Az uráli őshazaábrák történelmi-földrajzi vonatkozásai

(In: Ünnepi könyv Mikola Tibor tiszteletére. Szeged. 1996. 188–195.)

1. ábra

1994 januárjában az a megtiszteltetés ért, hogy előadást tarthattam a 6. finnugor szemináriumon. Előadásom első részében az uráli őshaza kutatásának helyzetét tekintettem át. A második részben az uráli őshazaábrákat elemeztem. A két téma azért került egy előadásba, mert közös szempontból is tárgyalhatók. Az őshazaelméletek és a rokonsági ábrák egyaránt tanúskodnak alkotóik történelemszemléletéről. Arra voltam kíváncsi, hogy az őshazaelméletek és a rokonsági ábrák vajon a történelmi realitások talaján állnak-e, a különböző tudományágakat – nyelvészetet, régészetet, néprajzot – művelő kutatók látják-e maguk előtt a saját tudományuk' bázisán megfogalmazott nézeteik történelmi vetületeit. Másképpen: törekednek-e a kutatók a társtudományok eredményeinek figyelembe vételére, saját munkájukban való hasznosítására.

2. ábra

Előadásom első fele nagy érdeklődést váltott ki, noha újat nem tartalmazott, csupán a kutatás különböző irányzatait ismertettem. Az érdeklődés nyilvánvalóan a témának szólt. Az őshaza iránti szenvedélyes érdeklődés láthatóan sok kutatót irányít munkásságában. Az előadás második része új információkat tartalmazott, új megközelítéssel kísérletezett, de lényegében semmi visszhangot nem eredményezett. Mindenkit az őshaza problémája ragadott meg, kérdéseik ahhoz kapcsolódtak. Az őshaza iránt érdeklődőknek figyelmébe ajánlom Makkay János és Veres Péter bőséges hivatkozással ellátott munkáit, előadásom második részét pedig abban bízva, hogy az őshaza kérdésétől különválasztva több figyelem jut rá, ezúton szeretném publikálni.

3. ábra

A nyelvrokonságot szemléltető ábrák az uráli összehasonlító nyelvtudomány kedvelt eszközei. A kutatók szívesen használják új nézetek, elméletek szemléltetésére is, de megtalálhatók tankönyvekben, ismeretterjesztő művekben is. Ilyen ábrákat a 19. század második felében kezdtek készíteni. Az első ábratípus a tulajdonképpeni klasszikus családfaábra. Budenz, Otto Donner és Setälä ábrái sorolhatók ide, mint a legismertebbek. A szerzőket az ábra készítésekor valószínűleg csak az a cél vezérelhette, hogy szemléltessék a napjainkban beszélt finnugor nyelvek egymáshoz való viszonyát, rokonságuk mértékét. Ezen túlmenően ezek az ábrák csak egy történelmi információt hordoznak: belső logikájukból következik, hogy az a nyelv, amelynek ága a családfán közelebb van a fa tövéhez, korábban vált ki az alapnyelvi egységből, mint az a nyelv, amelynek ága távolabb van a fa tövétől. Ezek az ábrák tehát csak relatív kronológiai beosztással szolgálnak.

4. ábra

Nézzük először a Budenz által publikált ábrát! (1. ábra) Egy érdekes elképzelés megjelenítését láthatjuk: egyszerre, egy tőből válik ki a magyar nyelv az északi ugor ágból a még egységes permi nyelvvel. A magyar és a permi ősnyelv egyszerre való indítása mindannyiunknak a szakirodalomban időnként tárgyalt permi-magyar kontaktusok kérdését idézi föl. Ezt a szétválást követi a déli ugor ágon a cseremisz és a mordvin szétválása. Budenz nem jelölt az ábráján volgai ősnyelvet, a cseremisz és a mordvin ilyen közbeiktatott állapot nélkül válik szét. Ezután következett be az obi-ugor, és legvégül a permi nyelvek szétválása.

Következő ábránk Otto Donnertől származik. (2. ábra) Első pillantásra látszik, hogy az ábra külső kinézetében is igazodni próbál a családfa jelképhez. Megjelenése inkább felidézi egy ágas-bogas fa képét, mint Budenz illusztrációja. Ezt a hatást a szerző úgy éri el, hogy sokkal több nyelvet ábrázol, esetenként a mellékágaknak is mellékágakat rajzolván. Otto Donnernél a lapp nyelv helyének kijelölése szerencsésebb, mint Budenz ábráján. Változást jelent az is, hogy a cseremiszt és a mordvint egy közös mellékágból vezeti le. Ezt úgy érthetjük, hogy a szerző számolt egy köztes volgai alapnyelv létezésével.

A harmadik ábra ebből a csoportból Setäläé. (3. ábra) Egyszerűbb, megjelenésében inkább Budenzét idézi, akárcsak a mordvin és a cseremisz származtatását illetően. Az ugor ág ábrázolása azonban az Otto Donner-féle családfa rendszeréhez hasonló.

5. ábra

A családfaábrák következő csoportját egy nagyon fontos újítás jellemzi: az abszolút kronológia megjelenítése. Lauri Kettunen családfája az első ebben a sorban. (4. ábra) Az ábra reális történelemszemléletet tükröz: alkotója nagyon szerencsés megoldással – a családfa törzsét szaggatott vonalakkal részekre tagolván – jelzi, hogy az alapnyelv felbomlását követő nyelvi állapotok időtartammal, vagyis történelmi kiterjedéssel bírtak. Kettunen ábráját sokan másolták, az általa alkalmazott grafikai megoldásokat átvették. (5. ábra) Idézettsége révén ez az ábrázolás is már klasszikusnak számít.

Van azonban még egy érdekesség, ami az eddig említett ábrákat összekapcsolja: földrajzi információval is szolgálnak. Rájuk pillantva könnyen észrevehető, hogy a családfán a finnugor nyelvek nagyjából az adott nyelveket beszélő népek mai földrajzi helyzetének megfelelően helyezkednek el. Azért csak nagyjából a mai földrajzi helyzetnek megfelelően, mert Budenznél ennek ellentmond a lappok elhelyezése. Egyébként minden ábra balról jobbra haladva először a balti finneket, aztán a volgaiakat, a permieket, végül az ugorokat tünteti fel, úgy, ahogy elhelyezkednek a Baltikumtól Nyugat-Szibériáig tartó erdősávban.

Ezt nem tartom véletlennek, az ábrákat készítő tudósokat feltétlenül befolyásolta ez a földrajzi tény, noha talán ennek maguk sem voltak tudatában.

6. ábra

Kettunen családfaábrája azonban abszolút kronológiája révén már inkább az új típusú családfákhoz hasonló. Az új, kronologikus ábrák hoznak egy másik újítást is: a megszokott családfákat a fejükre állítják. Ily módon az uráli nyelvek családfája most már egy geneologikus leszármazási ábrára hasonlít inkább, mint egy ágas-bogas fára. Ebből a fajtából mint legjellemzőbbet, Hajdú Péter már szintén klasszikussá vált ábráját hozhatjuk fel példaként. (6. ábra) Ez az ábra ugyanolyan történelmi információkat tartalmaz, mint Kettunené, vagyis behatárolja az alapnyelv bomlási fázisainak idejét. Formanyelve azonban más, láthatóan nem a nyelvrokonság tényével és a családfaszimbólummal újonnan megismerkedők számára, hanem a szükséges nyelvészeti alapismeretekkel már rendelkező olvasóknak készült. Egészen a legutóbbi időkig ez az ábratípus volt jellemző a különböző tankönyvekre, ismeretterjesztő művekre.

7. ábra

A váltás a nyolcvanas években indult meg. A legújabb családfaábrákon megfigyelhető szerzőik azon törekvése, hogy az alapnyelvben és az alapnyelvet követő különböző nyelvi fázisokban meglévő sokszínűséget megpróbálják a családfaábrában is megjeleníteni. Ebben a sorban Helimszkij ábrája az első. (7. ábra) A finnugor alapnyelvet három fázisban ábrázolja. a második és a harmadik fázisban a később kialakuló nyelvek feltüntetésével jelzi a finnugor alapnyelv dinamizmusát. Ugyanígy jár el a későbbi nyelvi fázisok esetében is. Az ábra érdekessége, hogy már a finnugor alapnyelvi fázison belül számol a magyar és a még egységes obi-ugor nyelv kezdeteivel, az ugor alapnyelvi korszakban pedig már külön is jelzi a hanti és a manysi nyelvet. Látható az is, hogy külön volgai alapnyelvi korszak mint a cseremisz és a mordvin nyelv elődje, Helimszkij szerint sem létezett. Ez az ábra, abszolút kronológiával kiegészítve, véleményem szerint a legjobban megfelelne középiskolai tankönyvek és ismeretterjesztő művek számára.

8. ábra

Ebbe a családfaábra-típusba is tartoznak Hajdú Péter által készített rajzok. 1987-ből való az a német nyelvű változat, amelyet szemléltetésre kiválasztottam. (8. ábra) Az ábra Helimszkij gondolatát viszi tovább: A protofinn-permi, a protougor, a protoészaki-szamojéd és a protodéli-szamojéd nyelvi fázisoknál az alsó sorban rövidítésekkel utal a kialakuló újabb nyelvi szintekre és nyelvekre. Más megoldást választ azonban a legkorábbi alapnyelvi állapotok jelzésére: a protouráli, protofinnugor és protoszamojéd fázisok esetében a második sorban azt jelzi, hogy ezeknek az alapnyelveknek gyakorlatilag végtelen számú változata létezhetett.

Hajdú Péter fenti ábráját nemrégiben Domokos Johanna elemezte, és próbálta továbbfejleszteni (Domokos Johanna 1993, 74.) Ezzel a típussal a családfaábra elérkezett a fejlődésnek egy olyan szintjére, amely már kielégíti a történettudomány igényeit is, az ábra az abszolút kronológiával kiegészítve reálisan szemlélteti az alapnyelv bomlásától a mai nyelvekig vezető történelmi folyamat lényegét.

9. ábra

Az ábrák továbbfejlesztése azonban korántsem állt meg itt. Öt évvel ezelőtt Hajdú Péter az első finnugor szemináriumon egy háromdimenziós modell segítségével próbálta ábrázolni az uráli alapnyelvtől a mai uráli nyelvekig vezető folyamatot. Egy háromdimenziós modell kétségtelenül a változások több aspektusát tudja egyszerre megjeleníteni, azonban írott szövegben való publikálásra nemigen alkalmas, az olvasó nehezen tudja maga elé képzelni, ezért bizonyosan nem fog elterjedni.

A családfa mellett más típusú ábrák is léteznek az alapnyelvektől a mai nyelvekig vezető folyamat bemutatására. Ezek közül a kördiagram már régóta ismert az uralisztikában is, napjainkban pedig ennek térbeli változatát, az ún. nyelvkúpot is megalkották. Setälätől kétféle kördiagram is ismert. Az egyik csak a finnugor nyelvek egymáshoz való viszonyának bemutatására szolgál (9. ábra), a másik pedig, ami ezen ábra továbbfejlesztett változatának tekinthető, már az alapnyelvtől való leszármazást is ábrázolja. (10. ábra) Ez utóbbi, ha más formában is, mint Setälä családfaábrája, de ugyanazokat az információkat tartalmazza.

10. ábra

Kördiagramot Hajdú Péter is készített. (11. ábra) Ábráján jól látható, hogy a relatív kronológia érzékeltetésére a kördiagram is alkalmas. Az ugyanazon az íven lévő nyelvi szintek azonos korszakot jelölnek, az ívek egymástól való távolságának variálásával pedig az egyes nyelvi szintek egymáshoz viszonyított időtartamára is utalni lehet. A különböző szélességű körcikkek egymás mellettisége azt is érzékelteti, hogy az egyszerre létező nyelvi fázisok nem feltétlenül azonos időben kezdődtek vagy végződtek.

Az uráli nyelvek leszármazását szemléltető kördiagramnak Pirkko Sulhkonen készítette el abszolút kronológiával kiegészített változatát. (12. ábra) Térbeli variánsának, a nyelvkúpnak színes modelljét mindannyian ismerjük, szerintem az oktatásban jól hasznosítható segédeszköz. (13. ábra)

Ugyanúgy, ahogy a családfaábrák klasszikus változatai magukban hordoznak egy burkolt földrajzi információt, amelyre már utaltam, a kördiagramokban, nyelvkúpokban is látok valami ilyesmit. Azáltal, hogy a kör közepén, illetve a kúp hegyén helyezkednek el a legkorábbi nyelvi állapotok – ábráktól függően az uráli, vagy a finnugor alapnyelv –, azt sugallják, hogy ezekhez a nyelvi korszakokhoz tartozott a legkisebb földrajzi kiterjedés, tehát az őshaza területe viszonylag kicsi volt.

11. ábra

A tudományunkban ismert családfaábrák, kördiagramok, nyelvkúpok közös jellemzője, hogy egy hosszú történeti folyamatot ábrázolnak, az alapnyelvtől a mai nyelvekig. Saussure-től kölcsönvett terminológiával az említett ábratípusokat diakrón ábráknak nevezném. Ezek az ábrák azt képesek megmutatni, miből, s mivé lettek az uráli nyelvek. Szükségünk lenne olyan ábrára is, amely egy adott pillanat nyelvi változásait képes megjeleníteni. Az ilyent szinkrón ábrának nevezném. Feladata a hogyan bemutatása lenne, annak megjelenítése, hogyan jönnek létre, s hogyan terjednek az egyes nyelvi jelenségek. Véleményem szerint ismert már ilyen ábra a nyelvtudományban, a nyelvrokonság ún. hullámelméletének ábrázolására használják. Jól ismerjük a hullámelmélet lényegét: a különböző helyeken megszülető nyelvi jelenségek, mint a vízbe vetett kavics hullámverése terjednek tovább, érnek el más nyelvi központokat, vagy még útközben más hullámokkal kerülnek érintkezésbe. A függőleges családfaábrát, ha bárhol vízszintesen átmetsszük, akkor több pontot kapunk. Ezek a pontok a nyelvi változások egy pillanatát jelzik. Az így kapott pontok közti kapcsolat jellege kiválóan ábrázolható lenne a pontokból kiinduló hullámok összességével. A hullámelmélet ábráját tehát célszerű lenne a családfaábrára rávetíteni, s ily módon egy minden történelmi információt magába sűrítő ábrát létrehozni.

12. ábra

Létezik már ilyen ábra, a finn Pentti Aalto alkotta meg az indoeurópai nyelvekre. (14. ábra) Meg kellene próbálkoznunk vele az uráli nyelvek esetében is. A családfa több kijelölt pontján lehetne a hullámokkal ábrázolni, hogy a nyelvcsaládon belül az adott történelmi korszakban mely korai nyelvi állapotok vagy nyelvek hatottak egymásra.

A hullámábrához hasonló ábrákat Pusztay János használt egy nemrég megjelent művében. (15., 16., 17. ábra) Ezek bemutatásával zárom az ábrák vázlatos áttekintését.

Az első ábra több nyelv egymásra hatását ábrázolja. A második ábrán a bevonalkázott terület azt jelzi, hogy a nyelvi kapcsolatok intenzitása miatt nyelvi egységesülés történt, a harmadik ábra pedig már ennek az egységnek a felbomlását kívánja ábrázolni, s egyben utal a folyamat más területen való újraindulására. Ez utóbbi folyamat azonban szerintem nem eredményezhetett új alapnyelvet, legfeljebb nyelvi areát. Véleményem szerint az eurázsiai nagy nyelvcsaládok alapnyelveinek kialakulása az adott kor földrajzi-történelmi körülményeinek már meg nem ismétlődő egymásra hatásaként jött létre. Ennek egyedisége, egyszerisége miatt úgy vélem, később már nem jöttek létre új alapnyelvek, legfeljebb csak nyelvi areák.

13. ábra

Pusztay Jánosnak három ábrára volt szüksége egy folyamat bemutatására. Ez jól jelzi azt, hogy ez az ábratípus rövidebb történelmi korszak eseményeit képes modellezni, mint a családfa, vagyis ahogy neveztem, ez egy szinkrón ábra. Az idézett tanulmányában az ábrák felhasználásával Pusztay János az uráli alapnyelv korszakát vizsgálta. Három vázlat segítségével kialakulását, klasszikus korszakát, felbomlását modellezte. Ez történelmileg helyes megközelítés. Egyetértek azzal az elképzeléssel is, hogy az uráli alapnyelv sok kis közösség folyamatosan fejlődő jelrendszeréből alakult ki.

14. ábra

Ugyanilyen ábrák segítségével a finnugor, a finn-permi, vagy az ugor korszak is bemutatható lett volna. Az a tény, hogy vizsgálata tárgyául az uráli korszakot választotta, azt mutatja, nem csak én gondolom úgy, hogy az uralisztika különböző tudományágaiban eljött az ideje az alapnyelv és az uráli őshaza kialakulása körüli korszak kutatásának.

15. ábra	16. ábra	17. ábra

A képek jegyzéke és a felhasznált irodalom

1. ábra:

Eredeti változata: BUDENZ József: Über die Verzweiung der ugrischen Sprachen. Beitrage zur Kunde der indogermanischen Sprachen. B. 4. Göttingen, 1879. 38. Magyar nyelvű változata: ZSIRAI Miklós: Finnugor rokonságunk. Bp. 1937. [reprint: 1994.] 139.

2. ábra:

Eredeti változata: DONNER, Otto: Die gegenseitige Verwandtschaft der finnisch-ugrischen Sprachen. Helsingfors, 1879. 156. Magyar nyelvű változata: Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk. Bp. 1937. [reprint: 1994.] 140.

3. ábra:

Setälä, E. N.: Suomen suku I. Helsinki, 1926. 54.

4. ábra:

KETTUNEN, Lauri– VAULA, Matti: Suomen kielioppi. Helsinki, 1938. 4.

5. ábra:

A Kettunen-féle családfa magyar változata a finn, magyar és észt címerrel. Kiadta a Rokonnépek Intézete.

6.ábra:

HAJDÚ Péter: Bevezetés az uráli nyelvtudományba. Bp. 1966. 14.

7. ábra:

Helimszkij, Je. A.: Drevnyejsije vengerszko-szamogyijszkije jazikovije paralelli. Lingvisztyicseszkaja i etnogenyetyicseszkaja interpretacija. Moszkva, 1982. 25.

8. ábra:

HAJDÚ Péter – DOMOKOS Péter: Die Uralischen Sprachen und Literaturen. Bp. 1987. 313. DOMOKOS Johanna: 1993: Hajdú Péter Rekonstrukció és az alapnyelv jellege című dolgozatában lévő 4. táblájáról. In:Hajdú Péter 70 éves. Linguistica. Series A. Studia et dissertationes, 15. Bp. 71–75.

9. ábra:

Eredeti változata: Setälä, E. N.: Suomen suku I. Helsinki, 1926. 62. Magyar nyelvű változata: Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk. Bp. 1937. [reprint: 1994.] 141.

10. ábra:

Eredeti változata: Setälä, E. N.: Suomen suku I. Helsinki, 1926. Magyar nyelvű változata: Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk. Bp. 1937. [reprint: 1994.] 141.

11. ábra:

HAJDÚ Péter – DOMOKOS Péter: Uráli nyelvrokonaink. Bp. 1978. 69.

12. ábra:

SUIHKONEN, Pirkko: Suomensukuiset kansat väestötilastojen valossa. Helsinki. Terra 99 (1987/4). 211.

13. ábra:

Kiadó: HEUREKA, Finn Tudományos Központ

14. ábra:

Eredeti változata: AALTO, Pentti: The original home of the Indo-European peoples. Sitzungsberichte der Finnischen Akademia der Wissenschaften. Helsinki, 1963. (1965.) 100. Magyar nyelvű változata: MAKKAY János: Az indoeurópai népek őstörténete. Bp. 1991. 57.

15., 16., 17. ábra:

PUSZTAY János: Zur Herausbildung des Protouralischen. Specimina Sibirica T. III. Quinqueecclesiae, 1990. 162–164.

Az 1–10. ábrák megtalálhatók még SZÍJ Enikő: Finnugor Hol-Mi I. (Bp. 1990.) c. művében is. 1:21, 2:23, 3:25, 4: 26, 5: 27, 6:31, 7:42, 8:35, 9:51, 10:53

(Klima László)