Az 1918: X. néptörvény autonómiát biztosított
a Kárpátalján elő ruszinoknak. Közigazgatási, igazságszolgáltatási, oktatási,
művelődési és vallási ügyekben önrendelkezés illette meg őket. Nemzetgyűlést
választhattak, és a magyar nemzetgyűlésbe is küldhettek – lakosságarányuknak
megfelelően – képviselőket. Közös magyar–ruszin ügy volt: a külügy, a pénzügy,
a hadügy, a gazdaság és a közlekedés, a szociálpolitika. Ruszka-Krajna
tartomány központja Munkács volt, élén kormányzó állt. A ruszinokat a
kormányban a ruszka-krajnai – az autonóm tartomány felügyeletét is ellátó –
miniszter képviselte, aki a magyar és a ruszin parlamentnek egyaránt felelős
volt. A népkormány 1919 januárjában, illetve márciusában – hasonló szellemben –
döntött a németség, illetve a szlovákság önrendelkezéséről is.
1919 májusában létrehozták a
nyolc – később kilenc – főosztályból álló Népgazdasági Tanácsot. Elnöksége a
főosztályvezetőkből, valamint a ruszin és a német népbiztosokból állt. Elnökét
és elnökhelyettesét az elnökség tagjaiból nevezte ki a Forradalmi
Kormányzótanács elnöke. A Népgazdasági Tanács választmánya 50, majd 80 tagból
állt, véleményét az elnökségnek minden fontosabb kérdésben ki kellett kérnie.
Ugyancsak a gazdaságpolitika – elsősorban a pénzgazdálkodás – irányítására és
ellenőrzésére a Szövetséges Központi Intéző Bizottság 1919 júniusában
megválasztotta a háromtagú Központi Ellenőrző Bizottságot. A
proletárdiktatúra feloszlatta a honvédséget és helyette megszervezte a Vörös
Hadsereget, amelynek létszáma 1919 májusára elérte a 150 000-ret.
Sikeresen verték vissza a csehszlovákok támadását, s segítségükkel alakult meg
1919. június 16-án Eperjesen a rövid életű Szlovák Tanácsköztársaság. A Vörös
Hadseregen belül négy hadtestparancsnokság alakult: Cegléden,
Székesfehérvárott, Budapesten és Hatvanban; Vágó Béla, Hamburger Jenő,
Haubrich József és Landler Jenő vezetésével. A rendőrség és a
csendőrség megszüntetését követően hozták létre a Vörös Őrséget,
amelynek tagjai – elsősorban a Csernyi József vezette Lenin-fiúk és Szamuely
Tibor különítményesei – brutális kegyetlenséggel alkalmazták a vörös
terrort a rendszerrel szembeni legkisebb ellenkezés esetében is.