Előzetes feltételezés két vagy több változó együttjárásáról, s magában foglalhatja az oksági kapcsolatokra vonatkozó feltevéseket is. Fontos, hogy cáfolható, azaz empirikusan ellenőrizhető legyen, és valamilyen – akár új, saját – elméletből vezessük le, vagy legalábbis megindokoljuk, hogy miért várjuk az adott együttjárást, ill. oksági kapcsolatot. (01, 05)

kettős vak elrendezés: Olyan kísérleti elrendezés, amikor maga a kísérletvezető sem tudja, hogy a résztvevők, akikkel dolgozik, melyik kísérleti feltételben vesznek részt. Célja, hogy kiszűrje a kísérletvezető elvárásainak lehetséges torzító hatását. (05)

kísérleti csoport: Független minták esetén az egyazon feltételbe sorolt résztvevők halmaza, akik a kísérlet során valamilyen „kezelést” kapnak (információt, hatást, bánásmódot stb.). Ld. még kontrollcsoport. (05)

kísérleti feltétel: Egy független változó esetén a változó értéke vagy szintje, több független változó esetén azok szintjeinek valamely kombinációja. A ~ek a bennük alkalmazott „kezelés” vagy manipuláció tekintetében térnek el egymástól, de másban nem szabad különbözniük. Ha egy résztvevő több feltételben is szerepel, összetartozó mintákról vagy személyeken belüli összehasonlításról beszélhetünk, ha viszont minden személy csak egy feltételben szerepel, akkor független mintás a vizsgálat. (05)

kísérletvezető: Az a személy, aki a kísérletet vezérli: a résztvevőknek instrukciókat ad, gondoskodik a manipulációról, stb. Nem feltétlenül azonos a kutatóval. Ld. még beavatott személy, kettős vak elrendezés. (05)

konceptualizáció: Ld. 1. óra. (01, 05)

konceptuális változó: Fogalmilag meghatározott változó, vagyis definíciójához nem kapcsolódik a manipuláció vagy a mérés konkrét módja (ezek akár többfélék is lehetnek). (05)

kontrollcsoport: A résztvevők olyan csoportja, amely valamelyik független változó szempontjából nem részesül „kezelésben” vagy semleges „kezelést” kap – a cél a kísérleti csoportokkal való összehasonlítás. (05)

latin négyzet elrendezés: Olyan elrendezés, amikor két, egymástól független tényezőt a kísérletben azért kombinálnak az összes lehetséges módon, hogy az egyik potenciális hatását kiszűrjék, s az eredmény tisztán a másik tényezőnek (független változónak) tulajdonítható. (05)

megtévesztés: A kísérlet során alkalmazott eljárás, amelynek során a résztvevőt a kísérletvezető hamisan tájékoztatja, illetve félrevezeti a kísérlet valamely fontos vonatkozását illetően. Bár a ~ szükségképpen etikai aggályokat vet fel, számos esetben megkerülhetetlen az alkalmazása, mivel a résztvevők válaszait torzítaná, ha ismernék a kísérlet célját. (05)

operacionalizáció: A hipotézisben szereplő vizsgált változók műveleti definíciója, vagyis annak a konkrét meghatározása, hogy a fogalmilag már definiált változók szintjeit milyen módon fogjuk manipulálni, illetve mérni a vizsgálatban. (05)

operacionális változó: Az operacionalizáció eredményeképpen a konceptuális változóból kapott, műveleti szinten is meghatározott változó, amelynek definíciójához a manipuláció, illetve a mérés konkrét módja is hozzátartozik. (05)

véletlenszerű elhelyezés: A kísérlet résztvevőinek a kísérleti feltételek közötti szétosztására alkalmazandó eljárás. Ha a résztvevőket véletlenszerűen soroljuk be az egyes feltételekbe, akkor nagy lesz a valószínűsége, hogy az így kapott csoportok átlagosan minden releváns tulajdonságdimenzióban megegyeznek, vagyis csupán a független változó(k) tekintetében fognak különbözni. Ez biztosítja a kísérlet mint módszer magas belső érvényességét. (05)

Többváltozós elrendezések

főhatás: Egy független változónak egy függő változóra gyakorolt hatása önmagában véve, vagyis minden egyéb független és függő változóval kapcsolatos hatástól (ha vannak) eltekintve. (05)

független minták: Olyan alminták, amelyek közül egy személy csak egyben vehet részt. Független mintás változóról beszélünk, ha minden résztvevőhöz a változónak csak egy értéke tartozhat. Olyankor alkalmazzuk, ha az egyik feltételben való részvétel kizárja, hogy az adott személy más feltételben is szerepeljen. Ilyenkor személyek közötti összehasonlításról is beszélünk. Ld. még összetartozó minták. (05)

interakció: A szociálpszichológiában az emberek közti érintkezés, kutatásmódszertanban viszont elsősorban független változók ~t értjük alatta. Akkor mondjuk, hogy két (vagy akár több) független változó között ~ van, amikor a függő változóra gyakorolt hatásuk függ a másik független változó szintjétől. (05)

összetartozó minták: Olyan alminták, amelyek közül egy személy többen is részt vehet. Összetartozó mintás változóról beszélünk, ha minden résztvevőhöz a változónak több értéke is tartozhat, vagyis ha a személy több feltételben is szerepelhet. Olyankor alkalmazzuk, ha az egyik feltételben való részvétel nem zárja ki, hogy az adott személy más feltételben is szerepeljen. Ilyenkor ezért személyeken belüli összehasonlításról beszélünk. Előnye, hogy a kísérletet így kevesebb résztvevővel is elvégezhetjük. Ld. még független minták. (05)

személyek közötti összehasonlítás: ld. független minták. (05)

személyeken belüli összehasonlítás: ld. összetartozó minták. (05)

többváltozós kísérlet: Olyan kísérlet, amelyben több független változó is szerepel. A kísérletet mindig a független változók száma alapján nevezzük egy- vagy többváltozósnak. Az elrendezés lényege, hogy egy-egy független változó főhatása mellett a változók interakciója is vizsgálható. (05)