Az rtf-változat
letölthető innen
EUROPAEUS,
David Emanuel
Daniel
(Savitaipale, Finnország, 1820. 12. 01.
− Szentpétervár, Oroszország, 1884. 11. 15.)
Nyelvész, őstörténész, etnográfus.
1844-ben beiratkozik a helsinki egyetemre, ám soha nem vizsgázik le, hivatalt
nem vállal, alkalmi munkákból és ösztöndíjakból él. 1845-től kezdődően számos gyűjtőutat
tesz Észak- és Kelet-Finnországba, Karjalába, Pétervár környékére, Inkeribe: a
vótokhoz, vepszékhez és a kolai lappokhoz. Munkáiban kora leghaladóbb nyelvészeti
irányzatait igyekszik követni. Főként a finn nyelvvel foglalkozik, de gyakran a finnugor nyelvcsalád tagjaként, s így
kitér a rokon nyelvek
struktúrájára, történetére is. A finnugor népek és nyelvek múltját a helynevek, a szókincs és az összehasonlító morfológia
alapján
vizsgálja. Finnországban elsőként használ családfát a finnugor nyelvek egymás közti rokonságának szemléltetésére.
Rendkívül tág tudományos érdeklődése, merész fantáziája számos új gondolatra, következtetésre vezeti, de
autodidakta mivoltának, a tudományos iskolázottság hiányának következtében
ezek jó része nem állja meg helyét. Hiányosságai
ellenére új utat mutatott a fonetikában, a finn onomasztikai kutatások
megalapozója és maradandók történeti-összehasonlító módszerei is.
Fontosabb
munkáiból:
Irodalom: