Az rtf-változat letölthető innen

Vótok

A vótok Észtország északkeleti része és Szentpétervár között élnek néhány faluban, körülbelül huszonöten. A 19. században még több mint ötezren voltak és a történelmi Ingermanland (finnül Inkeri) területén éltek. Mint Ingermanland lakóiról, a 11. századi források is említést tesznek róluk.

A vót nyelv az észthez áll közel, tehát a lívvel együtt a balti finnség déli csoportjához tartozik.

Embertanilag a vótok, akárcsak a vepszék, az europid rassz fehér-tengeri–balti típusához tartoznak.

A vótok lélekszámának csökkenése már a középkorban elkezdődött a földjükön dúló állandó háborúk miatt. Asszimilálásukat először az izsórok kezdték meg. Nyugaton az észtek asszimilálták őket. Végül is az pecsételte meg sorsukat, hogy Nagy Péter parancsára a 18. századi svéd–orosz háború idején a Néva torkolatánál, Inkeri szívében kezdték építeni az Orosz Birodalom új fővárosát, Szentpétervárt, amelyen ezrével dolgoztak balti finn építőmunkások is. A város folyamatos terjeszkedésével maga alá temette a hagyományos inkeriföldi településeket. Ettől kezdve folyt a terület szisztematikus oroszosítása.

A halászaton és a vadászaton kívül a vótok fontos foglalkozása volt az irtásos-égetéses rendszeren alapuló földművelés és a 18. század második felétől az erdőgazdálkodás. Az orosz hatás erősen érződik anyagi kultúrájukban. Mezőgazdasági és közlekedési eszközeik, házaik orosz típusúak voltak.

Viseletük azonban sok etnikai sajátosságot megőrzött. Így például a női viselet korosztályok szerinti eltérő jellege a múlt század végéig megmaradt. Azonos fazonú ujjnélküli ruhát viseltek mind a lányok, mind az asszonyok. A lányoké azonban fehér vászonból készült, az asszonyoké pedig kék posztóból. Ezekhez rövid ujjú blúzt viseltek. Az idős asszonyok hosszú inget hordtak. A fejviselet híven tükrözte viselője életkorát. Díszes, csúcsos fejrevalót viseltek a fiatalasszonyok, kendőfélét az öregek. Viseletük fontos kiegészítői voltak a derékra kötött hímzett dísztörülközők, kötények, övek, melyekből egyszerre többet is felöltöttek. Ruhájukat hímzéssel, gyöngyvarrással, kaoricsigákkal, fémből készült csatokkal, nyakba akasztott ékszerekkel díszítették. Lábukon bocskort hordtak.

Az oroszok hatása nem kerülte el hagyományos ünnepeiket sem, melyek felépítése az oroszokéival azonos. Mindössze néhány elemük őrzi a régi hagyományokat. Ilyen például a nagy ünnepek idején a közös sörfőzés szokása.

A vótok igen hamar áttértek a keresztény hitre, régi hitviláguk néhány eleme azonban sokáig fennmaradt, például a források, érdekes formájú kövek tisztelete, a szent fák kultusza és a lókultusz nyomai.

(Kerezsi Ágnes)