A MELLÉRENDELŐ ÖSSZETETT MONDAT

I. Mintaelemzések

KAPCSOLATOS MONDATOK

1 2

1. ¹ Légy egy fűszálon a pici él |

² s nagyobb leszel a világ tengelyénél. (József Attila)

A két tagmondat között egyszerű kapcsolatos viszony van, amely időbeli összefüggésre épül. A tagmondatoknak közös alanyuk van (te), a s kötőszó kapcsolja össze őket.

2. ¹ Futott a magyar sereg, | ² futott maga a király is. (Tordai hasadék)

Az első tagmondat egy lezárt gondolatot tartalmaz, a második tagmondat ezt utólag kiegészíti egy újabb mozzanattal. A tagmondatok között hozzátoldó kapcsolatos viszony van, amelyet a mondat végén álló is kötőszó, esetleg nyomatékosító (rémakiemelő) funkciójú partikula is megerősít.

3. ¹ A király megbocsátott a hercegnek, | ² sőt az ő kérésére a várban lévő magyaroknak is kegyelmet adott. (Képes Krónika)

A kapcsolatos viszonyban levő tagmondatokat a sőt kötőszó köti össze, amely a két tagmondat tartalma között levő fokozati különbségre utal. A kapcsolatos mellérendelő mondat itt fokozó kapcsolatot fejez ki.

4. ¹ A regényt nemcsak ismerni kell, | ² hanem idézni is kell belőle.

A tagmondatokat a nemcsak – hanem … is páros kötőszó kapcsolja egymáshoz. Első ránézésre a mondat ellentétesnek látszik, de nem az, hanem kapcsolatos. Ezt a tartalmat a mondat állítóvá alakításával bizonyíthatjuk: A regényt ismerni kell, sőt idézni is kell belőle. Az átalakítás fokozó mondatot eredményezett, vagyis a tagmondatok között nincs valódi ellentét. Az ellentétes kötőszó fokozó mozzanatot tartalmazó mondatot kapcsol az első tagmondathoz. A kapcsolatos mondatnak ezt a sajátos típusát ellentétesen hozzátoldónak nevezzük.

5. ¹ A szél is fúj, | ² az eső is esik.

A két tagmondatot az is – is kötőszó kapcsolja össze, jelezvén az összefoglaló kapcsolatos viszonyt. Ennek tagadó változata a sem – se páros kötőszó: A szél sem fúj, az eső se esik.

6. ¹ A gyerekek hol a számítógép előtt ülnek, | ² hol az udvaron játszanak.

A két tagmondatnak közös alanya van, a hol – hol páros kötőszó pedig a cselekvések ismétlődő egymásutániságát jelzi. Az ilyen tagmondatok között megosztó kapcsolatos viszony van.

Ellentétes mondatok

1 2

1. ¹ Ígérni könnyű, | ² megtenni [megtartani] nehéz.

A kötőszó nélkül kapcsolódó két tagmondat ellentétes tartalmat fejez ki, amely az ellentétes jelentésű névszói állítmányokra (könnyű ↔ nehéz) épül. A két tagmondat tehát szemben áll egymással. Az ellentét ilyen megnyilvánulása a szembeállító ellentét.

2. ¹ Könnyű a magyart lóra ültetni, | ² de nehéz leszállítani.

A két tagmondatot a de kötőszó kapcsolja össze, amely a megszorító ellentétes utótag tipikus kapcsolóeleme. A két tagmondat között viszont szembeállító (könnyű ↔ nehéz; ültetni ↔ leszállítani) ellentét van. A mondat azt is szemlélteti, hogy a kötőszó használata nem mindig tipikus, ezért nem lehet csak rá alapozni a mondat minősítését, elemzését.

3. ¹ Nem én kiáltok, | ² a föld dübörög. (József Attila)

A tagmondatok kötőszó nélkül követik egymást. Az első tagmondat tagadást, a második pedig állítást fejez ki, így kizárja a tagadás érvényét. Az összetett mondat tehát kizáró ellentétes mellérendelést fejez ki, amelynek tipikus kötőszava a hanem a fenti mondatba is odaérthető.

4. ¹ Nem kérek már bús bocsánatot se, | ² csak igenigen alázkodom. (József Attila)

Az első tagmondat tagadó, a második pedig állító. A két mondatot a csak kötőszó köti össze, amely arra utal, hogy a kizáró ellentétes viszonyban levő tagmondatok tartalma között gyengébb ellentmondás van.

5. ¹ Máskor se volt itt élni jó dolog, | ² de viharok sűrűbben jöttek. (Ady Endre)

A két tagmondatot a de kötőszó kapcsolja egymáshoz. A kötőszó jelzi, hogy a második tagmondat tartalma megszorító érvényű, vagyis az első tagmondat tartalmát, érvényét a második mondat korlátozza. Az ellentétnek ez a fajtája megszorító utótagú mellérendelt mondatot eredményez.

6. ¹ A lónak négy lába van, | ² mégis botlik.

A megszorító utótagot (2. tagmondat) a mégis kötőszó vezeti be, amely nyomatékosan emeli ki a megszorító ellentétet: az első mondat tartalmából nem következik a „botlás”, az állítás tehát ennek korlátozó erejével érvényes.

VÁLASZTÓ MONDATOK

1 ~ 2

1. ¹ Dagassz gázlángnál kenyeret, | ² vagy égess lukas vörös téglát… (József Attila)

A tagmondatok különféle lehetőségeket tartalmaznak, amelyek nem zárják ki egymást. A vagy kötőszós mellérendelő mondat megengedő választást fejez ki.

2. ¹ Vagy törünk, csinálunk, | ² vagy nem lesz itt semmi. (Ady Endre)

A tagmondatok két lehetőséget tartalmaznak, s közülük választani kell. A vagy-vagy kötőszóval szerkesztett tagmondatok között kirekesztő viszony van.

KÖVETKEZTETŐ UTÓTAGÚ MONDATOK

1 2

1. ¹ Szent László királynak fiúmagzata nem volt, | ² ezért Géza király két fiát vette maga mellé. (Képes Krónika)

A két tagmondat között ok-okozati tartalmi összefüggés van. Az első tagmondat tartalmazza az okot, ennek következményét, az okozatot pedig az ezért kötőszóval bevezetett második tagmondat fejezi ki. Az ilyen mellérendelő összetett mondatokat következtető utótagú mondatoknak nevezzük. (Ne tévesszük össze az okhatározói alárendeléssel!)

2. ¹ Küzdtünk híven a forradalomért, | ² nem halhatunk meg. (József Attila)

A kötőszó nélküli tagmondatok között ok-okozati viszony van: az első tagmondat tartalmából következik a második mondaté, vagyis következtető utótagú mellérendelést szemléltet az összetett mondat.

3. ¹ Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, | ² így lesznek frissek és épek. (József Attila)

A következtető utótagú mellérendelt mondatban a második tagmondatot (következményt) az így kötőszó kapcsolja az első tagmondathoz.

4. ¹ Rossz útra tévedtem, | ² világ csúfja lettem. (Ady Endre)

A kötőszó nélküli tagmondatok között is ok-okozati függés van: az első tagmondat tartalmazza az okot, amiből következik a 2. tagmondat tartalma. A két tagmondat közé odaérthető az ezért/így kötőszó. (A költői nyelvben egyébként gyakori a kötőszó elhagyása.)

5. ¹ Gyűlöltek a nagy istenek _(,)| ² s e pályát adták végzetemhez. (Juhász Gyula)

A kötőszóból kiindulva mechanikus elemzéssel kapcsolatos mellérendelő viszony állapítható meg. Ha a tagmondatok tartalmát alaposabban megvizsgáljuk, észre kell vennünk, hogy közöttük ok-okozati összefüggés van: az első tagmondat tartalmazza az okot, amelyből következik a második tagmondat tartalma. A két tagmondat közé kitehető/odaérthető az ezért/így kötőszó, amely egyébként gyakran együtt járhat az és, s kötőszóval. (Vö.: Rácz–Szemere 1989: 279/966.)

MAGYARÁZÓ UTÓTAGÚ MONDATOK

1 2

1. ¹ A reményt nem szabad feladnunk, | ² hiszen a legnagyobb tragédiából, katasztrófából csak a remény segít kilépnünk. (Nagy László)

A tagmondatok között itt is ok-okozati viszony van. De a sorrend fordított a következtető utótagúhoz viszonyítva: az első tagmondat az okozatot tartalmazza, a hiszen kötőszóval bevezetett második tagmondat fejezi ki/adja meg az okot. Ezért az ilyen tartalmi összefüggésre épülő mellérendelő mondatot okadó magyarázó utótagú mondatnak nevezzük.

2. ¹ Fussatok el, (eskük és imák) | ² úgyis elmúlik már a világ. (Ady Endre)

Okadó magyarázó utótagú mellérendelt mondat. Az okot tartalmazó második tagmondatot az úgyis kötőszó vezeti be, amely a hiszen-nél nyomatékosabban mutat rá a magyarázatra. Tagadó mondatban úgyse(m) alakban szerepel: Ne folytasd, úgysem hiszem el!

3. ¹ Tél lesz, | ² ragyog a fagy s az éhhalál. (József Attila)

A kötőszó nélküli tagmondatok között ok-okozati viszony van: a második tagmondat megindokolja az első mondattal kifejezett állítást. Tehát az idézet okadó magyarázó utótagú mellérendelt mondat. A mondatok közötti viszony jelöletlensége egyébként ilyen mondatok esetében felveti az alárendelés lehetőségét is, mert kitehető az azért utalószó és a mert kötőszó: Nem sietünk (azért), (mert) erősek vagyunk.