Az rtf-változat letölthető innen

N(émeth Gyuláné). SEBESTYÉN Irén

(Nagyenyed, ma Aiud, Románia, 1890. 05. 27. − Szeged, Magyarország, 1978. 08. 04.)

Nyelvész, műfordító. A budapesti egyetem bölcsészkarán Simonyi Zsigmond és Szinnyei József hallgatójaként kezd finnugor nyelvészeti stúdiumokkal foglalkozni. Szakterületén új utakat nyit a szamojedisztika és a magyar őstörténet irányába. 1956-ban védi meg akadémiai doktori értekezését. Sokoldalú egyéniség, aki elmélyülten ismeri a finn szépirodalmat is. Nyelvészeti munkássága mellett a finn próza legkiválóbb s legtermékenyebb műfordítóinak egyike volt.

Fontosabb munkáiból:

• Az uráli népek régi lakóhelyeinek kérdéséhez. MTA I. Osztály Közleményei 1(1951): 351–408. p.
• Az uráli nyelvek régi halnevei. Nyelvtudományi Közlemények 49(1935): 1–97. p.
• Szamojéd jelzős szerkezetek. Nyelvtudományi Közlemények 59(1957): 46–101. p.
• Hangváltozások szamojéd igetövekben. Nyelvtudományi Közlemények 68(1966): 78–82. p.

Irodalom:

• Hajdú P.: N. Sebestyén Irén emlékezete. Nyelvtudományi Közlemények 81(1979): 161–168. p.
• Csepregi M.: N. Sebestyén Irén tudományos és irodalmi munkássága. Bibliográfia. Nyelvtudományi Közlemények 81(1979): 168–174. p.