Helyi közigazgatás 1956–1957

 

A forradalmi változások Magyarország provinciális rendszerét tulajdonképpen nem érintették, fennmaradtak a pártállami területi beosztások. Új elemként jelent meg a hatalom átvétele után a regionalitás, amely a kommunista struktúrában ismeretlen volt.

A kommunista hatalom provinciális erői, a megyei, és települési hatalmi és pártszervei a pártállam struktúrájának megfelelően nem rendelkeztek megfelelő jogosítványokkal arra, hogy a vidéki eseményeket politikai megoldásokkal befolyásolják, a forradalom terjedését megakadályozzák. Sok helységben volt tapasztalható, hogy a helyi kommunista hatalom (főleg a kisebb településeken) a felettes szervek utasításaira kényszerült várni, s mire a parancsok megérkeztek, a politikai helyzet kezelésére az intézkedések már nem lettek elégségesek. Ahol komoly karhatalmi erő állt rendelkezésre, ott mindenütt felhasználták őket, s bevonták a katonai közigazgatások munkájába. A helyi hatóságok kevés önálló mozgástérrel rendelkeztek. A nagyobb városi központok pártállami hatóságai a környező települések karhatalmi ellenőrzésére törekedtek. Különös kegyetlenséggel léptek fel Kecskeméten, ahol Gyurkó Lajos csapatai harckocsik bevetésével akadályozták meg egy időre a kommunista hatalom bukását.

A hatalomátvétel előtt a forradalmi erők tevékenysége nemcsak a tüntetések szervezésében, a fegyveres harcokban merült ki, hanem több kísérletet tettek olyan forradalmi politikai–közigazgatási szervezetek megalakítására, amelyek a pártállam alternatíváját jelentették. Ebben az időben már alakult több munkástanács jugoszláv mintára a gyárakban. Október 24-én a budapesti Egyesült Izzó munkásai megválasztották a saját munkástanácsukat, Pécsett és Miskolcon is jöttek létre ezen a napon forradalmi szervek. De nemcsak a gazdasági közösségek, hanem a következő napokban nagyobb közösségek is választottak forradalmi szerveket, október 25-én Miskolcon megalakult a Borsod–Abaúj–Zemplén megyei Munkástanács, amely bizonyos gazdasági ágak kivételével az egész megyére sztrájkot hirdetett. A szerv megválasztásával kettős hatalom jött létre a településen.

A hatalomváltás vidéken is megtörtént, mégpedig a régi közigazgatási rendszer területi illetékességének meghagyásával, az új megyei, járási és települési forradalmi szervek mindenütt a régi közigazgatási területüket tekintették alapnak. Ez az átalakulási folyamat azonban nem mindenütt ugyanakkor és ugyanúgy zajlott le. A vidéki hatalomváltás október 26-án, tehát az államhatalom váltásnál is előbb kezdődött (Nyíregyháza, Szolnok, Győr Veszprém), és október végéig tartott. Egyes településeken októberben kettős hatalom alakult ki, léteztek még a régi rendszer irányító szervezetei, de már tevékenykedtek a forradalmi erők hatalmi intézményei is, ez viszont oda vezetett, hogy igazából egyik sem volt képes hatékony működésre, ami egyben egy hatalmi–politikai vákuumot is eredményezett. Ilyen szisztéma akár 2–3 napig (Miskolcon október 24-től) is eltartott. A községekben általában nem alakult ki ilyen átmeneti helyzet, de természetesen voltak kivételek, Volt, ahol létrejött egy átmeneti, az új forradalmi szervezet választását előkészítő bizottság. Ugyancsak jelentős eltérések mutatkoztak a települések között abban a tekintetben is, hogy milyen módon ment át a hatalom a forradalmi erők kezébe. A hatalom átadásának metodikája illetve a kommunista párt erre irányuló készsége a politikai hatalom arra a törekvésére épült, hogy a pártszervek mindenütt arra törekedjenek, hogy olyan munkástanácsok és szervezetek jöjjenek létre, amelyekben a párt szava a döntő és az akaratát keresztül tudja vinni. Sok településen ezért az irányító- és pártszervek hajlandónak mutatkoztak az új szervezetek létrejöttének elfogadására. Ennek ellenére a települések jelentős részében nem alakult ki együttműködés a forradalmi erők és a pártdiktatúra képviselői között.

Sok település volt, amelyben a régi hatalom és a forradalmi erők között kompromisszum alakult ki a hatalom átadására, ha ezt nem is deklarálták hivatalosan. Ott, ahol ez az együttműködés megvalósult, szintén mutatkoztak jelentős eltérések. A településeken általában a tanácsi és pártapparátus tartotta közvetlenül a kapcsolatot a forradalmi erőkkel és a tömeggel. Több nagyobb városban viszont a politikai hatalom kérésére más szervek tartották a kapcsolatot a forradalom képviselőivel, pl. a katonai közigazgatás tárgyalt a forradalom erőivel, és működött közre a kompromisszum kialakításában, vagy a Hazafias Népfront képviselőit kérték fel közvetítésre és az események befolyásolására. Ez a közvetítés azután alapvetően meghatározta a forradalom további menetét, ugyanis a közvetítő kapcsolati rendszere vált dominánssá, a Hazafias Népfront közreműködése általában pártokból álló forradalmi szervezeteket eredményezett, míg a katonai közigazgatási közvetítés által megalakult forradalmi szervekbe az intézmények és a gazdasági szervek delegáltak tagokat (azaz munkástanács jellegűek voltak).

A kisebb városokban és a községekben még kompromisszum esetében sem volt szükség közvetítőre, a településeken népgyűléseket tartottak, s azon választották meg, akár közfelkiáltással, nyílt szavazással, akár előzetes listaállítás jóváhagyásával az új forradalmi vezető testületeket, amelyek sokszor népfrontos jellegűek voltak. A jogszabályok előírta titkos szavazás nem volt jellemző.

Azokon a helyeken, ahol a politikai hatalom komolyabb atrocitásokat hajtott végre, általában szó sem lehetett kompromisszumról, még ha kommunisták hajlottak is arra. Ezekben a városokban nem volt befolyása a pártvezetésnek az új forradalmi szervek kialakítására, több helyen egyszerűen elkergették a régi vezetést (Pl. Csongrád város).

A helyi új forradalmi szervezetek elnevezése nem volt következetes, bár arra törekedtek, hogy a népfrontos jellegű, pártos szervezetek 1945-ös koalíciós mintára a nemzeti bizottságok elnevezést használják. Az előforduló elnevezések még, forradalmi tanács (vagy néptanács), munkástanács, forradalmi bizottság (vagy bizottmány). A községekben teljes zűrzavar alakult ki az elnevezésekben, a Heves megyei Kál község irányító szervezete például a Káli Keresztény Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottság nevet vette fel.

A hatalom megragadása után kialakult új forradalmi–közigazgatási struktúra nem törölte el teljes egészében a kommunista hatalom közigazgatásának minden elemét. A kialakult új forradalmi szervek általában a volt irányítási testületek, a tanácsok és végrehajtó bizottságok szerepét vették át, de a végrehajtó apparátust, némi átszervezéssel ugyan, meghagyták funkcióikban. Személyi változások szinte minden településen történtek, elbocsátották a kompromittálódott vezetőket. A végrehajtási struktúrát csak kis mértékben alakították át, általában megszüntették a begyűjtési apparátust.

A hatalom átvétele után a forradalmi szerveknek többféle feladatot kellett megoldaniuk. Egyrészt a szállítási és termelési nehézségek ellenére biztosították a települések ellátását. A felvásárlási láz miatt ez sok problémát okozott. Egyes határ menti települések úgy próbáltak segíteni, hogy a külföldi hatóságokkal vették fel a kapcsolatot és onnan sót, petróleumot, és élesztőt szereztek be. A nyugati határszéleken a segélyek átvételét és Budapestre szállítását szervezték meg. Több településen község lakosságának ellátása érdekében szerveződni engedték a kisipart, és a pékek számára is biztosítottak lisztet.

Azokban a városokban, ahol a hatalomváltás már az országos politikai változásoknál előbb megtörtént, a kommunista pártállam utasításaival ellentétes rendeleteket is hoztak, az államvédelmi erőket feloszlottnak nyilvánították (pl. Győrött október 26-án).

A forradalmi események alatt ezek a szervezetek nem voltak elszigeteltek, sokféle kapcsolatot építettek ki egymással. Ezek a kapcsolatok rendszerint a megyén belül alakultak ki a közigazgatási–államigazgatási struktúra bonyolult alá- és fölérendeltségi viszonyai alapján. A települések azonban a regionális–országos kapcsolatokat is alakítottak ki. Ezek egy része spontán jellegű, a hivatalos közigazgatási rendszeren kívüli összeköttetés volt a megyék forradalmi szervezetei között. Így például október 30-án Fejér, Győr–Sopron, Bács–Kiskun, Veszprém megyék és Szeged megbízottai, akik külön–külön akartak tárgyalni a kormány illetékeseivel, egy memorandumot adtak át közösen, s abban a szovjet csapatok kivonását, szabad és titkos választásokat és a kormány forradalmi átalakítását követelték. Ezek a kapcsolatok az idő rövidsége miatt nem lettek tartósak.

Sokkal fontosabb azonban a regionalitás megjelenése a forradalmi struktúrákban, ez egyrészt azért bizonyult jelentősnek, mert a települési összefogások eredményeként közösen lehetett fellépni a politikai problémák megoldása érdekében, másrészt ezek a fórumok konzultatív és kapcsolatteremtő eszközök is voltak, elősegítették, hogy a regionális szervek tagjai egymásnak gazdasági, szociális és katonai stb. segítséget tudjanak adni. A legnagyobb regionális vállalkozás a Dunántúli Nemzeti Tanács tevékenysége volt. A szervezete kezdeményezése Győrből indult ki, mivel a lakosság egy része Nagy Imrét bűnösnek gondolta a szovjet csapatok behívásában, ezért október 27-től a Nagy Imre kormány helyett egy új kormány, ellenkormány alakítására ösztönözték a győri forradalmi vezetőket. A követelések lecsillapítása érdekében a Győri Nemzeti Tanács október 30-ra összehívta a dunántúli forradalmi szervezetek képviselőit, hogy kölcsönösen tájékoztassák egymást, s meghatározzanak bizonyos közös alapelveket a követendő politika vonatkozásában. Az összefogáshoz a Dunántúl valamennyi megyéje, valamint Borsod és Bács–Kiskun megyék is csatlakoztak, s a jelzett napon megalakították a Dunántúli Nemzeti Tanácsot. Mivel a hatalomváltás állami szinten már megtörtént, s a pártok működése is lehetővé vált, a szervezet ellenkormányként való szereplése okafogyott lett, vezetője Szigethy Attila sikeres tárgyalások után támogatásáról biztosította a kormányt. A szervezetet egy 10 tagú elnökség irányította.

Volt egy másik regionális kezdeményezés is. November elsején Miskolcon egy regionális forradalmi szervezet megalakítását tervezték, s erre a tanácskozásra meghívták az alföldi városok képviselőit is. A felhíváshoz Heves, Nógrád, Szolnok és Békés megyék csatlakoztak, s november 2-án megalakították az Észak- és Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanácsot. A szervezethez Szabolcs megye is jelezte csatlakozási szándékát, de képviselői nem vettek részt az alakuló ülésen. A többi alföldi megye sem ellenezte a regionális csoportosulás létrejöttét, de a bizonytalan utazási körülmények között nem tudtak Miskolcra utazni. A szervezet elnöke Mihala Ferenc, titkára Darin Sándor, miskolci egyetemi oktatók lettek. A szervezet programnyilatkozatában támogatta a kormányt, üdvözölte a semlegesség bejelentését, s javasolta egy Országos Nemzeti Tanács felállítását.

A november 4-i szovjet intervenció új hatalmi helyzetet teremtett. Legtöbb településen a forradalmi szervezetek legfontosabb célja a fegyveres összecsapások elkerülése lett, mert november 4-én bebizonyosodott, hogy a városok nem rendelkeztek megfelelő katonai erővel, annak ellenére, hogy készültek ideiglenes védelmi tervek. Több városban azonban komoly katonai ellenállást tapasztalhatott a szovjet agresszor, a fővároson kívül Dunaújvárosban november 7-ig tartott az ostrom, s a szovjet hadsereg csak a légierő bevetésével tudta a várost elfoglalni. A hegyvidékeken található települések (Pécs, Miskolc) forradalmi erői számára a földrajzi környezet biztosított megfelelő körülményeket a harc folytatására.

A kádári hatalom korlátai miatt a települések jelentős részében (főleg a kisebb községekben) a vidéki forradalmi szervek a rendészeti erőik nélkül tovább tevékenykedhettek. A november 10. után aktivizálódó megyei és járási apparátusok több megyében utasítást adtak ki, hogy tanácsi végrehajtó bizottságok és a forradalmi, vagy nemzeti bizottságok tartsanak közös üléseket. Ez néhány helyen oda vezetett, hogy a november 4. után megszűnt forradalmi bizottságok újból megalakultak és tanácskozási joggal vettek részt a vb üléseken, de az ilyen községek száma egyre fogyott, és a forradalmi bizottságokat feloszlató kormányrendelet idején már csak néhány működött.

Egyes nagyobb városokban a (pl. Kecskemét) a települési forradalmi szervek tevékenységük abbahagyására kényszerültek, s hatalmi szerepüket a vállalati munkástanácsok vették át, akik együttműködve egymással gyorsan a városok meghatározó hatalmi központjaivá váltak, gyakorlatilag kettős hatalmat kialakítva a helységben. A forradalmi erők mozgalma a munkástanácsokba és az intézményi forradalmi tanácsokba húzódott vissza, amelyeket az újjáalakuló kommunista hatalomnak még nem volt ereje felszámolni. A vállalatok, intézmények munkástanácsai november közepétől szinte mindenütt éltek a sztrájkjog adta lehetőségekkel. Az Elnöki Tanács 1956: 25. tvr.-e biztosított erre némi mozgásteret. Másrészt ez a törvényerejű rendelet korlátozó jellegű is volt, hiszen nem tartalmazta a területi munkástanácsok szervezésének engedélyét, így azok ettől fogva illegitim állapotban tevékenykedhettek csak.

A forradalmi erők szempontjából tehát elsőrendű fontosságú lett a munkástanácsok tevékenységének koordinálása és országos kapcsolataik kiépítése. Erre november közepéig nem volt lehetőségük. A munkástanácsok csak a helyi hatalom szerveivel voltak kapcsolatban, legfeljebb saját vállalatuk felettes minisztériumával, országos központjaival léphettek még érintkezésbe. November közepétől azonban más jellegű kapcsolatfelvételek is megfigyelhetőek. A Nagy-Budapesti Központi Munkástanács, és az Országos Munkástanács szervezésébe a vidéki forradalmi erők is bekapcsolódtak. A hatalmi represszió azonban decembertől kezdve lehetetlenné tette az együttműködésüket, s az 1957 őszi megszüntetésükig már nem képeztek hatalmi ellensúlyt a kádári pártállammal szemben.

November 4. után néhány kisebb községben hatalmi–politikai vákuum alakult ki, s akadt olyan település is, ahol novemberben több hétig nem létezett községet vezető szervezet, a folyó ügyek vitelét a tanácsi alkalmazottak végezték. Ritka kivételként néhány faluban a szovjet intervenció után is a forradalmi bizottság rendelkezett kizárólagos hatalommal, a régi kommunista hatalom csak 1957. februárjában tudta visszaszerezni a község irányítását, addig gyakorlatilag, személyi változtatásokkal ugyan, de a forradalmi bizottság tartotta kézben a község irányítását. A december eleji forradalmi bizottságokat feloszlató rendeleteket úgy kerülték meg, hogy a forradalmi bizottság elnevezést átkeresztelték végrehajtó bizottságra.