Az rtf-változat letölthető innen

 

Az alapnyelvi mássalhangzórendszer

 

Forrás: BG: 35−36.

 

A bevezető órák után a kurzus fő témáját a mai uráli nyelvekből rekonstruált alapnyelv elemeinek tárgyalása képezi, a leíró nyelvészet kategóriái (hangtan, alaktan, mondattan) és módszerei szerint.

 

 

Az uráli alapnyelvre az alábbi mássalhangzók következtethetők ki:

 

 

orális

nazális

 

 

 

 

zárhangok

affrikáták

réshangok

likvidák

Bilabiális

p

m

 

w

 

Dentális

t

n

 

δ

 

Alveoláris

 

 

 

s

l, r

 

 

 

č

š

 

Alveolo-palatális

 

ń

ć

œ

ž

 

 

 

 

δ’

 

Palatális

 

 

 

j

 

Palato-veláris

k

η

 

γ

 

 

w = bilabiális zöngés réshang, kiejtése kb. a b és a v között

δ = interdentális zöngés réshang, kiejtése kb. a t és a d között

č = cs

š = s

ń = jésített (palatalizált) n hang = ny

ć = jésített (palatalizált) c hang

œ = jésített (palatalizált) sz hang

ž = az l hang jésített (palatalizált) változata, az ly betűhöz tartozó, a mai magyar köznyelvben már nem ejtett hang

δ’ = az interdentális zöngés réshang jésített (palatalizált) változata

η = palato-veláris nazális, kiejtése kb. az n és a g között

γ = palato-veláris zöngés réshang, kiejtése kb. a k és a g között

 

 

A rendszer elemzése:

 

 

 

a nazálisok: n ~ ń

az affrikáták: č ~ ć

a szibilánsok: s ~ œ

és a likvidák: l ~ ž       között.

 

(szibiláns: az alveoláris és posztalveoláris réshangok összefoglaló neve)

 

 

 

 

A δ a t variánsa, míg a γ a k variánsa volt.

A δ és az η csak szó belsejében állhatott.

A δ, a δ’ és a γ alapnyelvi előfordulása igen ritka, az alapnyelv összes többi mássalhangzójával szemben képzőként nem volt használatos. Ez utóbbiból is következik, hogy ezek nem voltak teljes értékű fonémák.

 

 

Mássalhangzó-kapcsolatok a szó belsejében előfordulhattak, jellegzetes típusaik: