Az rtf-változat letölthető innen

 

 

Nganaszan irodalom

 

 

Lélekszámuk kicsinysége miatt kimaradtak az írásbeliséggel megajándékozott népek sorából. „Népköltészetükről csak annyit tudunk, hogy meglehetősen gazdag. Epikus hősénekeiket monoton, recitatívszerű énekléssel adják elő. E költemények igen hosszúak, néha több estén át eltart, míg egynek-egynek a végére érnek. A nganaszan ének nyelvének külön elnevezése van: kajngalara vagy kajngiro néven nevezik, s ezt egyfajta »titkos« nyelvként a mindennapok során is használják jókedvükben (akárcsak a mi gyerekeink az ún. madárnyelvet). A kajngalara azonban nemcsak az ének nyelvére (és a madárnyelvre) jellemző betoldásokat tartalmazza, hanem eltérő terminológiát is, gyakran allegorikus körülírásokat és nagy bőségben szimbolikus képeket, amelyek bizonyos személyeket írnak le, mondanak el. Például a kajngalara nyelvében a fiatalemberek és lányok egymást különböző nemű, korú és fajtájú (= nemzetiségű) rénszarvas-elnevezéssel illetik. A Csunancsera nemzetség tagjainak állandó neve a kajngalarában: Követ-nevelő-rén (ti. a nemzetség régebbi neve: Falo = ’kő’)” (Hajdú Péter).

 

Mondáik és meséik, amelyek csak „egyszerűsített” orosz nyelven olvashatók, az uráli népköltészet „legegzotikusabb” darabjai, tipológiai rokonságban állnak a többi szamojéd nép és az obi-ugorok (főként a hantik) folklórjának több műfajával, ugyanakkor erőteljes paleoszibériai kapcsolatokról is árulkodnak.

 

(Domokos Péter)