Mordvin képek

(A felvételek 1989-ben készültek)

Makarovka főutcáján	Makarovka főutcája. A házak környezete, az utcakép gondozatlanabb annál, amit Közép-Európában megszoktunk. A finnugor népek ősi házépítési technikája más volt, mint amit ezen a képen megfigyelhetünk. A bronzkorból, a Kr. e. 3–2. évezredből ismert házak földfalúak voltak, félig földbe mélyítve. A vaskorból is különböző méretű, földfalú házak maradványait tárták fel a régészek. A Kr. e. 2. évezred közepétől azonban déli, feltehetőleg ősiráni népek hatására a temetkezési rítusban szerepet kapnak a gerendákból épített sírkamrák. A vízszintesen egymásra helyezett, a sarkoknál összecsapolt gerendákból épített házak elterjedésében szerepet játszott az orosz hatás is: a finnugorok közé betelepülő orosz törzsek ugyanúgy, az úgynevezett boronafalas technikával építették házaikat, ahogy azt a finnugorok először az ősiráni eredetű temetkezési rítus átvétele során már megismerték. A gerendák réseit mohával, szénával stb. tömték ki, hogy a belső teret szigeteljék, védjék a széltől. Napjainkban Oroszország erdőövezetében általános ez a házépítési mód, finnugorokra, oroszokra egyaránt jellemző. Az ablakkeretek és a homlokzat faragott díszítése szintén általános jelenség Oroszországban. A képen látható ház gerendaszerkezetét deszkával borították, amely jobb szigetelést biztosít.
A szomszéd ház	Egy másik ház a falu főutcáján, ennek nincs deszkaborítása, ezért jól megfigyelhető az ún. boronafalas építési technika.
Makarovka temploma	Makarovka temploma. Oroszországban a falusi templomok egy részét az 1930-as években lerombolták. A hitéletet nagyon visszaszorították. A megmaradt templomokban sem tarthattak szertartásokat, ezért azok is pusztulni kezdtek. Ez a templom megúszta ezeket az évtizedeket, sőt a gorbacsovi glasznoszty idején rendbe hozták, és ismét engedélyezték benne a szertartásokat. A templom igen egyszerű, négyzet alaprajzú, magas felmenő falakkal. Az orosz templomépítészet nem használt olyan támfalakat, mint pl. a gótika, a falakat vaspálcákkal fogták össze az épület légterében, hogy a kupola súlya ne nyomja szét őket.
A templom körítőfalának egyik bástyája	Makarovka templomát körítőfal védi. Egy ilyen fal csak a portyázó rablóbandák ellen nyújtott némi védelmet. A krími tatárok betöréseire még a 17–18. században is számítani kellett. A templom és a körítőfal úgy épült, hogy a falu földesura minden kereskedőkaravántól egy szekérrakomány téglát követelt az áthaladás fejében.
Szabajevo látképe	Látkép a faluról. Szabajevo falu Szaranszktól, a Mordvin Köztársaság fővárosától DK-re található, mintegy 60–70 km-re, a Szura folyó közelében. Jellegzetes halmaztelepülés, utcasorok nem láthatók, a házak szétszórtan helyezkednek el. A házak között megművelt földek. Az oroszországi erdőövezetben rövidebbek a nyarak, mint nálunk, több a csapadék és kevesebb a napsütéses órák száma. A nálunk termelt növények nem mindegyike terem meg ott. Ez természetesen kihat az étkezési szokásokra is. Az orosz és a finnugor konyhák jellegzetes növényei a répa és különböző változatai (beleértve a céklát is), a káposzta, a hagyma, az uborka és a burgonya (ez utóbbi termelése a 19. században kezdődött Oroszországban, állami propaganda is segítette terjedését). A gyümölcsök közül megterem az alma, a málna és a földieper, az erdőben pedig áfonya gyűjthető.
Építkezés	Félkész boronafalú gazdasági épületek, a háttérben szépen gondozott burgonyaföld.
Közlekedés a faluban	Szabajevo halmaztelepülés, szétszórt házakkal, a falu ugyanolyan rendezetlen, elhanyagolt benyomást keltett, mint Makarovka. A falu közepén így vezet át az út egy patakon.
Mordvin házaspár magyar vendégével	Mordvin házaspár beszélget egy magyar egyetemistalánnyal házuk előtt. A férfi a helyi termelőszövetkezetben (kolhozban) tejbegyűjtő volt: szekerével a házaknál tartott tehenek tejét gyűjtötte össze. Ez egy mordvin „vegyesházasság”, a férfi a moksa etnikai csoporthoz tartozik, a nő pedig erza. Mindketten jellegzetes antropológiai típusok megtestesítői: a moksákra kimutatható hatást gyakoroltak a sztyeppövezet ősiráni népei, ez a férfi is iranid vonásokat mutat: alacsony termet, gracilis csontozat, sötét, olajos bőr, sötét haj. Az erza-mordvin nő a Közép-Volga vidékének finnugor nőtípusát testesíti meg: nagy, kerek és lapos arc, enyhe mongolredővel („pogácsaarc”), amely egyszerre utal az europid és mongolid rasszra. Ez az uráli alrassz Volga-vidéki változata. (A finnugorokat antropológiailag a kevert uráli alrasszba sorolják.) Az is megfigyelhető, hogy az erzák világosabb bőrűek és hajúak, mint a moksák.
A konyhában/1-2	Az előbbi ház konyhája. A falubeliek igen szegényesen éltek. Vasárnap jártunk ott, ez a nap azonban mégsem volt több mint a hétköznapok: a háziak nem főztek semmit, saját sütésű kenyérrel, tejjel (savanyú volt) és főtt tojással kínálták meg a betérőket. Elmondásuk szerint a boltban vodkán kívül semmi mást nem lehet kapni. Cukrot havonta másfél kilót vásárolhattak személyenként. Tehát 1989-ben egyes alapvető élelmiszerek esetében még jegyrendszer volt.
A tisztaszoba	Az előbbi ház tisztaszobája. A berendezés igen szegényes. A világítást egy csupasz villanykörte szolgáltatja. A szoba sarkában álló televízió a 60-as évek második felének technikai színvonalát tükrözi. A tévé fölött egy ikon látható. A faluban 1933-ban lerombolták a templomot, de az emberek megőrizték hitüket. Amilyen nehezen vették át a kereszténységet Oroszország finnugor őslakói, olyan szívósan ragaszkodtak hozzá a szovjet időszakban is. A kanapé fölött a falióra két oldalán a család két gyermekének fényképe látható. Ilyen, utólag színezett felvételeket magyar múzeumokban is láthatunk, az 1. világháború után mentek ki a divatból. A család fiúgyermeke matrózegyenruhában látható a képen. Egy atomtengeralattjárón töltötte három éves katonai szolgálatát. Világot látott… Származása, sorsa jól példázza a Szovjetuniót végül szétfeszítő ellentmondásokat.
A Szura folyó ártere Szabajevo közelében	A Szura folyó ártere
A Szuránál –Készülődés az átkeléshez	Készülődés az átkeléshez a Szura folyón. A nyelvjárásgyűjtésre induló csoport (egyetemi oktatók és hallgatók) átkel a folyón, hogy a túlparton lévő méhes mellett letáborozzon.
Komphajó a Szurán	Átkelés a Szura folyón. A „komp” a túlsó parton volt. Áthozni csak úszva lehetett. Ahhoz, hogy a csapat átkelhessen száraz lábbal, előbb egy embernek át kellett úsznia a túloldalra a csónakért.
Méhes az erdőben	Méhészet a Szura árterének és egy áthatolhatatlan, mintegy 20 km-es erdőnek a határán. A kaptárak a tisztás füvében látszanak elmosódottan. A méhészet a Volga-vidéki népek évezredes foglalatossága. Az itt élő törökök (csuvasok, tatárok, baskírok) és finnugorok (mordvinok, cseremiszek, udmurtok) egyaránt híres méhészek. Korábban nem használtak deszkákból ácsolt kaptárakat, hanem az erdőben kivágott fák odvas tuskóiban helyezték el a méhcsaládokat. A méhészet néhány szakszava ősi indoeurópai (azon belül ősiráni) átvétel a finnugor nyelvekben, még az alapnyelvi egység korából származik. E szavak szolgáltak alapul Fr. Th. Köppen számára, midőn a közös finnugor–indoeurópai őshazáról értekezett. A méhészet Volga-vidéki elterjedtsége okán e finnugor–indoeurópai őshazát a Volga és a Káma találkozásának vidékén képzelte el. Később a nyelvészek megállapították, hogy ezek a szavak nem utalhatnak finnugor–indoeurópai közös ősnyelvre, mivel átvételek a finnugor alapnyelvben. A finnugor ősnépesség elsajátította a szomszédos (ősiráni) népektől a méhészkedés tudományát, s átvette a hozzá tartozó szókincset is.
Készül az ebéd a táborozóknak	Készül az ebéd a nyelvjárásgyűjtő táborban. A középső vödörben leves fő: az összevágott burgonyát, hagymát, húst és nyers szalonnát egyszerűen összefőzték. A finnugor konyha lényegében azonos az orosszal. Nem lehet olyan nemzeti ételt említeni egyetlen finnugor népnél sem, amely ne lenne meg a szomszéd népnél vagy az oroszoknál. Ízesítésre főleg hagymát és kaprot használnak. Egyes ételekbe feketeborsot is tesznek. Ez a konyha a magyar ízlésnek fűszertelen. A finnugorok és az oroszok körében is kedvelt a derelyeszerű, töltött, kifőtt tészta.