Az rtf-változat letölthető innen

CZVITTINGER Dávid

(Selmecbánya, Magyarország, 1675. − Selmecbánya, 1743. 03. 18.)

Irodalomtörténet-író, bibliográfus. 1696-ban utazott külföldre. Felsőfokú tanulmányait németországi egyetemeken folytatta. Magyar irodalomtörténeti művéhez (Specimen…) az anyaggyűjtést még Tübingenben kezdte. A szakirodalomból másolta ki a magyar szerzőkre vonatkozó adatokat. Nélkülözések közepette dolgozott, adósságokba keveredett. Kölcsöneinek törlesztése elől 1701-ben Altdorfba távozott, de az adósok börtönét így sem kerülhette el. 1713-ban megszökött a börtönből és hamarosan visszatért Selmecbányára. Művében közel 270 magyar és dalmáciai író, tudós munkásságát ismerteti, értékeli, és közli műveik bibliográfiai adatait. Alkotása fogyatékosságaival maga is tisztában volt, ezért is nevezte azt „Kísérlet”-nek (Specimen…). Czvittinger kitért a magyarság és a magyar nyelv eredetének kérdésére is. Ő az első magyar tudós, aki a hun−magyar rokonsággal szemben a finn−magyar rokonságot hirdeti.

Műve:

• Specimen Hungariae Literatae… Lipcse, 1711.

Irodalom:

• Máté K.: Irodalomtörténetünk kialakulása. Bp. 1928.
• Orlovszky G.: Czvittinger Dávid. In: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból II. [szerk. Kovács Sándor Iván] Bp. 2000.
• S. Sárdi M.: Czvittinger Dávid bizonysága. Irodalomtörténet, 1977. 15−16.
• Vértes O. András: Czvittinger a finnugor nyelvrokonságról. Nyelvtudományi Közlemények 64. 1962. 223−224.