Az rtf-változat letölthető innen

Mannerheim, Carl Gustaf Emil

(Louhisaari, Finnország, 1867. 06. 04. – Lausanne, Svájc, 1951. 01. 28.)

Hadvezér, államfő. Katonai karrierje 1882-ben kezdődött, a haminai kadétiskolában. Tisztté avatása után (1885) közel három évtizeden át tartó fényes karriert futott be a cári hadseregben. Az 1. világháborúban altábornaggyá és hadosztályparancsnokká léptették elő. 1917 decemberében tért vissza Finnországba, 1918 januárjában kinevezték a nemzetőrség élére. A polgárháború fehér hadseregének tábornoki rangra emelt főparancsnokaként ellenezte a német beavatkozást, ezért 1918 májusában lemondott. 1918 decemberében kormányzóvá választották, de a következő évi elnökválasztáson vereséget szenvedett, és egy évtizedre visszavonult a politikától. 1931-ben a Védelmi Tanács élére került, 1933-ban tábornaggyá nevezték ki. Az ő kezdeményezésére javítottak a finn véderő felkészültségén. 1939 októberében a finn hadsereg főparancsnokává nevezték ki (e tisztséget 1946-ig töltötte be). 1942-ben, 75-ik születésnapján Finnország marsalljává léptették elő. R. Ryti elnök lemondása után 1944 augusztusában Finnország hatodik köztársasági elnökévé választották, hogy belső és külső tekintélyére támaszkodva kivezesse az országot a háborúból. Megromlott egészségi állapota miatt 1946 márciusában lemondott, később részben Svájcban élt, ott is hunyt el, 1951-ben. A Finn Köztársaság első három évtizedének meghatározó jelentőségű államférfija volt mind háborúban, mind békében egyaránt.

Magyarul megjelent műve:

· A Téli Háború (1939–1940). Bp. 1997.

Irodalom:

· http://en.wikipedia.org/wiki/Carl_Gustaf_Emil_Mannerheim

(Bereczki András)