Obi-ugor képek

(A felvételek 1993-ban készültek, a 4. finnugor folklórfesztivál résztvevőinek utazását örökítik meg)

Szurgut az autóbusz ablakából	Utazás autóbusszal a repülőtérről a kikötőbe – látkép az autóbuszból. Szurgut 400 000 lakossal bíró iparváros, betelepült lakossággal. Nyugat-Szibéria etnikai térképe a 2. világháború után rohamosan megváltozott. A nyersanyagkincsek feltárására és feldolgozására munkások százezrei érkeztek a Szovjetunió más vidékeiről. A Hanti-Manysi Autonóm Körzet lakosságának 40 %-át a háború után még a hanti és manysi őslakók alkották. Napjainkra az arányuk már csak ½ %! Szurgut egy hatalmas, gondozatlan és lepusztult lakótelep benyomását kelti.
Aprócska házak – még mindig az autóbusz ablakából	A régi Szurgut maradványai, még mindig az autóbusz ablakából.
A kikötő	Szurgut kikötője az Ob felől. A város fejlődését a Szovjetunió felbomlása nyomán kibontakozó gazdasági válság egy időre megállította. A kikötőből mindenütt félbe hagyott építkezések látszanak. Kb. 40 ácsorgó darut, elhagyott építkezést lehetett egyetlen pillantással megszámolni.
Erdő útközben	Mocsaras erdőrészlet a Ruszkinszkojéba vezető út mentén. Szurgutból autóbuszok vitték a folklórfesztivál résztvevőit Ruszkinszkoje faluba. A szibériai tajgát nem kizárólag fenyőfák alkotják, találhatók igénytelenebb, hidegtűrő lombhullató fák is, leginkább nyírfa.
Természetátalakítás: olajfeldolgozó üzem az erdő helyén	Itt valaha erdő volt. Egy kőolaj-feldolgozó üzem az autóbuszból fényképezve. Az iparosítás megbolygatta Nyugat-Szibéria ökoszisztémáját. Az erdőirtások, új települések és üzemek kiszorították az állatokat lakóhelyük egy részéről, átrendezték vándorlási útvonalukat.
Mocsárvilág	Mocsaras táj Ruszkinszkoje körül körül.
A helikopter fontos közlekedési eszköz	A helikopter ott is fontos közlekedési eszköz, ahová aszfaltozott út vezet.
Ruszkinszkoje – egy „modern” település	Ruszkinszkoje a Tremjugán (Tromagán) folyó közelében terül el, talaja jóféle folyami homok. A falu barakkszerű, rendezetlen épületekből áll – itt mindenki abból építkezik, amit talál, az építőanyag beszerzése nem egyszerű dolog.
Épülő üzem a faluban	A faluban ipari üzem is volt, a lakosság többségét betelepült oroszok alkották.
Kirakodó vásár	A folklórfesztivál helyszínein rögtönzött piacok nyíltak, teherautókról árulták a banánt és az Adidas-joggingokat. 1993-ban már jelentősen javult Oroszországban az ellátási helyzet: a szovjet időkhöz képest szinte mindent lehetett kapni, a gazdasági válság miatt azonban nagyon sok embernek megfizethetetlen áron.
Helytörténeti gyűjtemény/1-2	A faluban a folklórfesztivál alkalmából helytörténeti múzeumot nyitottak. Az obi-ugor kultúra emlékeit egy életkép (dioráma) segítségével mutatták be, a kiállító terem másik oldalán pedig a tajga állatvilágát lehetett tanulmányozni. A múzeum egy helyi orosz lakos magángyűjteményéből jött létre. Szibéria meghódítása után az orosz bevándorlás több lépcsőben zajlott. Évszázadokig csak egyszerű emberek érkeztek, akik az őslakókhoz hasonlóan halászattal, vadászattal, állattenyésztéssel a délibb területeken földműveléssel foglalkoztak. Az ő megtelepedésük nem károsította a környezetet, azonban területeket vett el az őslakóktól, így korlátozta fejlődési lehetőségeiket. Természetesen érkezett bizonyos létszámú hivatalnokréteg és katonaság is, ők legfőképpen az orosz állam által alapított új településeken éltek. Már a cári időkben szokássá vált, hogy Szibériát (miként Oroszország európai részének nehezen megközelíthető helyeit is) a hatalom ellenségeinek száműzetési helyéül használták. Még ez sem változtatta meg döntően Szibéria etnikai képét. A változás az 1920-as – 30-as években kezdődött, amikor politikai okokból emberek millióit zárták munkatáborokba. E rabszolgatömegek munkája nyomán a Szovjetunió európai részein vízi erőművek, hajózható csatornák épültek, Szibériában pedig megkezdődött a bányakincsek feltárása. E tevékenység már súlyosan károsította a környezetet. A 2. világháborúban ipari üzemek is települtek Szibériába, s ez az irányzat a háború után is folytatódott. Az iparosítással megindult a polgári lakosság tömeges betelepülése is. Az obi-ugorok által lakott Nyugat-Szibériában az 1960-as években kezdődő olajkitermelés felfutása változtatta meg a lakosság etnikai összetételét.
Tároló házikó a múzeum mellett	Tároló házikó. A múzeum mellett megtekinthető az obi-ugor települések néhány jellemző építménye. E házikókban élelmiszert, ruhaneműt vagy éppen különböző szertartások kellékeit tárolták. Az épület azért áll lábakon, hogy megakadályozzák az erdő vadjainak behatolását. A lábakon látható bevágások miatt a rágcsálók nem tudnak felkapaszkodni, visszapottyannak a földre.
Halszárító állvány	Halszárító állvány. A falu jól megközelíthető helyen volt, ezért itt mutatták be a hagyományos obi-ugor életmód kellékeit. A nyár a halászat évadja. Ekkor a folyókon közlekedve, és különböző parti tisztásokon letáborozva, sátrat verve a családok igyekeznek minél több halat fogni, s azokat megpucolva, szárítva tartósítani, hogy télire tartalékokat képezzenek. A nyár az erdei termékek – gomba, fenyőmagvak, bogyós gyümölcsök – gyűjtésének az ideje is.
Csónakok	Hagyományos módszerrel, egy törzsből vájt csónakok.
Sétahajókázás	A csónakokat ki is lehetett próbálni. A háttérben autóút és villanyoszlopok – változó Szibéria.
Összkomfort/1-2	A nyári vándorlások lakóhelye – a sátor. Anyaga már nem rénszarvasbőr, hanem erős vászon. Láthatunk zománcozott és műanyag edényeket, ezek is már az új kort jelzik, de a sátorrúdra erősített kötélen rénszarvasbőrből készült lábbelik vannak átvetve.
Rénszarvasáldozat előkészületei	A település mellett rögtönzött karámban rénszarvasok. Áldozati szertartás keretében rövidesen megölik őket. Az isteneknek hozott áldozattal a finnugor folklórfesztivál sikerét kívánták biztosítani.
A füst megvéd az ártó szellemektől	A karám bejáratánál tüzet raktak. A parázs és a füst fölött áthajtott állatok megtisztulnak az ártó szellemektől.
Rénszarvasáldozat	Az áldozati szertartás. Minden állat mellett áll egy ember, aki az adott állatot leöli. A szertartás vezetője a kép jobb szélén khaki színű ruhában a többiek felé forduló ősz hajú férfi. A nézők a folklórfesztivál résztvevői: énekesek, zenészek, táncosok, néprajzkutatók és nyelvészek.
Érdeklődők	Azért voltak helybeli nézők is.
Az áldozati állatok feldolgozása	Az állatok leölve, most folyik a feldolgozásuk. A húst elosztották a szertartásban részt vevő családok között.
Nagy forgalom az Obon	A finnugor folklórfesztiválra érkezett több száz vendéget hajókon szállásolták el, mert a városban nem volt elegendő szállodai szoba. A hajók Nyeftyejuganszk városát, majd Kisik falut érintve három nap alatt érkeztek Hanti-Manszijszkba. Szurgut kikötője körül az Ob igen forgalmas volt: vontatók és uszályok közlekedtek, illetve várakoztak kirakodásukra.
Fával megrakott uszályok	A tajga kincse – fával megrakott uszályok Szurgutnál.
Vasúti híd Szurgutnál az Obon	A hajók elindultak lefelé az Obon. Szurgutnál található az utolsó híd a folyón – a torkolatig már nincs több. A híd és a rajta áthaladó vonat méreteit összevetve következtethetünk a folyó szélességére: a személyvonat 20(!) vagonból állt, egy vagon hossza kb. 25 méter, így a vonat a mozdonnyal együtt meghaladta az 500 méter. Látható, hogy egy ekkora vonat kb. a híd egy negyedét foglalja el, tehát a folyó szélessége ezen a helyen mintegy 2 kilométer.
Valaki állatokat tart ezen a szigeten	A nyílt vizet két oldalról mellékágak és holtágak kísérik, így a hajóról nem lehet megállapítani, hogy hol végződik a folyó, és hol kezdődik a mocsaras tajga. Ezen a félszigeten valaki állatokat tart: balra az istálló, jobbra az ideiglenes lakásként szolgáló épület.
Látkép a hajóról/1-3	Az Obon hajózva: mellékágak vagy mocsár? Az Ob szintje abban az évben igen magas volt, télen sok csapadék esett, ezért terjeszkedett ki árterére a folyó. A folyón helyenként fehér habszerű szennyeződések látszódtak (lásd a Nagy forgalom az Obon és a Látkép a hajóról/1 című képeket), amely a helyiek elmondása szerint a szerves anyagok (fák és egyéb növények) lebomlásából keletkezik, nem ipari eredetű.
Éjjel az Obon/1-4	Néhány éjszakai felvétel az Obról. Lényegesen északabbra vagyunk a Kárpát-medencétől, errefelé június–júliusban igen hosszúak a nappalok, csak éjféltájban sötétedik be.
Éjjeli kikötés	Kikötés éjjel 1/2 2-kor Nyeftyejuganszkban.
Nyeftyejuganszk látképe	Nyeftyejuganszk városa. A Jugan folyó torkolatánál fekszik, neve elárulja, hogy az olajkitermelés miatt alapított ipari település. Ha lehet, még rendezetlenebb, mint Szurgut. A kikötőben a vízből betonelemek állnak ki, a parton tehenek sétálgatnak. Egy tehénnel még a városközpontban, a pártház oldalában is találkoztunk. Mit csináljon, ha ott a legjobb a fű… Ez a város is megsínylette a recessziót, állt minden építkezés.
A Nazim folyón	A szállodahajók a hatalmas Obról befordultak a kicsiny Nazim folyóra. Errefelé ritkán járnak ekkora monstrumok, ezért egy kalauzhajó mutatja nekik az utat.
Vízimadarak	A Nazim folyón hajózva közelről lehetett tanulmányozni a háborítatlan természetet.
Kisik faluhoz közeledve	A faluhoz közeledve a megfeneklett gerendák mutatják, hogy itt még a hagyományos módon, úsztatva szállítják a kivágott fákat.
Kisik látképe	Kisik falu látképe. Ez is vegyes orosz–obi-ugor lakosságú település, azonban félre eső helyen található, ipari üzeme nincs, így a falu képe valamivel régebbi állapotot tükröz.
Nagy hajók a kis faluban	Nagy hajók a kis faluban.
Az első közelkép a faluról	Kikötés közben: első közelkép a faluról.
A hajófedélzetről	Kikötöttek a hajók. A fedélzetről olyan boronaszerkezetű, fából készített házak láthatók, mint mindenütt Oroszországban. Az itteni házak viszonylag nagy alapterületűek, de nem túl igényes kivitelűek, faragott díszek nincsenek rajtuk.
Házak a faluban/1-2	Néhány kisebb ház a faluban.
Házépítés	Épül egy új ház: a vízszintesen egymásra rakott gerendák között jól látszik a kilógó friss növényi tömítő anyag: moha, fű stb.
Nagyüzemi halszárító	Egy nagyüzemi halszárító. A szovjet időszakban a hagyományos életmódjukat folytató népeket is kollektív termelőegységekbe kényszerítették: kolhozokba és szovhozokba (termelőszövetkezetekbe és állami gazdaságokba). A finnugor és szamojéd halászok, vadászok és rénszarvastenyésztők megszerzett vagy megtermelt jövedelmükkel ugyanúgy nem rendelkeztek szabadon, mint a birodalom más tájain élő sivatagi, sztyeppi pásztorok.
Legelésző lovak/1-2	Legelésző lovak a faluban. A magyar nyelvben néhány lótartással kapcsolatos szó, kifejezés az ugor együttélés korából származik. Kr. e. 1500 körül már bizonyíthatóan lótartással foglalkozó ősiráni közösségek éltek az Urál hegység szibériai oldalán, az ekkor még együtt élő ősugor népességtől délre. Az ugor ősnépesség tőlük sajátíthatta el a lótenyésztés módszereit. Az obi-ugorok kultúrájában több emléke is maradt hajdan kiterjedtebb lótartási szokásaiknak: 19. századi leírások szerint hajlandóak voltak több száz kilométert is utazni dél felé, hogy fehér lovat vásároljanak, és megölésével az isteneknek leginkább tetsző áldozatot bemutathassák.
Hanti-Manszijszk kikötője	Hanti-Manszijszk kikötője. A város a dombok mögött található, 10 percnyi autózásra. A kikötőben különböző típusú és rendeltetésű hajók álltak. Nyugat-Szibériában sok kisebb településre egyáltalán nem vezet autóút. Ezekre a helyekre tavasztól őszig (míg be nem fagynak a folyók) hajóval lehet eljutni, sürgős esetekben helikopterrel. Vannak olyan hajók, amelyek orvosi rendelőként működnek: évente egyszer-kétszer minden településre eljutnak, és ellátják a betegeket. Legközelebbi érkezéséig a személyzet egészségügyi csomagot oszt ki, kötszerrel, fájdalomcsillapítóval és más alapvető gyógyszerekkel. Léteznek élelmiszerboltként működő hajók is, amelyek fedélzetére lépve felvehetünk egy kosarat, ugyanúgy, mint otthon a sarki fűszeresnél, s körbejárva a hajót, kosarunkat megpakoljuk, kifelé menet pedig a pénztárnál fizetünk.
Hanti-Manszijszk főterén	Hanti-Manszijszk főterén. A város régebbi részei őriztek valami vidékies hangulatot, újabb negyedei azonban rendezetlenek voltak. Hanti-Manszijszk a Hanti–manysi Autonóm Körzet fővárosa. Ez a vidék olajkincse miatt gazdagabb, mint Oroszország más régiói, több jut fejlesztésre, több jut az őslakosságnak is. Itt zavartalanabb a kapcsolat a betelepült oroszok és az őslakos finnugorok között, mint Oroszország egyéb finnugor lakta vidékein. E normálisabb viszonyt az is táplálja, hogy a minimális létszámú őslakosság nem veszélyezteti az orosz többség gazdasági és politikai hegemóniáját. Hanti-Manszijszkban önálló tudományos kutatóintézet foglalkozik az obi-ugor népek nyelvével és kultúrájával.
Az Ob és az Irtis találkozásánál	Az Ob és az Irtis találkozásánál (Hanti-Manszijszk közelében) – a szárnyashajó vezetőfülkéjéből. Szurgutból az üdülőhajók – kitérőkkel, éjszakai lehorgonyzással – három nap alatt jutottak el Hanti-Manszijszkba. A visszaút szárnyashajóval 6 óra 15 percbe telt.
Ismét Szurgutban – a hajóút vége	Ismét Szurgutban, a hajóút vége. A visszautat a szárnyashajó bő 6 óra alatt tette meg.