Az rtf-változat letölthető innen

BARNA Ferdinánd

(Nagykároly, ma Carei, Románia, 1825. 05. 23. − Budapest, 1895. 07. 21.)

Nyelvész, műfordító, könyvtáros. Nagyváradon filozófiát, Szatmáron, Pesten és Pécsett jogot tanult. 1860-tól a Nemzeti Múzeumban dolgozott, előbb könyvtári segédőrként, majd 1875-tól őrként. 1868-ban az MTA levelező tagja lett. 1889-ben vonult nyugalomba. Nagy érdek1ődéssel fordult a magyar és a finnugor népek őstörténeti, vallási, nyelvészeti, művelődéstörténeti problémái felé. Ő fordította le először teljes egészében a Kalevalát (1871). Munkájának nagy érdeme, hogy hatására nőtt a finn szakmai közönség érdeklődése Magyarország iránt. Az Akadémián tartott felolvasásai közül több foglalkozott finnugor témával (pl. a mordvinok pogány isteneivel, ünnepi szertartásaival, házassági szokásaival). Nem lehet kizárni annak lehetőségét sem, hogy Arany János éppen az ő munkássága kapcsán figyelt fel a Kalevalára. Az elsők egyikeként fordított verseket a Kanteletárból is.

Fontosabb munkáiból:

• Kalevala, a finnek nemzeti eposza. Pest, 1871. Athenaeum, 336p.
• A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre. Pest, 1872. 135 p.
• Kapcsolat a magyar és szuomi irodalom között. Budapest, 1878. 17 p.
• Ősvallásunk főistenei. Budapest, 1881. 71 p.
• A votják nép múltja és jelene. Budapest, 1885. 43 p.

Irodalom:

• Kalevala fordítását ismerteti a Reform: 1871. 26. p.
• Bereczky L.: Barna Ferdinánd. Könyvtáros, 1957/5. sz. 343−4. p.
• Domokos P.: Barna Ferdinándról, a „komplex” uralisztika egyik korai művelőjéről. Nyelvészeti dolgozatok 196. Szeged, 1980−1981. 283−91. p.