Az rtf-változat letölthető innen
BUDENZ József
(Rasdorf,
Németország 1836. 06. 13. − Budapest, 1892. 04. 15.)
|
Nyelvész.
A göttingai egyetemen a vele együtt tanuló magyar diáktársa keltette fel benne
az érdeklődést a magyar nyelv iránt. 1858-banHunfalvy Pál meghívására
Magyarországra jött, s az ő támogatásával kapott Székesfehérvárott gimnáziumi
tanári állást. 1861-től az MTA alkönyvtárnoka. 1868-ban az altaji
összehasonlító nyelvészet magántanára, majd 1872-től haláláig nyilvános rendes
tanára lett. Az „ugor–török háború”-ban Vámbéryval szemben sikeresen érvelt a
magyar nyelv finnugor eredete mellett. A Reguly-hagyaték Hunfalvyval közösen
történő feldolgozása során behatóan tanulmányozta a kisebb finnugor nyelveket.
E tevékenységének terméke a magyar–finn szóegyeztetéseket tartalmazó munkája.
Ez a műve adta vázát nevezetes összehasonlító szótárának. Fő tudományos
céljának egyrészt a finnugor nyelvek egymáshoz való viszonyának tisztázását,
másrészt más nyelvcsaládokhoz fűződő feltételezett távolabbi kapcsolatainak
feltérképezését tartotta. Abból az alaptételből kiindulva, hogy a nyelvek
rokonságának bizonyítékai között döntő szerepet játszanak az ún. alaktani
elemek, az ugor alaktan kimunkálásához fogott. Az alaktan körében végzett
tanulmányaival módszertanilag is megelőzte a 19. századi indoeurópai
nyelvtudományt. Iskolateremtő erejét kiváló tanítványok sora jelzi. Ő emelte nemzetközi
színvonalra és kapcsolta be az európai nyelvtudomány vérkeringésébe a magyar
finnugrisztikát.
Fontosabb
munkáiból:
Irodalom: