A Szövetséges
Ellenőrző Bizottság
Magyarország 1944 októbere és 1945 áprilisa között megszállt országból megszállt országgá vált. A hadszíntérré lett országban a hosszú és súlyos harcok árán megvalósult impériumváltás után a német katonai jelenlétet a szovjet váltotta fel. Az állami szuverenitás legfőbb korlátja az itt állomásozó idegen csapatok – a Vörös Hadsereg egységei – nagy létszáma volt. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány három meghatalmazottja által 1945. január 20-án Moszkvában aláírt, a Szovjetunióval kötött fegyverszüneti egyezmény államközi szerződésben igyekezett legalizálni a fennálló helyzetet.
Az egyezmény főbb rendelkezései: Magyarország csapatait visszavonja az 1937. december 31-i határai mögé; hadsereget szervez és részt vállal a Németország elleni háborúban; a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának 300 millió dolláros jóvátételt fizet; a kormány betiltja az összes szélsőjobboldali pártot és szervezetet, és megfékezi a szövetségesek ellni propagandát. A legsúlyosabban korlátozó pont azonban az volt, hogy a magyar kormány elfogadta, hogy a békekötésig a szövetséges hatalmak képviselőiből álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság szabályozza és ellenőrzi a fegyverszünet feltételeinek végrehajtását. A testület élén – tekintve, hogy az országból a szovjet hadsereg űzte ki a németeket – szovjet generálisok álltak: Vorosilov marsall, később Szviridov tábornok. A SZEB-nek jogában állt politikai pártokat betiltani és engedélyezni, valamint letartóztatásokat kieszközölni, de sajtótermékek, mozifilmek cenzúrázására és a posta ellenőrzésére is lehetősége volt. Így a – kommunista párt hatalomra segítését célul kitűző – szovjet befolyás meghatározta az ország politika, szellemi, kulturális életét.
Az
államterület és az állam szimbólumai
Az 1946 júliusában megnyílt párizsi békekonferencián a magyar államhatárról is rendelkeztek, mégpedig úgy, hogy visszaállították az 1937. évi állapotot. Egyetlen változtatással: a csehszlovák kormány kérésére a „pozsonyi hídfő” kiszélesítésének jegyében három, a Duna jobb partján fekvő magyar községet – Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár – 43 km2 területtel Csehszlovákiához csatoltak. A békeszerződést – amely megerősítette a szomszédos államoknak fizetendő háborús jóvátétel magas összegét – 1947. február 10-én írták alá. A magyar országgyűlés pedig – miután minden győztes hatalom parlamentje ratifikálta – 1947 júliusában fogadta el. Ezzel a SZEB mandátuma ugyan lejárt, a szovjet csapatok azonban továbbra is az országban maradtak, biztosítani a Szovjetunió összeköttetését az Ausztriában állomásozó haderejével. Ez a helyzet az 1955 májusában aláírt osztrák államszerződésig állt fenn.
A magyar állam szimbólumai a háromszínű piros–fehér–zöld zászló, valamint 1944 decemberétől – a napjainkban is használatos – koronás kiscímer, 1946 februárjától pedig (1949-ig) a Kossuth-címer voltak.