Az rtf-változat letölthető innen

A számjelölés

Forrás: BG: 51–52, 84–86.

Az alapnyelvben volt egyes, kettes és többes szám. Az egyes számot nem jelölték.

Négy többesjel rekonstruálható:

1. *-t A nominatívuszban jelölte a többes számot.

2. *-j (*-i) A függő esetekben jelölte a többes számot.

3. *-k A személyes névmásokban, a birtokos személyjelek és az igei személyragok végén jelölte a többes számot.

4. *-n A több birtokra utalt.

A magyarban csak a *-j és a *-k maradt meg.

Az obi-ugor nyelvek, a lapp és a szamojéd nyelvek ma is használják a kettes számot (duális), nyomai a balti finn nyelvekben is megmaradtak. A duális használata korlátozott volt, emberekkel s más élőlényekkel kapcsolatban használták, ragozásuk nem lehetett teljes, Alapnyelvi jele a *-kA. Több nyelvből egy duálisi *-n is kimutatható.

-kA = az A ebben az esetben a toldalék hangrend szerinti illeszkedésére utal (*-kA= *-ka/kä)

A többesszámjelek magyar folytatásai:

1. A *-t kiveszését a magyarból elősegíthette egybeesése a -t tárgyraggal.

2. A magyarban az -i birtoktöbbesítő jel származik belőle. Ezt az eredeztetést vallotta már Budenz és Szinnyei is. Egyes magyar nyelvészek a Sg. 3. -i, -e birtokos személyjelből származtatták. Lásd Halotti Beszéd: keze, kezi, amelynek kevert kezei alakjából vonódott volna el. Hajdú Péter azonban ugyancsak a HB-ből bizonyította, hogy az -i birtoktöbbesítő szerepe már akkor megvolt: feleym, bratim.

3. A *-k többesjel a finnugor nyelvek között a magyarban és a lappban a legelterjedtebb, de szerepe van a mordvin és balti finn nyelvekben is. A *-k többesjel magyar -k folytatása hangtanilag szabálytalan. (A magyar -k-t magyarázzák finnugor *-kk névszóképzőből is, merthogy ez a finnben gyűjtőneveket képez. Ez a funkciója azonban másodlagos, eredetileg a *-kk helyjelölő funkcióval bírt.)

4. Nincs nyoma.

A többesszámjelek finn folytatásai:

1. Ugyanaz, mint az alapnyelvben: nominatívuszban: kalat 'halak'.

2. Ugyanaz, mint az alapnyelvben: a függő esetekben -i (<-j): kalojen 'halaknak a'.

3. A személyek többesét jelölte, gégezárhangként él tovább: birtokos személyjelben: talomme’ (<*talomek) 'házunk', igei személyragokban: tulemme’ (<*tulekmek) ’jövünk’

’ = gégezárhang, képzése kb. úgy történik, mintha k hangot készülnénk ejteni, de végül mégsem ejtünk ki hangot (csak valamilyen más hang után képezhető)

4. Az *-n a több birtok jelölésére szolgált, lásd a finn birtokos személyjelben: hänen talonsa 'az ő házai'. Az egy és a több birtokra utaló paradigma azonban összekeveredett a balti finn nyelvekben, a mai finnben a talonsa egyaránt jelölhet egy és több házat is.