Az rtf-változat letölthető innen
ITKONEN, Erkki Esaias
(Inari,
Finnország, 1913. 04. 26. − Helsinki, Finnország, 1992. 05. 28.)
|
Nyelvész.
Egyetemi tanulmányait 1930-ban kezdte meg a helsinki egyetemen. Disszertációja 1939-ben
készült el. A lapp nyelv iránti érdeklődését családjából hozta magával:
édesapja inari-lapp nyelvtant írt, s híveinek lapp nyelven prédikált. Sikeres
egyetemi vizsgáit követőenE. N. Setälä munkatársa lett a Suomen Suku (Finn
Rokonság) nevű kutatóintézetben, ahol Setälä halála után Y. H.
Toivonen vezetése alatt dolgozott. Toivonen halála után (1956) ő lett az
intézet vezetője, s A. Jokival együtt a finn nyelv ott készülő etimológiai
szótárának (SKES) szerkesztője. Egyetemi pályáját docensként kezdte Helsinkiben
(1940–50), majd rendkívüli tanár 1950–56-ig, s egyetemi rendes tanár
1957–64-ig. 1964-ben a Finn Tudományos Akadémia tagjává választották.
Munkássága több fontosabb témakörre tagolható. Írt lapp szöveggyűjteményt,
gyűjtött lapp szövegeket, foglalkozott a lapp nyelvtörténet különböző
kérdéseivel. Új korszakot nyitottak a finnugor vokalizmus kutatásában elért
eredményei, melynek alapján az alapnyelvi magánhangzók rendszerében rajzolódott
ki világos kép. Számtalan szó eredetének megfejtése is nevéhez fűződik.
Összefoglalásokat írt a finnugor és a finn őstörténetről. Általános nyelvészeti
tanulmányai is figyelemre méltóak.
Fontosabb
munkáiból:
Irodalom: