5. 1. A paranormatív krízisek

A családok életében vannak, illetve előfordulhatnak olyan krízisek, melyekre nem lehet vagy a család nagyon sokszor nem tud felkészülni. Ezek nem adódnak a család fejlődéséből természetesen azokkal a krízisekkel ellentétben, melyeket korábban tárgyaltunk. Ezek közé a paranormatív krízisek közé tartozik a válás, a különböző krónikus betegségek, a munkanélkülivé válás, a migráció, a természeti vagy társadalmi katasztrófák, de krízishelyzetet idézhet elő a mobilitás, az egzisztenciális veszteség és a nagyobb pszichikus trauma (Komlósi és Túry, 2003). Ezekben a krízisekben valamilyen értékcsökkenést élnek meg a benne résztvevők és nagyon fontos a relatív egyensúly visszaállítása. Mindezt azzal lehet elérni, ha a család kommunikál a veszteségekről, és megkeresi azokat az értékeket, melyek a családban vannak. Nagy segítséget jelenthetnek a családot segítő intézmények és a hasonló helyzetben lévőkkel való kapcsolat kiépítése, melyről még a későbbiek során lesz szó.

Mivel a család rendszerként funkcionál, ezért tudnunk kell, hogy a családot érintő krízisek kapcsán a gyermek milyen hatásrendszerbe kerül, milyen erők munkálhatnak a gyermek körül. Például egy olyan családban, amelyik éppen nagyobb távolságra való költözésen esett át, előfordulhat, hogy a szupportív, támogató közeg hiánya, távolsága okoz problémákat, zavarokat. Hiszen messze vannak a barátok, rokonok, azok az ismerősök, akikre addig számítani lehetett. Előfordulhat az is, hogy a gyermek vagy túlidealizálja vagy teljesen megtagadja azt a helyet, azokat a gyökereket, ahonnan érkezett, ezek a jelenségek pedig az új környezetbe való beilleszkedését és pszichés jóllétét is veszélyeztethetik. Pedagógusként át kell gondolnunk, hogy azok a fiatalok, akikkel kapcsolatba kerülünk milyen aktuális nehézségekkel, kérdésekkel küszködnek, küzdenek, mely megküzdés sikeressége befolyásolhatja szociális kapcsolataikat és tanulási teljesítményüket egyaránt.