Az rtf-változat letölthető innen

CASTRÉN, Matthias Alexander

(Tervola, Finnország, 1813. 02. 02. − Helsinki, 1852. 05. 07.)

Nyelvész. A finn finnugrisztika egyetemes jelentőségű, már-már legendás alakja. Rövid életét teljesen kitölti a tervszerű munka, a tanulás, az utazás, a gyűjtés. Elsősorban népe és anyanyelve régmúltját, eredetét, rokonságát szerette volna megismerni, megismertetni, kutatásait tehát voltaképp őstörténeti érdeklődés ihlette. A nyelvek s az egyes nyelvi rendszerek tisztázása mellett történeti, néprajzi, mitológiai kérdések is foglalkoztatták, ilyképp a komplex szemléletű finnugrisztika egyik megteremtőjének_is tartható. Részben az ő nevéhez fűződik az ún. „ázsiai finnugor őshaza” elmélete, amely, noha tévesnek bizonyult, az őstörténeti kutatásokban alapvető kezdeményezésnek számított. Pontosan látta a Kalevala jelentőségét is a finn életben, ezért vállalkozott svédre fordítására. Nem véletlenül viseli nevét a helsinki egyetem Finnugor Intézete.

Fontosabb ,munkáiból:

• De affinitate declinationum in lingua Fennica, Esthonica et lapponica. Helsingforsiae, 1839.
• Elementa grammatices syrjaena. Helsingfors, 1844. 166 p.
• De affixis personalibus linguarum Altaicarum. Helsingforsiae, 1850.
• Vorlesungen über die finnische Mythologie. St. Petersburg, 1853.
• Ethnologische Vorlesungen über die altaischen Völker nebst samojedischen Märchen und tatarischen Heldensagen. St. Petersburg, 1857.

Irodalom:

• „Castrén emlékkönyv”. JSFOu 30(1913−18): 932 p.
• Korhonen, M.: Finno-Ugrian Languages Studies in Finland 1828−1918. Helsinki, 1986. 50−66.