Az rtf-változat letölthető innen

 

 

Szölkup irodalom

 

 

Az északi és déli csoportokra tagolódó szamojéd nyelveknek – a kamasszok kihalása után – egyetlen ma is élő és beszélt déli tagja a szölkup. A 2002-es népszámlálás adatai szerint 4200 fő mondotta magát szölkupnak, de közülük alig több mint 1500 személy beszéli csupán hibátlanul anyanyelvét.

 

E nép megélhetését a halászat és a vadászat biztosította, de bizonyos állatok alkalmi háziasításával is megpróbálkozott. Viseletében, hagyományaiban, szokásaiban sok mindent sikerült érintetlenül megőriznie az ősi örökségből, és a pravoszláv térítés ellenére még a közelmúltban is működtek egy-egy szölkup közösségben, nemzetségben befolyásos sámánok.

 

A Taz és a Turuhan vidékén, nagy területen szétszóródott kicsiny nép nyelve nyelvjárásilag oly mértékben tagolt, hogy – enyhe túlzással – szinte minden család nyelve külön dialektusnak tekinthető. Részben ez a körülmény magyarázza a gyors eloroszosodást (oroszul a távoli dialektusok beszélői is megértik egymást), s egyben jelzik azokat a nehézségeket is, amelyek a szölkup írásbeliség megteremtése során fölmerültek, s amelyek végső soron e kísérlet életképességét megkérdőjelezik. Bizonyos megalkuvások és egyszerűsítések árán a harmincas években végül mégis sikerült a szölkupok részére írásbeliséget létesíteni.

 

Mintegy húsz éven át élt és funkcionált ez az írásbeliség. Több könyvet is lefordítottak ekkoriban szölkupra, az 1950-es években azonban megszüntették oktatását az iskolák alsó tagozatában is. 1953 óta évtizedekig nem jelent meg önálló kiadvány e nyelven.

 

A szölkupok világa, nyelve és folklórja kevéssé föltárt, csekély a velük foglalkozó szakirodalom is. Sajnos, a körükben évtizedekkel ezelőtt gyűjtött anyag tekintélyes része még ma is kiadatlan. A finn Castrén, K. Donner és mások közlései alapján mégis alkothatunk valamelyes, de korántsem teljes képet népköltészetükről. Hajdú Péter hosszú kutatómunka során kiérlelt véleménye szerint „a szölkup népköltészet gyaníthatólag közeli kapcsolatban van a szomszédos rokon és nem rokon (főleg török, ket, tunguz) népekével”. Rendkívüli érdekességű, gazdagon motivált, mitológiájukról és világképükről sokat eláruló epikus anyag (énekek és mondák) szövődött Itje nevű történeti hősük, kiemelkedő nemzetségfőjük alakja köré.

 

Szölkup szépirodalmi kísérletekről csak közvetett adatok állnak rendelkezésünkre. Több orosz nyelvű antológiában is publikálták szölkup származású szerzők (K. Tamelkin, Izsimbin és T. Pirsina) oroszra fordított műveit. Az eredeti szövegeknek, forrásoknak ez ideig azonban nem sikerült nyomára bukkanni.

 

(Domokos Péter)