Összefoglalás

Áttekintésünk során azt tapasztalhattuk, hogy a finnugor nyelvű népek zenéjében hasonlóságok és különbségek egyaránt vannak. A hasonlóságokat elsősorban az archaikus rétegekben találjuk meg: motivikus szerkesztésmód, kisambitusú, diatonikus hangkészlet az obi-ugorok zenéjében éppúgy előfordul, mint a permiek, volgaiak és a balti finnek között, legföljebb az egyik nép zenéjében szinte csak az van, a másik népében pedig kevésbé őrződött meg.

Az egyes népek zenéjében jól kimutatható török, orosz és germán hatás történetük ismeretében jól érthető. Ha ez a hatás nemcsak felszínes volt, hanem évszázadok alatt beépült valamely finnugor nyelvű nép zenéjébe, akkor az adott nép zenéjét a hasonló hatásokkal találkozó népek zenéjéhez közelítette, más népek zenéjétől pedig eltávolította. Így találunk olyan népeket, amelyek zenéjét kevésbé és csak a felszínen maradva érintette az idegen hatás, és olyanokat is, amelyekre erős és lényegi hatást gyakorolt a török pentatónia, az orosz többszólamúság, illetve a germán zene.

Nem tudható, hogy a finnugor nyelvű népeknél megtalálható egyezések a rokonság vagy az archaikus zene megőrzésének jeleként értékelhetők. A népzenekutatás a 3. évezred elején ennyit mondhat a finnugor nyelvű népek zenéjéről: nem többet, de nem is kevesebbet.