1.1. A pedagógiai hatásrendszer jellemzői

A pedagógiának sokféle értelmezése van. Induljunk ki most a legegyszerűbb, praktikus megközelítésből: a pedagógia mint szakszó gyakorlatot (= pedagógiai hatásrendszer) is, elméletet (= neveléstudomány) is jelent.

Ha a pedagógiát mint gyakorlatot tekintjük, akkor azokra a hatásokra gondolunk, amelyeket egy másik emberre, vagy csoportra azért fejtenek ki, hogy annak tudása, magatartása úgy változzék meg, ahogy azt a hatás kifejtő szeretné, vagy amelyet az egyén önmaga változása érdekében alkalmaz, azaz tanul, „önmagát neveli”. Pedagógiai hatás az ember teljes életteréből (család, óvoda, iskola, felnőtt élet színterei stb.) származhat, és a teljes élettartamot végigkíséri (nem szűkül a gyermekkorra).

Életünkben folyamatosan jelen vannak ezek az alakító hatások, akár úgy, hogy bennünket érnek, akár úgy, hogy mi élünk velük úgy, hogy másokat vagy magunkat célozzuk meg. Azonban e hatások közül csak azok tekinthetők a pedagógiai hatásrendszer részének, amelyeket a rövid vagy hosszú távú pozitív irányú befolyásolás érdekében tudatosan alkalmazunk. Az csak a pedagógiai hatásrendszer bonyolultságát jelzi, hogy ezeknek a tudatos hatásoknak mindig vannak nem tudatos kísérőjelenségei is. A hatásoknak e két vonulata fel is erősítheti, keresztezheti, gyengítheti is egymást. A tudatos pedagógiai hatások mellett megjelenő nem szándékos, nem tudatos hatásokat a szakirodalom „rejtett tantervi” hatásoknak nevezi (Szabó, 1988). Ugyancsak az alaphelyzet összetettségére utal, hogy a pedagógiai hatások, miközben mindig visszahatnak a hatás forrására, a hatás célzottját tekintve nem mindig vezetnek a remélt eredményre.

Nézzünk és értelmezzünk néhány példát!

A lakásomhoz legközelebb eső zöldséges üzletben vásárolok rendszeresen. Az eladó egyáltalán nem túl kedves a vevőkkel, a kiszolgálás során csak a legszükségesebb beszélgetésre szorítkozik, de az áruja szép. (Nem pedagógiai hatás, nincs benne tudatosság, mindenkivel egyformán kedvetlenül viselkedik az eladó.)

A lakásomhoz legközelebb eső zöldséges üzletben vásárolok rendszeresen. Az eladó a vevőkkel általában nagyon kedves, velem azonban nem. Amikor ennek okát keresem, eszembe jut, hogy volt egyszer egy kellemetlen konfliktusunk, amikor visszavittem a szatyor aljáról otthon előkerült fonnyadt répát. Azóta feltehetően nem örül, amikor meglát, és nem is vásárolok annyit, hogy fontos lennék a bolt forgalma szempontjából. Az eladónak jobb lenne a közérzete, ha nem emlékeztetném erre a kínos helyzetre. A velem kapcsolatban kinyilvánított ellenszenve szándékos, meg akarja változtatni a viselkedésemet, szeretné, ha nem járnék oda vásárolni, vagy legalábbis el akarja venni a kedvemet a reklamációtól. (Pedagógiai hatás, „meg akarja nevelni” a kellemetlenkedőnek tartott vevőt. De a hatás eredménytelen, inkább eltűröm az eladó kelletlenségét, mert az áru szép, és nem cipelek távolabbról.)

Hideg időben gyakori családi helyzet, hogy a szülő megpróbálja rávenni serdülő gyermekét, vegyen fel sapkát. Érvel: megfázol, korán ki fog hullani a hajad, a szomszéd fiú is sapkában ment el az előbb... (Pedagógiai hatás, a szülő rövidtávon szeretné a gyereket megóvni a betegségtől, hosszú távon az egészséges életmódhoz adna útmutatást. A hatás kimenetele bizonytalan: a gyermek szó nélkül felveszi a sapkát;. morgolódva felveszi a sapkát; az előzményektől függetlenül a sapkát lekapja a fejéről, mikor a szülő látótávolságából kikerül, stb.)

Hideg időben gyakori családi helyzet, hogy a szülő megpróbálja rávenni gyermekét, hogy vegyen fel sapkát. Érvel: megfázol, korán ki fog hullani a hajad, a szomszéd fiú is sapkában ment el az előbb. A gyerek válaszára, miszerint „anyu, te is sapka nélkül jársz”, a szülő határozottan reagál: „Én már megszoktam”. (Pedagógiai hatás, a szülő rövid távon szeretné a gyereket megóvni a betegségtől, hosszú távon az egészséges életmódhoz adna útmutatást. A hatás kimenetele bizonytalan, de a direkt vagy kerülőutas ellenállást valószínűsíti a szülő szavaival ellentétes példája.)

A pedagógus az iskolában nagy fontosságot tulajdonít a tanulók pontosságának /érkezés, feladatvégzés stb./, minden alkalmat megragad, hogy ezt az elvárását kifejezze. Ő maga azonban rendszeresen kis késéssel kezdi az órát, a tanulók dolgozatainak kijavítását ígérgeti, halasztgatja. (Pedagógiai hatás, a tanár tudatos követelményeit keresztezi nem tudatosan mérlegelt magatartása. A hatás kimenetele különböző lehet a gyerekek között. Lehet olyan diák, aki fenntartás nélkül törekszik a követelmények betartására, lehet olyan, aki azt tanulja a helyzetből, hogy késni csak a felnőtteknek - esetleg csak a tanároknak - szabad stb.)