Az rtf-változat letölthető innen

Morfonológia

Forrás: BG: 41–43.

Az alapnyelvi tőmorfémák két vagy egy szótagosak voltak. A mai finnugor nyelvek közül a finn nyelvből vett példákkal lehet szemléltetni az alapnyelvi tőtípusokat, mert a finn őrzi a tővégi magánhangzókat.

A jellegzetes alapnyelvi szótípusok:

1. cvcv = fi. kala 'hal'

2. cvccv = fi. kolme 'három'

3. vcv = fi. elä- 'él'

4. vccv = fi. anta- 'ad'

5. cv = fi. te 'ti'

c = consonans (konszonáns) − mássalhangzó

v = vocalis (vokális) − magánhangzó

Az 1−4. csoportba tartoznak a fogalom- vagy nevezőszavak.

Az 5. csoportba tartoznak a deiktikus, rámutató elemek, belőlük lettek a különféle névmások.

A sorrend a tőtípusok gyakoriságot jelzi (leggyakoribb típus a cvcv).

Megfigyelések:

• Az alapnyelvre rekonstruált kb. 1200 szó fele cvcv képletű (ebből az is megállapítható, hogy az alapnyelv kedvelte a nyíltszótagúságot).

• Mássalhangzóval kezdődik a szavak 90%-a.

• Van néhány példa (kb. 40) három szótagú alapnyelvi (általában cvcvcv) szóra is, ezekben az esetekben már az alapnyelvben valamilyen képző járult a szóhoz. Pl. m. egér, ravasz (= róka). E szavak mai finn alakja már két szótagú. A rekonstruált alapnyelvi alakok: *šiηe-re, *repä(će)

• Az egy szótagúból kb. 20 db volt, köztük előfordul egy-két v képletű is (pl. a tagadó ige, lásd az igeragozásnál)

• Leggyakoribb szókezdő mássalhangzók: k, t, p.

• Az első szótagi magánhangzók 2/3-a veláris volt.

• Az alapnyelv nem tűrte a szó eleji mássalhangzó torlódást, ezt a magyar nyelv napjainkig (de már csak nyelvjárási szinten) követi.

• Sandhi: szótag-, morféma- és szóhatáron találkozó hangok egymásra hatása tipikus a finnugor nyelvekben.

• Egyik típusa a liasion: a szó utolsó mássalhangzójának egybekapcsolása a következő, magánhangzóval kezdődő szóval, a beszédben a finnugor nyelvek arra törekszenek, hogy a szótagokat mássalhangzóval kezdjék (e-za-zem-be-ra-za-pám, zen-ga-zé-nek)