A forradalmi változások Magyarország
provinciális rendszerét tulajdonképpen nem érintették, fennmaradtak a
pártállami területi beosztások. Új elemként jelent meg a hatalom átvétele után
a regionalitás, amely a kommunista struktúrában ismeretlen volt.
A kommunista hatalom provinciális
erői, a megyei, és települési hatalmi és pártszervei a pártállam struktúrájának
megfelelően nem rendelkeztek megfelelő jogosítványokkal arra, hogy a vidéki
eseményeket politikai megoldásokkal befolyásolják, a forradalom terjedését
megakadályozzák. Sok helységben volt tapasztalható, hogy a helyi kommunista
hatalom (főleg a kisebb településeken) a felettes szervek utasításaira
kényszerült várni, s mire a parancsok megérkeztek, a politikai helyzet
kezelésére az intézkedések már nem lettek elégségesek. Ahol komoly karhatalmi
erő állt rendelkezésre, ott mindenütt felhasználták őket, s bevonták a katonai
közigazgatások munkájába. A helyi hatóságok kevés önálló mozgástérrel rendelkeztek.
A nagyobb városi központok pártállami hatóságai a környező települések
karhatalmi ellenőrzésére törekedtek. Különös kegyetlenséggel léptek fel
Kecskeméten, ahol Gyurkó Lajos csapatai harckocsik bevetésével
akadályozták meg egy időre a kommunista hatalom bukását.
A hatalomátvétel előtt a
forradalmi erők tevékenysége nemcsak a tüntetések szervezésében, a fegyveres
harcokban merült ki, hanem több kísérletet tettek olyan forradalmi
politikai–közigazgatási szervezetek megalakítására, amelyek a pártállam
alternatíváját jelentették. Ebben az időben már alakult több munkástanács
jugoszláv mintára a gyárakban. Október 24-én a budapesti Egyesült Izzó munkásai
megválasztották a saját munkástanácsukat, Pécsett és Miskolcon is jöttek létre
ezen a napon forradalmi szervek. De nemcsak a gazdasági közösségek, hanem a
következő napokban nagyobb közösségek is választottak forradalmi szerveket,
október 25-én Miskolcon megalakult a Borsod–Abaúj–Zemplén megyei Munkástanács,
amely bizonyos gazdasági ágak kivételével az egész megyére sztrájkot hirdetett.
A szerv megválasztásával kettős hatalom jött létre a településen.
A hatalomváltás vidéken is
megtörtént, mégpedig a régi közigazgatási rendszer területi illetékességének
meghagyásával, az új megyei, járási és települési forradalmi szervek mindenütt
a régi közigazgatási területüket tekintették alapnak. Ez az átalakulási
folyamat azonban nem mindenütt ugyanakkor és ugyanúgy zajlott le. A vidéki
hatalomváltás október 26-án, tehát az államhatalom váltásnál is előbb kezdődött
(Nyíregyháza, Szolnok, Győr Veszprém), és október végéig tartott. Egyes
településeken októberben kettős hatalom alakult ki, léteztek még a régi
rendszer irányító szervezetei, de már tevékenykedtek a forradalmi erők hatalmi
intézményei is, ez viszont oda vezetett, hogy igazából egyik sem volt képes
hatékony működésre, ami egyben egy hatalmi–politikai vákuumot is eredményezett.
Ilyen szisztéma akár 2–3 napig (Miskolcon október 24-től) is eltartott. A
községekben általában nem alakult ki ilyen átmeneti helyzet, de természetesen
voltak kivételek, Volt, ahol létrejött egy átmeneti, az új forradalmi szervezet
választását előkészítő bizottság. Ugyancsak jelentős eltérések mutatkoztak a
települések között abban a tekintetben is, hogy milyen módon ment át a hatalom a
forradalmi erők kezébe. A hatalom átadásának metodikája illetve a kommunista
párt erre irányuló készsége a politikai hatalom arra a törekvésére épült, hogy
a pártszervek mindenütt arra törekedjenek, hogy olyan munkástanácsok és
szervezetek jöjjenek létre, amelyekben a párt szava a döntő és az akaratát
keresztül tudja vinni. Sok településen ezért az irányító- és pártszervek
hajlandónak mutatkoztak az új szervezetek létrejöttének elfogadására. Ennek
ellenére a települések jelentős részében nem alakult ki együttműködés a
forradalmi erők és a pártdiktatúra képviselői között.
Sok település volt, amelyben a
régi hatalom és a forradalmi erők között kompromisszum alakult ki a
hatalom átadására, ha ezt nem is deklarálták hivatalosan. Ott, ahol ez az
együttműködés megvalósult, szintén mutatkoztak jelentős eltérések. A
településeken általában a tanácsi és pártapparátus tartotta közvetlenül a
kapcsolatot a forradalmi erőkkel és a tömeggel. Több nagyobb városban viszont a
politikai hatalom kérésére más szervek tartották a kapcsolatot a forradalom
képviselőivel, pl. a katonai közigazgatás tárgyalt a forradalom erőivel, és
működött közre a kompromisszum kialakításában, vagy a Hazafias Népfront
képviselőit kérték fel közvetítésre és az események befolyásolására. Ez a
közvetítés azután alapvetően meghatározta a forradalom további menetét, ugyanis
a közvetítő kapcsolati rendszere vált dominánssá, a Hazafias Népfront
közreműködése általában pártokból álló forradalmi szervezeteket eredményezett,
míg a katonai közigazgatási közvetítés által megalakult forradalmi szervekbe az
intézmények és a gazdasági szervek delegáltak tagokat (azaz munkástanács
jellegűek voltak).
A kisebb városokban és a
községekben még kompromisszum esetében sem volt szükség közvetítőre, a
településeken népgyűléseket tartottak, s azon választották meg, akár
közfelkiáltással, nyílt szavazással, akár előzetes listaállítás jóváhagyásával
az új forradalmi vezető testületeket, amelyek sokszor népfrontos jellegűek
voltak. A jogszabályok előírta titkos szavazás nem volt jellemző.
Azokon a helyeken, ahol a
politikai hatalom komolyabb atrocitásokat hajtott végre, általában szó sem
lehetett kompromisszumról, még ha kommunisták hajlottak is arra. Ezekben a
városokban nem volt befolyása a pártvezetésnek az új forradalmi szervek
kialakítására, több helyen egyszerűen elkergették a régi vezetést (Pl.
Csongrád város).
A helyi új forradalmi szervezetek
elnevezése nem volt következetes, bár arra törekedtek, hogy a népfrontos
jellegű, pártos szervezetek 1945-ös koalíciós mintára a nemzeti bizottságok
elnevezést használják. Az előforduló elnevezések még, forradalmi tanács
(vagy néptanács), munkástanács, forradalmi bizottság (vagy bizottmány).
A községekben teljes zűrzavar alakult ki az elnevezésekben, a Heves megyei Kál
község irányító szervezete például a Káli Keresztény Magyar Nemzeti Forradalmi
Bizottság nevet vette fel.
A hatalom megragadása után
kialakult új forradalmi–közigazgatási struktúra nem törölte el teljes egészében
a kommunista hatalom közigazgatásának minden elemét. A kialakult új forradalmi
szervek általában a volt irányítási testületek, a tanácsok és végrehajtó
bizottságok szerepét vették át, de a végrehajtó apparátust, némi átszervezéssel
ugyan, meghagyták funkcióikban. Személyi változások szinte minden településen történtek,
elbocsátották a kompromittálódott vezetőket. A végrehajtási struktúrát csak kis
mértékben alakították át, általában megszüntették a begyűjtési apparátust.
A hatalom átvétele után a
forradalmi szerveknek többféle feladatot kellett megoldaniuk. Egyrészt a
szállítási és termelési nehézségek ellenére biztosították a települések
ellátását. A felvásárlási láz miatt ez sok problémát okozott. Egyes határ menti
települések úgy próbáltak segíteni, hogy a külföldi hatóságokkal vették fel a
kapcsolatot és onnan sót, petróleumot, és élesztőt szereztek be. A nyugati
határszéleken a segélyek átvételét és Budapestre szállítását szervezték meg.
Több településen község lakosságának ellátása érdekében szerveződni engedték a
kisipart, és a pékek számára is biztosítottak lisztet.
Azokban a városokban, ahol a
hatalomváltás már az országos politikai változásoknál előbb megtörtént, a
kommunista pártállam utasításaival ellentétes rendeleteket is hoztak, az
államvédelmi erőket feloszlottnak nyilvánították (pl. Győrött október 26-án).
A forradalmi események alatt ezek
a szervezetek nem voltak elszigeteltek, sokféle kapcsolatot építettek ki
egymással. Ezek a kapcsolatok rendszerint a megyén belül alakultak ki a
közigazgatási–államigazgatási struktúra bonyolult alá- és fölérendeltségi
viszonyai alapján. A települések azonban a regionális–országos kapcsolatokat is
alakítottak ki. Ezek egy része spontán jellegű, a hivatalos közigazgatási
rendszeren kívüli összeköttetés volt a megyék forradalmi szervezetei között.
Így például október 30-án Fejér, Győr–Sopron, Bács–Kiskun, Veszprém megyék és
Szeged megbízottai, akik külön–külön akartak tárgyalni a kormány
illetékeseivel, egy memorandumot adtak át közösen, s abban a szovjet csapatok
kivonását, szabad és titkos választásokat és a kormány forradalmi átalakítását
követelték. Ezek a kapcsolatok az idő rövidsége miatt nem lettek tartósak.
Sokkal fontosabb azonban a
regionalitás megjelenése a forradalmi struktúrákban, ez egyrészt azért
bizonyult jelentősnek, mert a települési összefogások eredményeként közösen
lehetett fellépni a politikai problémák megoldása érdekében, másrészt ezek a
fórumok konzultatív és kapcsolatteremtő eszközök is voltak, elősegítették, hogy
a regionális szervek tagjai egymásnak gazdasági, szociális és katonai stb.
segítséget tudjanak adni. A legnagyobb regionális vállalkozás a Dunántúli
Nemzeti Tanács tevékenysége volt. A szervezete kezdeményezése Győrből
indult ki, mivel a lakosság egy része Nagy Imrét bűnösnek gondolta a szovjet
csapatok behívásában, ezért október 27-től a Nagy Imre kormány helyett egy új
kormány, ellenkormány alakítására ösztönözték a győri forradalmi vezetőket. A
követelések lecsillapítása érdekében a Győri Nemzeti Tanács október 30-ra
összehívta a dunántúli forradalmi szervezetek képviselőit, hogy kölcsönösen
tájékoztassák egymást, s meghatározzanak bizonyos közös alapelveket a követendő
politika vonatkozásában. Az összefogáshoz a Dunántúl valamennyi megyéje,
valamint Borsod és Bács–Kiskun megyék is csatlakoztak, s a jelzett napon
megalakították a Dunántúli Nemzeti Tanácsot. Mivel a hatalomváltás állami
szinten már megtörtént, s a pártok működése is lehetővé vált, a szervezet
ellenkormányként való szereplése okafogyott lett, vezetője Szigethy Attila
sikeres tárgyalások után támogatásáról biztosította a kormányt. A szervezetet
egy 10 tagú elnökség irányította.
Volt egy másik regionális
kezdeményezés is. November elsején Miskolcon egy regionális forradalmi
szervezet megalakítását tervezték, s erre a tanácskozásra meghívták az alföldi
városok képviselőit is. A felhíváshoz Heves, Nógrád, Szolnok és Békés megyék
csatlakoztak, s november 2-án megalakították az Észak- és
Kelet-Magyarországi Nemzeti Tanácsot. A szervezethez Szabolcs megye is
jelezte csatlakozási szándékát, de képviselői nem vettek részt az alakuló ülésen.
A többi alföldi megye sem ellenezte a regionális csoportosulás létrejöttét, de
a bizonytalan utazási körülmények között nem tudtak Miskolcra utazni. A
szervezet elnöke Mihala Ferenc, titkára Darin Sándor, miskolci egyetemi oktatók
lettek. A szervezet programnyilatkozatában támogatta a kormányt, üdvözölte a
semlegesség bejelentését, s javasolta egy Országos Nemzeti Tanács
felállítását.
A november 4-i szovjet
intervenció új hatalmi helyzetet teremtett. Legtöbb településen a forradalmi
szervezetek legfontosabb célja a fegyveres összecsapások elkerülése lett, mert
november 4-én bebizonyosodott, hogy a városok nem rendelkeztek megfelelő
katonai erővel, annak ellenére, hogy készültek ideiglenes védelmi tervek. Több
városban azonban komoly katonai ellenállást tapasztalhatott a szovjet
agresszor, a fővároson kívül Dunaújvárosban november 7-ig tartott az ostrom, s
a szovjet hadsereg csak a légierő bevetésével tudta a várost elfoglalni. A
hegyvidékeken található települések (Pécs, Miskolc) forradalmi erői számára a
földrajzi környezet biztosított megfelelő körülményeket a harc folytatására.
A kádári hatalom korlátai miatt a
települések jelentős részében (főleg a kisebb községekben) a vidéki forradalmi
szervek a rendészeti erőik nélkül tovább tevékenykedhettek. A november 10. után
aktivizálódó megyei és járási apparátusok több megyében utasítást adtak ki,
hogy tanácsi végrehajtó bizottságok és a forradalmi, vagy nemzeti
bizottságok tartsanak közös üléseket. Ez néhány helyen oda vezetett, hogy a
november 4. után megszűnt forradalmi bizottságok újból megalakultak és
tanácskozási joggal vettek részt a vb üléseken, de az ilyen községek száma
egyre fogyott, és a forradalmi bizottságokat feloszlató kormányrendelet
idején már csak néhány működött.
Egyes nagyobb városokban a (pl.
Kecskemét) a települési forradalmi szervek tevékenységük abbahagyására
kényszerültek, s hatalmi szerepüket a vállalati munkástanácsok vették
át, akik együttműködve egymással gyorsan a városok meghatározó hatalmi
központjaivá váltak, gyakorlatilag kettős hatalmat kialakítva a helységben. A
forradalmi erők mozgalma a munkástanácsokba és az intézményi forradalmi
tanácsokba húzódott vissza, amelyeket az újjáalakuló kommunista hatalomnak még
nem volt ereje felszámolni. A vállalatok, intézmények munkástanácsai november
közepétől szinte mindenütt éltek a sztrájkjog adta lehetőségekkel. Az Elnöki
Tanács 1956: 25. tvr.-e biztosított erre némi mozgásteret. Másrészt ez a
törvényerejű rendelet korlátozó jellegű is volt, hiszen nem tartalmazta a területi
munkástanácsok szervezésének engedélyét, így azok ettől fogva illegitim
állapotban tevékenykedhettek csak.
A forradalmi erők szempontjából
tehát elsőrendű fontosságú lett a munkástanácsok tevékenységének koordinálása
és országos kapcsolataik kiépítése. Erre november közepéig nem volt
lehetőségük. A munkástanácsok csak a helyi hatalom szerveivel voltak
kapcsolatban, legfeljebb saját vállalatuk felettes minisztériumával, országos
központjaival léphettek még érintkezésbe. November közepétől azonban más
jellegű kapcsolatfelvételek is megfigyelhetőek. A Nagy-Budapesti Központi
Munkástanács, és az Országos Munkástanács szervezésébe a vidéki
forradalmi erők is bekapcsolódtak. A hatalmi represszió azonban decembertől
kezdve lehetetlenné tette az együttműködésüket, s az 1957 őszi megszüntetésükig
már nem képeztek hatalmi ellensúlyt a kádári pártállammal szemben.
November 4. után néhány kisebb
községben hatalmi–politikai vákuum alakult ki, s akadt olyan település is, ahol
novemberben több hétig nem létezett községet vezető szervezet, a folyó ügyek
vitelét a tanácsi alkalmazottak végezték. Ritka kivételként néhány faluban a
szovjet intervenció után is a forradalmi bizottság rendelkezett kizárólagos
hatalommal, a régi kommunista hatalom csak 1957. februárjában tudta visszaszerezni
a község irányítását, addig gyakorlatilag, személyi változtatásokkal ugyan, de
a forradalmi bizottság tartotta kézben a község irányítását. A december eleji
forradalmi bizottságokat feloszlató rendeleteket úgy kerülték meg, hogy a forradalmi
bizottság elnevezést átkeresztelték végrehajtó bizottságra.