2.2. A magatartásformálás szerepe a konstruktív életvezetés megalapozásában

A magatartásformálás a nevelésben alapozó szerepet tölt be. Ez a lépés lényegében a nevelés első színtjének tekinthető. Fontossága azonban rendkívüli, ugyanis a kialakított, megerősített magatartás- és tevékenységformák messzemenően meghatározzák az egyén életvezetésének irányát, minőségét.

Amikor a pedagógus egy-egy ilyen tevékenységforma kialakításán és megerősítésén fáradozik, lényegében egy nevelési rész-érték közvetítését végzi. Ugyanis, mint láttuk a globális nevelési érték, a konstruktív életvezetés, a konstruktív magatartás- és tevékenység-repertoárban tárgyiasul, testesül meg, ezt a repertoárt pedig a nevelő által megerősített egyes magatartás- és tevékenységformák alkotják, építik fel.

A konstruktív magatartás- és tevékenységformák megerősítését a nevelő olyan módon éri el, hogy a gyermekek konstruktív megnyilvánulásait tapasztalva, azokra elismeréssel, jóváhagyással, jutalmazással reagál. Ilyen úton segíti elő azt, hogy a konstruktív magatartásformák a magatartás- és tevékenység-repertoár szilárd, maradandó elemeivé váljanak. Ugyanakkor, ezzel párhuzamosan a nevelő a destruktív magatartásformákra tiltással, kritikával, szankciókkal válaszol. Ezáltal az ilyen magatartásformákat leépíti, kiszorítja a gyerekek magatartásrepertoárjából.

A magatartásformálásnak ez az útja nevezhető az ösztönös nevelés szintjének is, hiszen akár a szülő, akár a pedagógus különösebb szakmai megfontolások és felkészültség nélkül is, szinte folyamatosan befolyásolni törekszik ilyen módon a gyerekek magatartási sajátosságit.

A nevelő tehát egy szelektív hatásrendszert működtet munkája során, ő ennek a hatásrendszernek a forrása.

Mindebből következően a nevelőnek kötelessége a vázolt szelektív hatásrendszer folyamatos működtetése, hiszen ez által valósul meg a nevelési részértékek közvetítése. Éppen ezért, a szelektív, orientáló hatásrendszer működtetésének felfüggesztése a nevelő részéről, vagyis a nevelői közömbösség az érték-közvetítés beszüntetését is jelenti, így ez alapvető pedagógiai hibának tekinthető. Ezért indokoltak a fenntartások olyan nevelési irányzatokkal szemben, amelyek nem kívánják meg a nevelőtől a szelektív, orientáló hatásrendszer működtetését a nevelés folyamatában.

A szelektív hatásrendszer működtetése kétféleképpen lehetséges: ösztönösen és alacsonyabb hatásfokkal, illetve tudatosan és jó hatásfokkal.

Természetesen ahhoz, hogy a pedagógus a magatartás- és tevékenység-repertoár formálását szolgáló szelektív-orientáló hatásrendszert célirányosan, s így hatékonyan működtesse, nélkülözhetetlen, hogy ismerje ennek a repertoárnak a felépítését, vagyis azt, hogy melyek a repertoár elemei, tehát mely magatartás- és tevékenységformák tekinthetők konstruktívaknak, azaz értékeseknek, s így megerősítendőknek.

A különböző történelmi korok és társadalmi formációk keretében kialakult nevelési koncepciók áttekintése alapján általában megállapíthatónak látszik a nevelés közösségre orientált jellege, az hogy a nevelés mindig a társadalom érdekeinek szolgálatában funkcionál, erre irányul. Ez konkrétan olyan formában nyilvánul meg, hogy az egyes nevelési koncepciókban többé-kevésbé világos megfogalmazásban, de mindig fellelhető a nemzeti vagy társadalmi érdekeket szolgáló, tehát közösségfejlesztő morális magatartás- vagy tevékenységformák, és az egyénre orientált, de áttételesen a nemzet vagy a társadalom érdekeinek is megfelelő önfejlesztő magatartásformák és tevékenységformák preferálása, az ezek kialakítását, megerősítését célzó törekvés.