A múzeumok a kulturális javak tudományosan rendszerezett muzeális gyűjteményei, melyeknek feladata a gyűjtésen túl a rendszerezés, megőrzés, restaurálás, tudományos feldolgozás, publikálás, bemutatás.
A múzeumok gyűjtőkörébe elsősorban a tárgyi emlékek tartoznak, de találhatunk írott, képi és hangzó dokumentumokat is. A gyűjtemény legkisebb egysége a múzeumi tárgy. A gyűjtés célja a természet, a társadalom és a művészet megismeréséhez forrásokat gyűjteni és dokumentálni azt. Ebben az értelemben a dokumentum magasabb rendű kategória, mint a forrás. Forrás bármilyen tárgyi emlék lehet, míg dokumentum csak az, ami jellegzetes a kiválasztási szempontok szerint. A múzeumok gyűjteménye tükrözi az adott szaktudomány logikáját, alkalmazza annak módszereit a gyűjtés során, de ezt ötvözik a muzealitási szempontokkal. A gyűjtemény akkor válik múzeummá, ha tudományosan feldolgozott és nyilvánosságot is kap, így a múzeumok egyszerre tudományos és közművelődési intézmények.
A múzeumok pedagógia szempontból elsősorban a
neveléstörténeti kutatásokat és az iskolai nevelő-oktató munkát segítik. Így a
pedagógusoknak nemcsak a pedagógiai tárgyú gyűjteményeket hasznos ismerniük,
hanem a szaktárgyaik tanítását segítő múzeumok gyűjteményét és szolgáltatásait
is, különös tekintettel a múzeumpedagógiai foglalkozásokra.
Múzeumtípusok: Országos múzeumok több tudományra kiterjedő gyűjtési körükben kimagasló országos érdekű, területileg és történelmileg teljességre törekvő tudományos, vagy művészeti anyagot őrző gyűjtemények. Például: Magyar Nemzeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Természettudományi Múzeum. Az országos múzeumok mellett megkülönböztetünk országos gyűjtőkörű szakmúzeumokat, melyek szakterületükön országos gyűjtőkörű tudományos teljességre törekvő gyűjtemények. Ide tartozik, a szempontunkból legjelentősebb gyűjtemény az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum is. Gyűjtőkörük alapján sokféle szakmúzeumot különböztethetünk meg. Témánk szempontjából a legkiemelkedőbbek a pedagógiai múzeumok, a néprajzi múzeumok és a játékmúzeumok. De sok más szakmúzeumban is találhatunk neveléssel, gyermekekkel kapcsolatos tárgyi emlékeket.
A regionális múzeumok közé soroljuk az egy-egy településre vagy tájegységre vonatkozó gyűjteményeket. Emlékmúzeumnak azokat a gyűjteményeket nevezzük, amelyek valamely jelentős személyhez vagy eseményhez kapcsolódnak. Az emlékmúzeumok épülete rendszerint a gyűjteménnyel szoros kapcsolatban áll. Például az OPKM Eötvös József Emlékmúzeuma, mely Ercsiben Eötvös életének kiemelkedő helyszínén, a családi birtokon került kialakításra. Az országos múzeumokat leszámítva, minden múzeumtípus mellett működnek olyan gyűjtemények is hazánkban, melyek nem felelnek meg minden szempontból a múzeum fogalmának, de tudományos vagy művészeti értékük jelentős. Ezeket nevezzük muzeális gyűjteményeknek. Ezek elsősorban: helytörténeti, intézménytörténeti, személyhez kötődő gyűjtemények, tematikus szakgyűjtemények. Ezek közé a gyűjtemények közé tartozik a legtöbb tájház és iskolamúzeum.
A digitális technika és a hálózatok megjelenésével, a múzeumok gépesítésével folyamatosan nő a virtuális múzeumok jelentősége. Ma már egyre gyakoribb, hogy a múzeumok honlapján nemcsak ízelítőül láthatunk egy-egy tárgyi emlékről készült fotót, hanem teljes kiállításokat tekinthetünk meg. Ezek gyakori sajátossága, hogy általában a kiállító teremben látható változatuk nincs is. Ezek tartalma és minősége gyakran tudományos kutatások támogatására is alkalmas. Ez a forma nagy lehetőség a muzeológusoknak, kutatóknak és érdeklődőknek is, hiszen a gyűjtemény nagyobb része mutatható be szakszerűen, mint a kiállítóterekben. A virtuális múzeumok gyakran valós múzeumok gondozásában jönnek létre, de gyakoriak a kizárólag virtuálisan létező „múzeumok”, melyeket könyvtárak, intézetek, magánszemélyek működtetnek.
A muzeológusok minden múzeumi tárgyat leltárba vesznek, aminek következtében egyedi azonosítót, leltári számot kapnak. Majd kartonokon katalogizálnak. A kartonokon feltűntetnek minden tárgyra vonatkozó információt: a tárgy részletes leírását, állapotát, a szakirodalom szerinti meghatározását, a vonatkozó szakirodalmat, múzeumi adattári vonatkozásokat. A kartonokon rögzített információk sosem véglegesek – ellentétben például a könyvtári katalóguscédulákkal – a tárgyon történő változásokat, újabb adatokat, értékeléseket folyamatosan rávezetik.
A gyűjteményben való tájékozódást múzeumi segédletek, tárgyi, földrajzi mutatók segítik. Ezekről és használatukról tájékozódjunk a muzeológusok segítségével.
A múzeumi tárgyak kutatása csak az arra kijelölt helyiségben és muzeológus, gyűjteménykezelő jelenlétében történhet.
Amennyiben a múzeumi dokumentumokat tudományos munkánk
során használjuk fel, ugyanúgy van hivatkozási kötelezettségünk, mint más
forrástípusoknál. Fel kell tűntetnünk a forrás alkotójának nevét (ha ismert), a
forrás pontos címét vagy megnevezését, a keletkezés dátumát, az őrzés helyét, a
forrás leltári számát. Ezeken kívül a forrás más adata is szükséges lehet a
forrás jellegétől függően (pl.: méret, anyag, technika …) i
A taneszköztárakat nem sorolhatjuk egyértelműen a múzeumok közé, mert nem kulturális javak gyűjteményei, mégis itt említjük meg, hiszen alapvetően tárgyi eszközöket, dokumentumokat gyűjtenek, rendszereznek. De ezeknek az eszközöknek a gyűjtése, feltárása, a róluk való információszolgáltatás nem elsősorban a neveléstörténeti kutatásokat, hanem a taneszközfejlesztést és a gyakorló pedagógusok taneszközválasztását segítik, hiszen az engedéllyel rendelkező, az oktatásban jelenleg alkalmazható taneszközök tartoznak a gyűjtőkörébe. Idővel viszont ezek a gyűjtemények már múzeumi funkciót is betöltenek. Az országos pedagógiai múzeum alapja is egy Trefort Ágoston alapította taneszköztár. Hazánk legjelentősebb taneszköztára az OPKM keretén belül működő Magyar Taneszköz Etalontár.