Az rtf-változat letölthető innen

DIÓSZEGI Vilmos

(Budapest, 1923. 05. 02. − Budapest, 1972. 07. 22.)

Néprajz- és néphitkutató. Középiskolás korától tudatosan készül a magyar őstörténet és ősvallás búvárlására. A negyvenes évek közepén fejezi be egyetemi tanulmányait, s ekkor már tervezi, hogy személyesen is felkeresi a nyelvrokon népeket. Vizsgálatai térben és időben is tágulnak, s érdeklődése középpontjába a sámán, ill. a sámánizmus kérdéskomplexuma kerül. Viszontagságos, kalandos, fáradságos utazásai (amelyek végzetesen_kikezdték erőteljes szervezetét) eredményesnek, bizonyultak. Személyében a lehető 1egfelkészültebb tudós úgyszólván az utolsó pillanatban végezte el a legfontosabb munkát: az általa gyűjtött hatalmas anyag révén vált kutathatóvá a szibériai sámánizmus. Szervezőként, szerkesztőként is fáradhatatlan személyiségnek bizonyult, kezdeményezései − halála után is − élnek, világszerte fokozatosan nő a sámánizmus iránt tanúsított érdeklődés. Publikációinak száma meghaladja a másfélszázat.

Fontosabb munkáibó1:

• Sámánok nyomában Szibéria földjén. Budapest, 1960. 251 p.
• Samanizmus. Budapest, 1962. 118 p.
• A pogány magyarok hitvilága. Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 4. Budapest, 1967. 142 p.
• Sebestyén Gyula. A múlt magyar tudósai. Budapest, 1972. 199 p.

Irodalom:

• Varga M.: Diószegi Vilmos munkáinak bibliográfiája. Ethnographia 83(1972): 534−539. p.