Az rtf-változat letölthető innen

Szóragozás és szóképzés az alapnyelvben

Forrás: BG: 49.

Megfigyelések:

• A rokon nyelvekből visszakövetkeztetve megállapíthatjuk, hogy az alapnyelv ismerte az igei személyragokat, a birtokos személyjeleket, és gazdag képzőrendszere volt.

• A finnugor alapnyelvben minden lényeges rag megvolt a névszók mondatbeli viszonyítására.

• Esetenként volt rag nélküli, szintaktikai eszközökkel végzett viszonyítás is.

• A főnév ragtalan alakja alany, tárgy, birtokos jelző és határozó is lehetett a mondatban.

• A ragos tárgy a határozott tárgyat jelölte, a ragtalan pedig a határozatlant.

• Ugyanez volt a birtokviszonynál is: a határozott birtokot jelölték, a határozatlant nem.

• A fenti alapnyelvi szisztéma a mai finnugor nyelvekben helyenként módosult: az egyes nyelvekben vagy a jelöletlenség vagy a jelöltség lett uralkodóvá.

• Az ugor nyelvekben a jelöletlen birtokviszony vált általánossá (a magyarban ez később részben módosult).

• A magyarban a jelölt tárgy vált általánossá ( de nyelvjárási: széna kaszálni, szilva szedni).

• Határozók is használatosak ragtalan formában: Vasárnap moziba megyünk.

• A szavak puszta jelentése is alkalmas idő-, hely- vagy módviszony jelölésére. Erre több rokon nyelvből is lehet példát hozni.