Az rtf-változat letölthető innen

 

 

EUROPAEUS, David Emanuel Daniel

(Savitaipale, Finnország, 1820. 12. 01. − Szentpétervár, Oroszország, 1884. 11. 15.)

 

Nyelvész, őstörténész, etnográfus. 1844-ben beiratkozik a helsinki egyetemre, ám soha nem vizsgázik le, hivatalt nem vállal, alkalmi munkákból és ösztöndíjakból él. 1845-től kezdődően számos gyűjtőutat tesz Észak- és Kelet-Finnországba, Karjalába, Pétervár környékére, Inkeribe: a vótokhoz, vepszékhez és a kolai lappokhoz. Munkáiban kora leghaladóbb nyelvészeti irányzatait igyekszik követni. Főként a finn nyelvvel foglalkozik, de gyakran a finnugor nyelvcsalád tagjaként, s így kitér a rokon nyelvek struktúrájára, történetére is. A finnugor népek és nyelvek múltját a helynevek, a szókincs és az összehasonlító morfológia alapján vizsgálja. Finnországban elsőként használ családfát a finnugor nyelvek egymás közti rokonságának szemléltetésére. Rendkívül tág tudományos érdeklődése, merész fantáziája számos új gondolatra, következtetésre vezeti, de autodidakta mivoltának, a tudományos iskolázottság hiányának következtében ezek jó része nem állja meg helyét. Hiányosságai ellenére új utat mutatott a fonetikában, a finn onomasztikai kutatások megalapozója és maradandók történeti-összehasonlító módszerei is.

 

Fontosabb munkáiból:

 

Irodalom: