Az rtf-változat letölthető innen

Jakobson, Carl Robert

(Tartu, Észtország, 1841. 07. 26. – Kurgja, Észtország, 1882. 03. 19.)

Publicista, író, pedagógus. Volt kántor, tanító, iskolamester, majd házitanító Szentpétervárott, ahol az észt nemzeti ébredés lelkes híve lett. 1865-től J. V. Jannsen Eesti Postimees (Észt Postás) című lapjának munkatársa. Ugyanakkor publikált liberális orosz és német nyelvű folyóiratokban is.

Észt ábécéskönyvet, olvasókönyvet, mezőgazdasági kézikönyveket, továbbá verseket és színműveket is írt. Munkáiban élesen támadta a balti németeket és az egyházat az észt nép szegénysége és műveletlensége miatt, és az orosz központi hatalommal történő együttműködésre biztatott. Radikalizmusa és oroszbarátsága miatt fokozatosan eltávolodott J. V. Jannsen irányzatától, ugyanakkor egyre népszerűbb lett. 1971-től nem publikálhatott az Eesti Postimeesben. 1872–1874 között jegyzőként dolgozott, aktívan részt vett az észt nemzeti mozgalom és a földműves társaságok munkájában. 1874-ben birtokot vásárolt (Kurgja), hogy mintagazdaságot hozzon létre. 1878-tól Viljandiban megjelentette Sakala című folyóiratát, amelyben demokratikus reformokat sürgetett. 1881-ben Jakob Hurt helyére Jakobsont választották az Észt Tollforgatók Társasága elnökévé, aki így az észt nemzeti mozgalom központi alakjává vált. 1881-ben részt vett a III. Sándor cárhoz eljuttatott ún. nagy petíció összeállításában.

(Bereczki András)