Kormányzat

Az olmützi alkotmány időszaka

Az olmützi alkotmány rendelkezése szerint a végrehajtó hatalom „egy és oszthatatlan”, az kizárólag a császárt illeti. Az államszervezet kiépítésében a francia típusú centralizáció elve dominált, meghatározó elvként érvényesült az igazgatási szervezet reszortok szerinti tagolása és a közigazgatástól elkülönült jogszolgáltatás szervezetének megteremtése. A korábbi kollegiális rendszert felváltotta az egyszemélyes felelős vezetés elve.

A) Összbirodalmi szervek

Az alkotmány nagyon erős pozíciót biztosított az uralkodó számára: Az uralkodó „szent, sérthetetlen és nem felelős”; a törvényhozást ugyan a birodalmi gyűléssel és a tartományi gyűlésekkel megosztva gyakorolja, de a végrehajtó hatalom már kizárólag őt illeti. A külügyek irányítása teljes egészében az ő kezében van: ő küld és fogad követeket, köt nemzetközi szerződéseket. Ő a hadsereg főparancsnoka, határoz béke és háború felett.

A végrehajtó hatalom legfontosabb birodalmi szerve a minisztertanács volt. Az olmützi alkotmány kimondta a miniszteri felelősség elvét, de ezt eltörölte Ferenc József 1851. augusztus 20-i kabineti iratában, azután a miniszterek csak neki tartoztak felelősséggel. Tartalmazta az alkotmány a miniszteri ellenjegyzés intézményét is, azonban azt ugyancsak módosította Ferenc József: a miniszteri ellenjegyzés 1851. augusztus 20. után pusztán a császári rendeletek kihirdetésének pontosságát igazolta. A testületet a miniszterelnök vezette, aki egyben a külügyek és a császári ház minisztere is volt, a posztot 1848. november 21. és 1852. április 5. között Felix zu Schwarzenberg herceg töltötte be.

A következő szakminisztériumok működtek: a külügyek és a császári ház minisztériuma, hadügyminisztérium (de 1849 tavaszán létrejött az uralkodó központi katonai irodája, élén a főhadsegéd, Karl Ludwig Grünne gróf, ez év őszétől kezdve a minisztérium hatáskörében csak a hadsereg adminisztratív és jogi ügyei maradtak), belügyminisztérium (általános közigazgatás, földtehermentesítés, úrbéri viszonyok rendezése, egészségügy, világi alapítványok, rendőri ügyek), pénzügyminisztérium, igazságügyminisztérium, vallás- és közoktatásügyi minisztérium, földművelés- és bányaügyi minisztérium, kereskedelem-, ipar- és középítésügyi minisztérium.

Az olmützi alkotmány rendelkezett a birodalmi tanács felállításáról, mely a végrehajtó szervezet tanácsadó testületeként működött. Tagjait az uralkodó nevezte ki a birodalom különböző részeire való lehető tekintettel. Kezdeményezési joga nem volt, csak tanácsadói funkciója a minisztertanács, illetve az uralkodó által hozzá utalt ügyekben. 1851. április 13-án uralkodói pátens hozta létre a birodalmi tanácsot Karl Friedrich Kübeck báró vezetésével.

B) Magyarországi szervek

Magyarországon két periódust különböztethetünk meg: a katonai igazgatás időszakát és a polgári igazgatás első időszakát, az ún. provizóriumot.

a) A katonai kormányzás időszaka (1849. nyár – 1850. december)

A közigazgatási–politikai hatalom a katonai parancsnokok kezében volt, a katonai és polgári igazgatás egyesítésének gyakorlata érvényesült. Julius von Haynau táborszernagy, a Magyarországon állomásozó III. hadsereg főparancsnoka (kinevezése: 1849. május 30.) mellé 1849. június 4-én kinevezték Karl von Geringer báró belügyminisztériumi tanácsost a polgári ügyek teljhatalmú császári biztosává. Központi irodáját Pesten rendezte be. A minisztertanács irányítása alatt állt, de minden fontosabb rendelkezését a főparancsnokkal egyeztetve adhatta csak ki. A katonai igazgatás valamennyi eleme majd csak az ostromállapot 1854. május 1-jei feloldásával tűnt el.

1849. október 24-én császári rendelet jelent meg Magyarország ideiglenes közigazgatási szervezetéről. Eszerint a Magyarországon állomásozó III. hadsereg főparancsnoka volt az ország közigazgatásának vezetője. A hadsereg-főparancsnokság keretein belül két osztályt szerveztek a nem katonai jellegű ügyek vitelére: egy polgári és egy rendőri osztályt. 1850. július 6-án, Haynau leváltásakor, az uralkodó az új hadsereg főparancsnok jogkörét a katonai ügyekre korlátozta, ezzel megtéve az első lépést a katonai és polgári kormányzat szétválasztására.

b) A provizórium időszaka (1851. január – 1853. április)

A katonai és polgári ügyek különválasztását erősítve Geringer báró központi irodáját helytartósággá szervezték át 1851. április 10-től. A helytartóság Budán székelt, élén ideiglenes helytartóként Geringer báró 1852 tavaszáig.

Az uralkodói abszolutizmus időszaka

A szilveszteri pátens után az uralkodói abszolutizmus intézményei erősödtek meg az államhatalom végrehajtó szférájában is.

A) Birodalmi szervek

A szilveszteri pátens a minisztertanács helyett miniszteri konferenciáról szólt, az uralkodó Felix zu Schwarzenberg herceg miniszterelnök 1852. áprilisi 5-i halála után magának tartotta fenn a miniszterelnöki funkciók gyakorlását, minden miniszter közvetlenül az uralkodónak volt felelős. A miniszteri konferenciák résztvevője volt a minisztereken kívül a Legfőbb Rendőri Hatóság vezetője és az uralkodó főhadsegéde.

Változások történtek a minisztériumok szervezetében is, aminek következtében jelentős területek kerültek ki a miniszteri konferencia irányítása és ellenőrzése alól:

– 1852. június 1-jével a belügyminisztérium hatásköréből kikerültek a rendőri ügyek, mivel létrejött a Legfőbb Rendőri Hatóság, élén Johann Kempen von Fichtenstamm altábornaggyal, aki megtartotta csendőr főparancsnoki tisztségét is. Az új hatóság alá tartoztak a közbiztonsági és államrendőrségi funkciókon túl az egyesületi ügyek, útlevélügyek, az idegenrendészet, a sajtóügy, a színházi rendészet is. 1859. augusztus 22-én, Kempen leváltásakor, különválasztották a rendőri és csendőri szervezet igazgatását, s az akkor megszervezett rendőrminisztérium élére civil személy került.

– 1853 februárjában megszűnt a hadügyminisztérium, s a hadsereg-főparancsnokság egyik osztályává alakult.

– 1853-ban megszűnt a földművelés- és bányaügyi minisztérium; a földművelési és erdészeti ügyek a belügyminisztériumhoz kerültek át, míg a bányaügyek kezelését a pénzügyminisztérium vette át.

– 1859 augusztusában megszűnt a kereskedelem-, ipar- és középítésügyi minisztérium, az iparengedélyeket és az építészeti ügyeket a belügy-, a teendők másik, nagyobb részét pedig a pénzügyminisztérium vette át.

A szilveszteri pátens szellemében a birodalmi tanács személyesen az uralkodó tanácsadó testületévé vált, kizárólag ő (azaz a miniszteri konferencia nem) utalhatott ügyeket a tanács elé. A tanács befolyása Schwarzenberg miniszterelnök halála után fokozatosan megnőtt.

1854-ben létrejött a legfőbb számszéki ellenőrség közvetlenül az uralkodónak alárendelve a birodalom államháztartásának ellenőrzése céljából.

B) Magyarországi szervek

A ún. definitív igazgatás elveit egy szervező bizottság dolgozta ki, mely a birodalmi tanács néhány tagjából és az érintett miniszterekből állt. 1853. január 19-én jelent meg az új szervezeti rendelet, melynek a két legfontosabb rendelkezése a kerületi hatóságok önállóságának növelése, azzal együtt az ország közigazgatási egységének további gyengítése, illetve az alapfokon az igazságszolgáltatás és közigazgatás újraegyesítése volt.

1852 áprilisában jött létre a magyarországi katonai és polgári kormányzóság a hadsereg-főparancsnokság addigi polgári és rendőri osztályaiból, élén Albrecht főherceg katonai és polgári kormányzóval, akit az uralkodó 1851 októberében nevezett ki. A kormányzóság szervezetén belül szigorúan szétválasztották a katonai és polgári ügyekkel foglalkozó szervezetet. Albrecht főherceg átvette a helytartói funkciókat (a helytartóság ügyeit azonban valójában a helytartósági alelnök intézte), a helytartóság minden rendeletét és intézkedését a kormányzóság felügyelte. A kormányzó hatásköre emellett kiterjedt a pénzügyigazgatásra és az igazságszolgáltatásra is. Az ostromállapot megszüntetését követően 1856-ban létrehozták a katonai és polgári kormányzóság helyett a főkormányzóságot. A névváltoztatás azonban lényegi változással nem járt együtt.

1853 tavaszától megszüntették az egységes helytartóságot, és a kerületi központokban öt helytartósági osztályt hoztak létre, ami tovább gyengítette az ország közigazgatási egységét. Az osztályokat a helytartósági alelnökök igazgatták (egy 1856-os rendelet szerint, amennyiben a főkormányzó hatáskörüket nem korlátozta, az alelnökök hatásköre megegyezett kerületükön belül a más koronaországokbeli helytartók hatáskörével), a felügyeletet Albrecht főherceg főkormányzó, illetve a belügyminisztérium gyakorolta. Albrecht főherceg leváltásakor, 1860. március 30-án megszűntették a főkormányzóságot, majd 1860. július 1-jén a helytartósági osztályok helyett ismét egységes helytartóság jött létre.

Visszatérés az alkotmányossághoz

Az októberi diploma jelentős változásokat hozott a kormányzat szervezeti felépítésében mind a birodalmi szinten, mind pedig a magyar korona országainak belső közigazgatásában.

A) Összbirodalmi szervek

Az októberi diploma értelmében a végrehajtás feje az uralkodó marad. 1861. február 4-én az uralkodó újra kinevezett miniszterelnököt az uralkodóház egyik főhercege személyében.

A birodalmi minisztertanácsban megszűntek azok a posztok és azok a minisztériumok (belügyminisztérium, igazságügy-minisztérium, vallás- és közoktatásügyi minisztérium), melyek korábban a most tartományi hatáskörbe került ügyeket igazgatták. Hatáskörüket Magyarországra vonatkozóan az újjászervezett kormányszékek, a birodalom többi részében pedig az újonnan szervezett, Anton Schmerling által vezetett államminisztérium vette át. Fennmaradt viszont a rendőrminisztérium az egész birodalomra kiterjedő hatáskörrel. Újjászervezték a kereskedelmi minisztériumot, a főhadparancsnokság újra hadügyminisztériummá alakult. A minisztertanács kiegészült egy tárca nélküli miniszterrel, aki a „magyar koronaországok” ügyeivel foglalkozott, a magyar kancellár szintén a kabinet tagja lett. Sem a diploma, sem a pátens nem tartalmazta a miniszteri felelősség elvét, a miniszterek kizárólag az uralkodónak tartoztak felelősséggel.

1861. február 26-án az uralkodó a korona és a kormány tanácsadó testületeként létrehozta a jogi, közigazgatási, pénz- és hadügyi szakértőkből álló ún. államtanácsot.

B) Magyarországi szervek

A diplomához fűzött, Magyarországot érintő uralkodói iratok visszaállították Magyarországon az 1848. április 11-ét megelőzően fennállt kormányszékeket: a magyar királyi udvari kancelláriát Bécsben a főkancellár vezetésével és a helytartótanácsot a főtárnokmester vezetésével Budán. Fennmaradt ugyanakkor a rendőri és pénzügyigazgatási szervek elkülönült, a bécsi központi szervek irányítása alatt álló hálózata. Erdély és Horvát–Szlavónország külön–külön udvari kancelláriát és saját kormányszékeket kapott. A kormányszékek az 1848 előtti testületi jellegű szervekként működtek 1867. március 10-ig, jogkörüket az Andrássy Gyula gróf vezette új magyar minisztertanács vette át.

Az 1861. évi országgyűlés feloszlatása után 1861. november 5-án uralkodói pátens bevezette az ún. „provizóriumot”, rendeleti kormányzást Magyarországon: A helytartótanács testületi hatáskörét felfüggesztette. Helytartót nevezett ki a helytartótanács élére. A provizórium 1865. június 8-án ért véget, amikor az uralkodó visszaállította a helytartótanács jogkörét és megszüntette a katonai bíróságok működését.