Az rtf-változat letölthető innen

SAJNOVICS János

(Tordas, Magyarország, 1733. 05. 12. − Buda, Magyarország, 1785. 05. 04.)

Nyelvész, csillagász. 1748-ban belépett a jezsuita rendbe. Csillagászati érdeklődése révén rendi elöljárói 1758–60-ban Hell Miksa mellé rendelték asszisztensnek a bécsi udvari csillagvizsgáló intézetbe. Hell kifejezett kívánságára került a Norvégia északi részébe utazó csillagászati expedíció tagjai közé. A lappokkal történő első, maursundi találkozás megerősítette mindkettőjüket abban, hogy a magyar és a lapp nyelv rokonságban van egymással. Sajnovics tisztában volt azzal, hogy a két nyelv rokonsága pusztán szóegyeztetések útján nem bizonyítható be, s ezért ragozás- és szóképzésbeli egyezések kimutatására is törekedett. A magyar és a lapp nyelv rokonságát tárgyaló művét teljes egészében a Koppenhágába való visszaérkezése utáni időszakban írta. A Demonstratio a magyarság első tudományosnak mondható állásfoglalása volt nyelvünk eredetének kérdésében. Elméleti fejtegetéseivel, alkalmazott módszerével Sajnovics János jelentősen hozzájárult a modern összehasonlító nyelvészet alapelveinek kialakításához.

Fő műve:

• Demonstratio. Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse. Koppenhága, 1770. 83 p. (Magyar kiadása: Demonstratio. Sajnovics János. Bizonyítás. A magyar és a lapp nyelv azonos. Bibliotheca Regulyana 2. Budapest, 1994. 157 p.)

Irodalom:

• Hám S.: Sajnovics János élete és Demonstratioja. Esztergom, 1889. 49 p.
• Herman O.: Az északi madárhegyek tájáról. Budapest, 1893. 572 p. Benne: Sajnovics János levelei 516–550. p.
• Lakó Gy.: Sajnovics János. A Múlt Magyar Tudósai IV. Budapest, 1973. 247 p.