A tér kérdésének, illetve a téralapú megközelítésnek izgalmas elgondolását mutatja be Paul Lévy „Kollektív intelligencia” című 1997-ben megjelent könyve, amely a kibertér jelenségét átfogó társadalomtörténeti kontextusba helyezve, evolúciós fejleményként tárgyalja.
Lévy az emberi közösségek térhasználata és térfogalma felől építi fel elméletét, négyfajta teret feltételezve: az első, elemi tér maga a Föld, mint természetes, fizikai élettér, mint adottság. A második tér territoriális tér, amelynek alapvonása, hogy használata szabályokhoz kötött. A tér harmadik és negyedik típusa a termelt javak által megrajzolt áru- és tudás-tér, s jó, ha észbe vesszük, hogy a tudás-tér kezdettől fogva, ha úgy tetszik, virtuális. Az Internet Lévy felfogásában ennek a négy térviszonynak az erőterében jön létre mint a késő huszadik század olyan fejleménye, amely a tudás terének forradalmasítása révén magát a társadalmat is forradalmasítja.