Földigénylő
és földosztó bizottságok
1945. március 17-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945. M. E. számú rendeletével – amelyet az Ideiglenes Nemzetgyűlés az 1945: VI. tc. becikkelyezésével kodifikált – határozott a fölosztásról. Prioritásként a napszámosok, mezőgazdasági cselédek, nagycsaládos szegényparasztok és törpebirtokosok földhöz juttatását jelölte meg. Országszerte mintegy 3 200 földigénylő, illetve földosztó bizottság működött, közel 35 000 taggal. Munkájukat a Veres Péter elnökletével megalakult Országos Földbirtokrendező Tanács koordinálta. A rendelet végrehajtását elsősorban a kereskedelmi és banktőke birtokainak, az 1 000 hold feletti nagybirtokoknak és a nyilas, szélsőjobboldal vezetők és háborús bűnösök földjeinek a terhére képzelték el. De az 1 000 hold alatti birtokból is vettek el: az úri birtok 100 holdig, a paraszti birtok 200 holdig maradhatott tulajdonosánál, de ha tudta igazolni antifasiszta tevékenyégét, akkor 300 hold földet is megtarthatott. A fölreform során 3,2 millió hold földet osztottak szét 642 000 igénylő között. Ezzel a föld nélküli és az egy hold alatti földdel rendelkező agrárnépesség aránya 17%-ra csökkent (az 1941-es 46%-ról).
A gazdasági
élet központi irányítása
A kommunista erőkoncentráció része volt a gazdasági csúcsszerv, a Gazdasági Főtanács 1945. decemberi létrehozása is. A három főből álló testület tagja a miniszterelnök (Tildy Zoltán), az iparügyi miniszter (Bán Antal) és a közlekedésügyi miniszter (Gerő Ernő) volt. Hatáskörébe tartozott a pénz- és anyaggazdálkodás irányítása mellett az árak és bérek szabályozása is. A Gazdasági Főtanács operatív szerve a Titkárság volt, amelynek vezetését a – szintén kommunista párti – Vas Zoltán látta el.
A gazdasági uniformizálás jegyében, a kompetitív és szabadon működő piac helyett a kommunista dominancia alatt álló politikai vezetés – szovjet totalitárius mintára – a tervgazdálkodás bevezetését határozta el. 1947. június 11-én a kormány megszervezte az Országos Tervhivatalt. Ennek a szervezetnek a feladata volt az 1947 és 1949 közötti időszak központi gazdasági – és újjáépítési – programjának a koordinálása. Mivel ekkorra az államosítások következtében az állami szektor egyre nagyobb teret kapott a gazdasági életben, a Tervhivatal évekre és vállalati szintre lebontva határozta meg és csoportosította a feladatokat és az erőforrásokat. Teljesítési zavar vagy hiányosság esetén lehetősége volt módosítani a tervet. Működése eredményezte az állami és vállalati bürokrácia óriásivá és áttekinthetetlenné duzzadását. Az Országos Tervhivatal első elnöke – 1947 és 1949 között – a szociáldemokrata Vajda Imre volt, helyettese a kommunista párti Berei Andor. 1949-ben Vas Zoltán vette át a vezetését.
1946-ban államosították szénbányákat (1946: XIII. tc.) és a legnagyobb nehézipari vállalatokat. 1948. március 25-én állami tulajdonba vették a száz főnél több alkalmazottat foglalkoztató gyárakat és üzemeket. Ezzel 1948-ra – a politikai és gazdasági fordulat évére – a bányaiparban és a nehéziparban dolgozó munkásság 90%-a, a könnyűipari munkásságnak pedig 75%-a az állami szektorba került. 1947-ben megszüntették a régi, hagyományos kétszintű bankrendszert, s a Magyar Nemzeti Bank jegybank funkciója mellett – fiókhálózatot kiépítve – kereskedelmi bankként is működött. A tradicionálisan meghatározó bankok is állami tulajdonba kerültek, és egy–egy speciális terület financiális hátterének a biztosítására rendelték őket. Így lett a Magyar Általános Hitelbankból Beruházási Bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankból Külkereskedelmi Bank. A fejlett és kiterjedt hálózattal rendelkező vidéki hitelintézetek összevonásával hozták létre az Országos Takarékpénztárat 1949-ben.
Tudomány- és
oktatáspolitikai irányító szervek
1945. április 19-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány felállította az Országos Köznevelési Tanácsot. Elnökévé Szent-Györgyi Albertet nevezték ki, de vezetőségében helyet kapott Kodály Zoltán, Bay Zoltán, Ferenczy Béni és Illyés Gyula is. A magyar társadalom tudományos és művészeti elitjéből álló testület feladata a demokratikus nevelés és oktatási élet alapelveinek a kidolgozása volt. A kormány 1945. augusztus 18-i 6650/1945. M. E. számú rendeletével a nyolc osztályos oktatást rendelte el és az iskolaköteles korhatárt a tizennégy évben állapította meg. A szellemi elitváltás érdekében, a megbízhatatlan és tradicionálisan konzervatív, polgári értelmiség lecserélésére szervezték meg a népi kollégiumokat, amelyek lehetőséget adtak a munkás és paraszti származású fiataloknak a felsőfokú szakképzettség, diploma megszerzésére. Ezek országos egyeztető és érdekképviseleti szerve a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) volt. A népi kollégiumokban tanuló diákoknak 30%-a szegényparaszti, 20%-a kisparaszti, 12%-a munkás, 18%-a kisiparos vagy kiskereskedő családból eredt.
1948-ban az országgyűlés rendelkezett a felekezeti – és községi kezelésben lévő – iskolák államosításáról (1948: XXXIII. tc.). Ezzel a történelmi egyházak elvesztették lehetőségüket szellemiségük, morális és társadalmi nézeteik továbbítására, s a vallás és a valláshoz kötődő tanítások mindinkább a templom falai közé szorultak. Megelőzte az államosítást 1947-ben egy, a hitoktatás fakultatívvá tételére vonatkozó rendelet, amit azonban az egyházak, a kisgazdapárt – és nem utolsó sorban az utcára vonuló tömegek – nyomására visszavont a kormányzat.
1946-ban korlátozták a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) hagyományos autonómiáját. Személyi kérdések és egyéni sértettségek miatt a természettudósok – Szent-Györgyi Albert és Bay Zoltán vezetésével – létrehozták a Magyar Természettudományos Akadémiát, mintegy „ellenakadémiaként”. A tudományos élet egységének fontosságát a kultúrpolitika hamar felismerte, ezért az ellenszervezet nem akadémikus tagjait MTA tagokká nevezte ki, az 1946. július 24-én elnökké választott Kodály Zoltán mellé pedig, másodelnökként tisztséghez jutatta Szent-Györgyit. 1947 nyarán Péter Gábor vezetésével az államvédelem munkatársai átvizsgálták az akadémiai könyvtár köteteit szélsőjobboldali, fasiszta, antiszemita és demokráciaellenes írások után kutatva. Tevékenységük végeztével 4 000 kötetet semmisítettek meg, és a lexikonok és kézikönyvek némelyikéből is kivágták a nem kívánatos vagy ártalmasnak ítélt szócikkeket, passzusokat. Egy 1948-as kormányrendelet nyomán 1949. február 25-én – Gerő Ernő vezetésével – megalakult a Magyar Tudományos Tanács, amelynek célja a tudományos kutatások koordinálása, tervszerű irányítása és a gyakorlati élettel való összekapcsolása volt.