1. Az információs műveltség szerepe az életpálya minőségében

Az információs műveltség tudásunknak az a része, melynek segítségével eligazodik az élet minden területéhez kapcsolódó információk közt, amelynek segítségével felismeri az információszükségletet, megkeresi és megszerzi a szükséges információforrásokat, kinyeri, feldolgozza, felhasználja és közvetíti az információkat. Az elméleti és gyakorlati szakemberektől magas szintű információs műveltség várható el, melynek már nemcsak az információval kapcsolatos ismeretek és képességek az alkotóelemei, hanem a tájékozódás, az információk etikus felhasználásának, a szakmai minőségnek az igénye is. Ahelyett, hogy részletes definíciót adnánk arról, hogy egy pedagógustól milyen szintű információs műveltség várható el, csak három általánosan megfogalmazott részelemet emelünk ki:

· Felismeri, hogy munkájában, szakmai fejlődésben melyek azok a helyzetek, témák, amelyekben szakirodalmi segítségre, információra van szüksége.

· Munkája és tanulása során tudatosan támaszkodik a szakirodalmi forrásokra és az új kutatási eredményekre.

· Felelősnek érzi magát aziránt, hogy információs műveltségével megfelelő mintát nyújtson tanulóinak az egész életen át tartó tanulásra.

Az 1997. évi CXL. a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről című törvény mindehhez jogokat is biztosít:

„4. § Mindenkinek joga, hogy […] b) igénybe vegye a nyilvános könyvtári ellátás rendszerét, a muzeális és közművelődési intézmények szolgáltatásait, c) műveltségét, készségeit életének minden szakaszában gyarapítsa,”

Mindezeket a jogokat és lehetőségeket tudatosan érdemes beépíteni saját szakmai fejlesztésünkbe, önművelésünkbe és munkánkba.

Az információs műveltség nemcsak a tudományos szakirodalmi kutatásokra való képességet foglalja magában, hanem a gyakorlati munkához, felkészüléshez, segítéshez, tanácsadáshoz szükséges szakirodalmi és egyéb információs források igénybevételének, tudatos használatának igényét és képességeit is.

A szakirodalomban nagy eséllyel találhatunk a gyakorlati munkánk egyes konkrét problémahelyzeteire lehetséges megoldásokat, tanácsokat, melyek felhasználásával hatékonyabbá tehetjük munkánkat.

Mindemellett pedig a szakirodalom segítségével lehetünk naprakészek saját szakmánk új eredményeivel kapcsolatban. A szakirodalom segítségével képezhetjük magunkat tovább. Egy gyakorló pedagógus számára ezt az biztosíthatja, ha rendszeresen átlapozza az általános pedagógiai (és szakjának megfelelő tudományterületi) folyóiratok tartalomjegyzékeit, és a számára érdekes tanulmányokat elolvassa. A szakmódszertani folyóiratok esetén már alaposabb áttekintés szükséges. Mindezek mellett pedig hasznos az Oktatási Minisztérium lapjának, a Köznevelésnek a figyelemmel kísérése is.

A neveléstörténeti tanulmányok, kutatások során pedig egyenes megkerülhetetlen, kulcsfontosságú szerepet töltenek be a történeti források, de minden más szakmai tevékenység és kutatás nélkülözhetetlen eszközei az információforrások.