Az rtf-változat letölthető innen

BEKE Ödön

(Komárom, 1883. 05. 20. − Budapest, 1964. 04. 10.)

Nyelvész. Már pápai gimnazistaként megkezdi nyelvészpályáját, amelynek következő állomása a budapesti bölcsészkar. Itt Simonyi Zsigmond és Szinnyei József tanítványa. Pályája a továbbiakban nem egészen elképzelése szerint alakul, a Tanácsköztársaság idején vállalt szerep (egyetemi oktató!) következményeként. 1945-ig középiskolai tanárként dolgozik az Izraelita Fiúgimnáziumban. 1945 után lesz az MTA tagja, s ekkor nevezik ki egyetemi tanárrá a budapesti egyetem II. számú Finnugor Tanszékének élére. A nehézségek nem törték meg, rendkívül termékeny, ötletdús szerző, publikációinak száma meghaladja a félezret. A tudomány elsősorban a cseremisz nyelv specialistájaként tartja számon. Az I világháború idején az orosz hadsereg fogságba esett cseremisz anyanyelvű katonáitól módja volt hatalmas (8 kötetnyi) szöveg lejegyzésére. Élete fő művének cseremisz nyelvjárási szótárát szánta, de e tervét nem sikerült megvalósítania. Szótári céduláit Bereczki Gábor dolgozta fel.

Fontosabb munkáiból:

• Cseremisz nyelvtan. Finnugor Füzetek 16. Budapest, 1911. 384 p.
• Finnugor határozós szerkezetek. Finnugor Füzetek 18. Budapest, 1914. 117 p.
• Tscheremissische Texte zur Religion und Volkskunde. Oslo, 1931. 99 p.
• Texte zur Religion der Osttscheremissen. Különnyomat több részben. Wien, 1934.
• Mari szövegek. I., III., IV. Budapest, 1957., 1961., 1961. 692+515+540 p.
• Mari szövegek. II. Szombathely, 1995.
• Mari nyelvjárási szótár. I−IX. Szombathely, 1997−2001.

Irodalom:

• M. Velenyák Zs.: Beke Ödön tudományos munkássága. Nyelvtudományi Közlemények 65(1963): 464−73. p.