Az rtf-változat letölthető innen

Az alapnyelvi mássalhangzórendszer

Forrás: BG: 35−36.

A bevezető órák után a kurzus fő témáját a mai uráli nyelvekből rekonstruált alapnyelv elemeinek tárgyalása képezi, a leíró nyelvészet kategóriái (hangtan, alaktan, mondattan) és módszerei szerint.

Az uráli alapnyelvre az alábbi mássalhangzók következtethetők ki:

	orális	nazális
	zárhangok		affrikáták	réshangok	likvidák
Bilabiális	p	m		w
Dentális	t	n		δ
Alveoláris				s	l, r
			č	š
Alveolo-palatális		ń	ć	ś	ľ
				δ’
Palatális				j
Palato-veláris	k	η		γ

w = bilabiális zöngés réshang, kiejtése kb. a b és a v között

δ = interdentális zöngés réshang, kiejtése kb. a t és a d között

č = cs

š = s

ń = jésített (palatalizált) n hang = ny

ć = jésített (palatalizált) c hang

ś = jésített (palatalizált) sz hang

ľ = az l hang jésített (palatalizált) változata, az ly betűhöz tartozó, a mai magyar köznyelvben már nem ejtett hang

δ’ = az interdentális zöngés réshang jésített (palatalizált) változata

η = palato-veláris nazális, kiejtése kb. az n és a g között

γ = palato-veláris zöngés réshang, kiejtése kb. a k és a g között

A rendszer elemzése:

• hiányzik a zöngés − zöngétlen hangok szembenállása (korrelációja) − a p, t, k hangokkal nem áll szemben a b, d, g

• a zár megléte vagy hiánya alapján a p, t, k hangok a w, δ, γ hangokkal képeznek párokat, közöttük tehát zárkorrelációs kapcsolat áll fönn

• palatalizációs korreláció figyelhető meg

a nazálisok: n ~ ń

az affrikáták: č ~ ć

a szibilánsok: s ~ ś

és a likvidák: l ~ ľ között.

(szibiláns: az alveoláris és posztalveoláris réshangok összefoglaló neve)

• orális − nazális korreláció: p ~ m, t ~ n, k ~ η

• hangutánzó és hangfestő szavakban kimutatható a kvantitási korreláció: p ~ pp, t ~ tt, k ~ kk − előfordulása korlátozott, nem volt az alapnyelv jellemző vonása

A δ a t variánsa, míg a γ a k variánsa volt.

A δ és az η csak szó belsejében állhatott.

A δ, a δ’ és a γ alapnyelvi előfordulása igen ritka, az alapnyelv összes többi mássalhangzójával szemben képzőként nem volt használatos. Ez utóbbiból is következik, hogy ezek nem voltak teljes értékű fonémák.

Mássalhangzó-kapcsolatok a szó belsejében előfordulhattak, jellegzetes típusaik:

• nazális+homorgán (azonos helyen képzett) zárhang: mp, nt, ηk

• affrikáták (č, ć) vagy szibilánsok (s, š, ś) + k vagy p

• zöngétlen zárhangok: pt, tk, kt

• likvida (l, r) + k