Az rtf-változat letölthető innen

Tõnisson, Jaan

(Viljandi járás, Észtország, 1868. 12. 22. – valószínűleg Tallinn, Észtország, 1941. 07. ?)

Észt politikus, jogtudós, újságíró. 1891–92-ben az  Észt Egyetemisták Társasága elnöke és az Észt Tollforgatók Társaságában is tevékenykedik. 1894-ben bírósági nyomozó Oroszországban. 189–1917 között a Tartui Észt Földművesek Társaságának elnöke. 1905–1917 között az Észt Haladó Néppárt, 1917-től az Észt Demokratikus Párt elnöke (1919-től Észt Néppárt, 1932-től Nemzeti Centrumpárt). 1896–1930 között ő adja ki a nemzeti liberális Postimees (Postás) című újságot, melynek 1895–1935 között megszakításokkal főszerkesztője is. Tõnisson volt az észt nemzeti ideológia egyik megteremtője és a nemzeti mozgalom mérsékelt (liberális) szárnyának vezetője. Az észt nép kulturális színvonalának emelését szorgalmazta. 1917-ig ő a legnagyobb tekintéllyel rendelkező politikus. 1906-ban képviselő az I. Állami Dumában, 1917-ben az Észt Ideiglenes Államtanácsban, 1919–1920 között az Alkotmányozó Gyűlésben és 1920–1934, majd 1938–1940 között az észt Országgyűlésben (Riigikogu). Az egyik legfőbb előkészítője az egyesített Észtország Kormányzóság autonómiájának. 1917–1918-ban ő vezette az észt függetlenséget előkészítő, külföldön tárgyaló delegációt. 1918–1919 között tárca nélküli miniszter, 1923–1925 és 1932–1933 között az országgyűlés elnöke, 1927–1928 között, valamint 1933-ban állam- és kormányfő (riigivanem), 1930–1932 között külügyminiszter. Az 1930-as évek 2. felében összeütközésbe került K. Päts autoritáriussá váló rendszerével. Észtország szovjet megszállását követően 1940 decemberében letartóztatták, későbbi sorsát illetően hiányoznak a pontos adatok.

(Bereczki András)