Lappok (számik)
Történelmükről
A lapp nép története még a 2000-es évek elején sem véglegesen tisztázott. Valószínűleg az utolsó jégkorszak után Skandináviába betelepült komsa régészeti kultúra népességéből és a Kr. e. 4000-től a Kelet-Karjalába, Finnországba és a Baltikumba áramló, finnugor nyelveket beszélő népességből származik. Kb. Kr. e. 1000 óta finnugor eredetű nyelvet beszélnek.
Történelmük a Kr. u. 1. évezred közepétől lassú visszahúzódás volt más népek elől. Ekkortól válnak a környező népek történelmének részévé is, mint megadóztatott alattvalók. A lappok rendszeres adóztatása kb. a 9. századtól kezdődött: adóztatták őket a norvégok, svédek, finnek, karjalaiak és az oroszok is. Dél-Finnországból és Karjalából fokozatosan vándoroltak északra a terjeszkedő finnek és karjalaiak elől, s fokozatosan érték el az 1. évezred végéig a Jeges-tengert és mai lakóhelyüket. Megkezdődött a réntenyésztésre való áttérés, de ez a foglalatosság csak később, a 16. századtól vált általánossá.
A. Kr. e. 325-ben és Kr. u. 98-ban készült leírások valószínűleg róluk szólnak phinai, illetve fenni névvel illetve őket. Szerepelnek a 9. századi viking Halogandi Ottár útibeszámolójában, 1000 körül az orosz krónikákban és a 12. század végén a dán Saxo Grammaticus írásaiban.
A keresztény térítés már a 11. században megkezdődött, de sok nehézségbe ütközött, mivel a lappok jó része mások számára megközelíthetetlen területeken élt. A 16. századtól nyugaton evangélikus, a 15-16. századtól a keleti területeken, a Kola-félszigeten ortodox templomok épültek, az egyház jobbágyaivá tette a lappokat. A 19. században a jobbágyfelszabadítás után a kereskedők és hitelezők áldozataivá váltak.
A jelenlegi Lappföldtől délre élő lappok a 16-18. századtól fokozatosan beolvadtak a környező népekbe. A svédeknél, norvégoknál a 18. század közepétől, végétől megindult az asszimilációs politika, egyre szűkebb keretek közé szorult a hagyományos lapp gazdálkodás. A finneknél is jelentkezett a beolvasztási törekvés, ha nem is olyan élesen, mint a svédeknél és norvégoknál. Az oroszok a régi életforma háttérbe szorításával segítették elő az oroszosodást, a szovjethatalom falutanácsokat és kolhozokat hozott létre, megszűntek a lappok téli szállásai, hatalmas területek kerültek a nehézipar és a hadsereg kezébe.
A második világháború után az oroszosodás felgyorsult, egyre kevesebb volt a munkalehetőség, pusztított az alkoholizmus és az ipari környezetszennyezés.
Finnországban, Svédországban és Norvégiában javult a lappok helyzete, és erősödött nemzeti öntudatuk. Norvégiában és Svédországban egységes lapp irodalmi nyelvet hoztak létre, Finnországban, Svédországban és Norvégiában lapp konferenciákat rendeztek, 1956-ban létrehoztak egy 15 tagú Számi Tanácsot (amelyben 1992-től az oroszországiaknak is van képviselőjük), 1974-ben megalapították a Számi Intézetet, és a három országban számi parlament is működik. 1986-tól van nemzeti zászlójuk és himnuszuk, az 1990-es években született nyelvtörvények bizonyos mértékig biztosítják a hivatalos nyelv státusát a lapp nyelvnek. A 20. század végétől sokat javult az anyanyelvi iskolai oktatás helyzete, vannak lapp nyelven megjelenő hírlapok, folyóiratok, könyvek, és lapp nyelvű rádió- és televízióműsorok.
A lapp népzene kutatásáról és a lappok zenei hagyományairól
A lapp népzene legjelentősebb magyar kutatója Szomjas-Schiffert György, aki nemcsak a lappok, hanem más finnugor nyelvű népek zenéjének összehasonlító kutatásával is foglalkozott.[1] Terepen gyűjtött lapp népzenei anyagának egy részét 1996-ban jelentette meg.[2]
A lappok zenéjében archaikus és modern réteg is található: az utóbbi európai, keresztény hatásra vezethető vissza. Dalaik legelterjedtebb műfaja a „dal” jelentésű jojka vagy jojk. A jojka nagymértékben rögtönzött, minden más finnugor nyelvű népnél több töltőszótagot és töltőszót használ: olyan jojkák is vannak, amelyek szinte kizárólag ilyenekből állnak, szövegükben több a „lollolollo”, mint az értelemmel bíró szókapcsolatok, szövegrészek. A hagyományos előadáshoz hozzátartoznak a számos más finnugor nyelvű népnél is megjelenő ingadozó hangmagasságok, főként az ingadozó terc.