A pedagógia nemcsak tudomány (=neveléstudomány), hanem gyakorlat is. Ez a gyakorlatot észrevétlenül éljük, számtalan tapasztalatunk, élményünk van mások, illetve önmagunk formálásával, nevelésével kapcsolatban. És természetesen nagyon sok gondolatunk is van, hiszen van véleményünk arról, amit mi teszünk másokkal, amit velünk vagy másokkal tesznek a jóindulatú, pozitív szándékú „nevelés” jegyében, érdekében.
Ezért mondhatjuk, hogy rendelkezünk tudományos pedagógiai képzettség hiánya esetén is hétköznapi pedagógiai tudással.
Ez a tudás visszhangzik, egészül ki, nyer értelmet, helyeződik más megvilágításba a pedagógiai jelenségekkel is foglalkozó szépirodalmat olvasva, a média világában kalandozva – immár nem a hétköznapok, hanem a művészetek nyelvén.
Ez a kötet – a pedagógiai szakirodalomban némileg szokatlan módon – a pedagógiai tudásnak ezzel a vonulatával foglalkozik, mintegy hidat verve a tudományos pedagógiával történő foglalkozáshoz.