Hochschulwesen, Studium

1. Aufgabe

Einige Texte und Diagramme folgen hier über Tendenzen im Hochschulwesen seit der Wende in Ungarn. Sammeln Sie dazu weitere aktuelle Materialien in Zeitschriften oder im Internet über Änderungen im Hochschulwesen (Zahl der Studenten nach Institutionen, Fächergruppen, Ausgaben für Studierende) in den letzten Jahren in Ungarn und im deutschsprachigen Raum und bearbeiten Sie sie.
Gibt es ähnliche Tendenzen? Vergleichen Sie nach einer Recherche die ungarische Situation mit der Lage in einem der deutschsprachigen Länder.

Felsőoktatás

A felsőoktatásban 1990 óta rendkívüli mértékben, 108 ezerről 422 ezerre bővült a hallgatói létszám, és átalakult az oktatás rendszere. A felsőfokú oklevél megszerzése sokkal több fiatal számára lehetővé vált. Míg a kilencvenes évek első felében a főiskolák, egyetemek nappali tagozataira jelentkezettek mintegy négytizedét, később egyre növekvő hányadát, az ezredforduló után már közel hattizedét vették fel. 1990-ben a 18 és 22 éves kor közötti népesség 9%-a tanult a felsőoktatásban, arányuk jelenleg 24%-ra nőtt.
1993-ban és 1998-ban új oktatási szinteket vezettek be, bár az egyetemi és főiskolai szintű oktatás túlsúlya ezután is változatlan maradt. 2000/2001-ben lezajlott az egyetemek és főiskolák szervezeti integrációja, és az önálló intézmények száma 89-ről 68-ra csökkent. A korábban önálló egyetemek, főiskolák az új intézmények kari egységeiként működtek tovább. 2004-ben 31 állami és 26 egyházi fenntartású felsőoktatási intézmény közül választhattak a hallgatók, ezen kívül az elmúlt tizenöt évben született 11 magán-, illetve alapítványi főiskola és egy alapítványi egyetem is. Míg a hallgatók aránya az egyházi intézményekben 5% körüli, az alapítványi fenntartású intézményekben tanul az összes hallgató 9%-a.
Az oktatók leterheltsége megnőtt, 1990-ben egy oktatóra hat, 2004-ben már tizennyolc hallgató jutott. Ezen túl a tanárok egy része a felsőoktatás különböző szintjein és programjaiban párhuzamosan vesz részt.
Az egyetemi, főiskolai oktatásban végzettek száma 1993 óta folyamatosan nő, – különösen a kilencvenes évek második felében emelkedett – 1990 és 2004 között 2,2-szeresére gyarapodott. Az egyetemi, főiskolai oklevél megszerzésének ideje egyre későbbi életkorra tolódik a rugalmasabb tanulmányi rendszer, a tanulmányi idő meghosszabbodása, a diplomások elhelyezkedési nehézségei és a specializálódás iránti megnövekedett igények miatt. Míg a kilencvenes években a végzősök több mint kilenctizede szerzett oklevelet, mostanra ez az arány valamivel több mint héttizedre csökkent.
Több kelet-közép-európai ország felsőoktatásában hasonló folyamatok zajlottak. 1997 és 2002 között Lettországban, Litvániában és Lengyelországban a felsőoktatásban tanuló diákok száma több mint másfélszeresére nőtt, míg ugyanebben az időszakban Észtországban, Magyarországon és Szlovéniában mintegy másfélszeres volt a növekedés, Szlovákiában és Csehországban pedig ennél mérsékeltebb. Magyarországon száz férfihallgatóra 131 női hallgató jut, ez Csehország és Szlovákia kivételével a többi említett országban is jóval több, mint a nyugat-európai országokban. Összehasonlító árakon számítva a fenti kelet-közép-európai országok közül Csehországban, azt követően hazánkban jut egy hallgatóra a legtöbb felsőoktatási költségvetési kiadás.

(KSH, 2005)