Az rtf-változat letölthető innen

Lív irodalom

A finnugor nyelvcsaládhoz tartozó, közelebbről a balti finnek körébe sorolt, ma mintegy háromszáz főt számláló s már kétnyelvű (anyanyelve mellett a lettet beszélő) lív nép finnekével és észtekével közös eredetű hagyományaiban sok az archaikus elem. Írásbeliségükről csak a 19. századtól beszélhetünk. Az 1917-es októberi forradalomig mindössze nyolc könyv jelent meg nyelvükön, köztük evangéliumfordítás és olvasókönyvek. 1920-tól számos lív nyelvű kiadvány látott napvilágot, Līvli címen újságjuk is volt, 1939-ben azonban megtört a fejlődés, ma írásbeliség nélküli népnek számítanak. Népköltészetük legjellemzőbb műfaja a kalevalai versmértékű lírai dal, figyelmet érdemlők meséik, mondáik, hiedelmeik. Csekély irodalmuk fordításokkal indult, K. Stalte és U. Kaphberg néhány vallásos és hazafias költeményében tetőzött a húszas években, majd el is halt. 1990 után azonban meglepő és örvendetes „szellemi mozgolódás” kezdődött kis közösségeikben.

(Domokos Péter)