Az rtf-változat letölthető innen

KÁLLAY Ferenc

(Debrecen, Magyarország, 1790. 12. 02. − Buda, Magyarország, 1861. 01. 01.)

Jogász, történész, nyelv- és valláskutató. Tanulmányait Debrecenben és Bécsben folytatja. Tudományos érdeklődése igen széleskörű, a jog, a filozófia, a nyelvészet, a történelem, a mitológia és a néprajz kérdései egyaránt foglalkoztatják. Kölcsey baráti köréhez tartozott. Támogatta az őstörténeti kutatásokat, így Gegő Elek moldvai, Reguly Antal szibériai utazását is. Ő írta az első magyar nyelvű összefoglalást a rokon népekről és a finnugor nyelvészet korabeli eredményeiről. 1846-ban elnyerte a Kisfaludy Társaság pályázatát a magyar mitológia feltárására vállalkozó művével. Munkájának érdeme, hogy az elsők egyikeként vetette egybe a pogány magyarok hitvilágát az uráli népek vallásos képzeteivel. Mintegy 80 publikációja ismeretes.

Fontosabb munkáiból:

• Históriai értekezés a ’nemes székely nemzet’ eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a’ régi időkben. Nagyenyed, 1829. 289 p.
• Finn–magyar nyelv. Pest, 1844. 122 p.
• A pogány magyarok vallása. Pest, 1861. 33 p.

Irodalom:

• Keve M.: Kállay Ferenc nyelvhasonlító munkássága. Bp. 1940. 53 p.
• Zsigmond G.: Egy reformkori etnográfus: Kállay Ferenc. Világosság 1978/2