Az rtf-változat letölthető innen

GYARMATHI Sámuel

(Kolozsvár, ma Cluj−Napoca, Románia, 1751. 07. 15. − Kolozsvár, 1830. 03. 04.)

Nyelvész, orvos. 1795−96-ban Göttingában tartózkodott, ahol megismerkedett Schlözerrel. Az ő hatására kezdett el érdeklődni a finnugor nyelvészet iránt. Hazatérése után Pozsonyban Ráday Gedeon fiainak lesz a nevelője. Eközben azonban a Magyar Hírmondó részére is dolgozott. 1800−1810 között a zilahi református kollégiumban tanított, innen vonult nyugalomba. Gyarmathi csak a gyakorlati nyelvtanának („Okoskodva tanító magyar nyelvmester”) sikere után kezdett el alaposabban foglalkozni a nyelvtudománnyal. Ebben a művében a magyart még elsősorban a sémi nyelvekhez hasonlította. Schlözer hatására írt, röviden csak Affinitás címmel idézett művében már a finn, lapp, észt, mordvin, cseremisz, csuvas, votják, zürjén, vogul, osztják, szamojéd nyelvek magyarhoz való viszonyát tárgyalta. A nyelvrokonság kérdésében döntő súlyúnak tartotta a nyelvtani egyezéseket. Sok, máig helyesnek elismert finnugor etimológiát ő vetett fel elsőként. Konkrét nyelvi anyag alapján jutott arra a helyes következtetésre, hogy a magyarhoz a vogul és az osztják nyelv áll a legközelebb. Művében alkalmazta a Demonstratióban már Sajnovics által is használt módszert, s ezért munkája az első valóban tudományos értekezés a finnugor összehasonlító nyelvtudomány területéről.

Fontosabb munkáiból:

• Okoskodva tanító magyar nyelvmester I-II. Kolozsvár és Szeben, 1794. 280+397 p.
• Affinitas linguae Hungaricae cum linguis fennicae originis grammatica demonstrata. Göttinga, 1799. 387 p.
• Az Affinitas magyarul: A magyar nyelv grammatikailag bizonyított rokonsága a finn eredetű nyelvekkel. Bibliotheca Regulyana 3. (Ford. Constantinovitsné Vladár Zsuzsa és Koszorús István, szerk. Szíj Enikő) Bp. 1999. 428 p.

Irodalom:

• Gulya J.: Gyarmathi Sámuel. A Múlt Magyar Tudósai VIII. Bp. 1978. 202 p.