A hang- és filmarchívum hagyományos archívum abban az értelemben, hogy gyűjteménye egyedi és azonosítandó tárgyakból áll. Ezek gyűjtése és feltárása gyakran nehézségekbe ütközik, mert sok a változat. A nem műsorszolgáltatói filmarchívumok és a műsorszolgáltatók archívumai jelentősen különböznek gyűjtési filozófiájukban. Míg az elsőben a filmek, szalagok dokumentumként (tárgyként) is jelentősek, a műsorszolgáltatói archívumok inkább nevezhetők műsorok, felvételek gyűjteményeinek, mint dokumentumtáraknak. (Kovács, 2005)
Hazánkban az egyes műsorgyártók nem mindig, nem mindent, és nem egyformán archiváltak, országos minden műfajra és műre kiterjedő közgyűjtemény és tájékoztató eszköz pedig jelenleg nincsen. A meglévő gyűjtemények is általában egymástól elszigetelten működnek.
Az egyes filmarchívumok általában többféle gyűjteményrésszel rendelkeznek. A leggyakoribbak: filmgyűjtemény, hangtár, fotótár, adattár, szakkönyvtár, irattár. Ezen kívül előfordulnak tematikusan megkülönböztethető gyűjteményrészek is, például: játékfilmek, műsorszerkesztőségek szerint külön kezelt részek. Kutatás előtt az adott archívum gyűjteménystruktúrájáról tájékozódni kell.
A gyors technikai fejlődés következtében a hangok, mozgóképek rögzítése, tárolása sokszor változott, így sokféle dokumentumtípus, sokféle minőségben található meg az AV archívumokban. Ebből is következik, hogy a legtöbb archívum a speciális hordozók restaurálásával és hang- és képjavítással is foglalkozik. A változatos technikai igények következtében a tárolás, a kutatási és megtekintési feltételek és lehetőségek is nagyon különbözőek az egyes állományrészek tekintetében. Így ezekről mindig tájékozódni kell a kutatás megkezdése előtt és közben is. Egyedi, egy példányos gyűjteményekről lévén szó a kölcsönzés nem lehetséges. A kutatást is általában nem az eredeti anyagról való megtekintéssel, hanem kutatókópiák készítésén keresztül biztosítják. Az archívumokban történő kutatás általában engedélyköteles, technikai költségeit pedig a kutatónak kell megtéríteni.
A filmek közti keresést a cím és az alkotók adatain túl snitleírások segítik, melyekből tájékozódhatunk a filmfelvételen látható jelentősebb helyszínekről, személyekről, eseményekről. Az archívumokban őrzött anyagokról katalógusokat vezetnek a filmek szempontjából fontos formai és tartalmi adatokról és felhasználási jogokról.
A Magyar Nemzeti Filmarchívum az
ország elsőszámú filmes közgyűjteménye. Gyűjtőkörébe tartoznak a magyar és
egyetemes filmkultúra tárgyi, írásos és egyéb dokumentumai, melyeket megőriz,
felújít és kutatási újrafelhasználási célra szolgáltat. Az MNF-nek
kötelespéldány-joga van a magyar gyártású filmekre, de ez a műsorszórás számára
készült művekre nem vonatkozik. Az MNF 64 ezer állományegységgel
rendelkezik, melynek egy részéből másolatban oktatási célra kölcsönöznek is.
A Nemzeti
Audiovizuális Archívum (NAVA) országos gyűjtőkörű,
közgyűjteménynek minősülő, kötelespéldány-alapú műsorszórási audiovizuális
archívum. Gyűjtőkörébe tartoznak az országos földfelszíni terjesztésű
televíziók és rádiók magyar gyártású műsorai. A rendszeres, kötelespéldány
alapú gyűjtést a NAVA 2006. január 1. kezdte meg, de törekszik a
visszamenőleges gyűjtésre is. Gyűjteménye nemcsak helyben, hanem az
alapadatokat tartalmazó adatbázis interneten keresztül is, a részletes adatok
és a felvételek pedig zárt hálózaton keresztül az ország számos könyvtárában
létesített NAVA-ponton keresztül is elérhető.
A nemzeti gyűjtőkörű archívumok mellett számos műsorszolgáltatói
archívum is működik, melyek működő televíziók, rádiók részeiként létező
intézményegységek, így funkcióik közül a megőrzés mellett domináns az
újrahasznosítás biztosítása. Ez a feldolgozás, így a visszakeresés mélységében
és szempontjaiban is erőteljesen megmutatkozik. Míg a közgyűjteményekben nagy
hangsúlyt fektetnek a történeti, kulturális szempontokra, addig a
műsorszolgáltatói archívumokban a műsorkészítési mechanizmust követik, így
elsősorban a témák, vágóképek, hanganyagok gyors megtalálása a cél. Ezért az
archívumban őrzött anyagok nem feltétlenül egyeznek meg az adásba kerülő
műsorokkal, és nem is minden adásba kerülő anyagot archiválnak, ezek köre saját
belső szabályzataiktól függ. A közszolgálati műsorszolgáltatók esetében
emellett viszont hangsúlyosan jelen van az értékmegőrzési funkció is.
Pedagógiai kutatások szempontjából hasznos tudni, hogy a nemzetközi ajánlások
valamennyi sugárzott gyermekműsor archiválást ajánlják, melynek az MTV eleget
is tesz, de egyéb kulturális értéket nem őrző, utólag kis valószínűséggel
felhasználható műsorokból, csak típuspéldákat őriznek meg. Az MTV Archívuma
oktatási intézményeknek kizárólag iskolai oktatás céljára saját előállítású
anyagaiból térítés ellenében készít másolatot.
Szerzői jogi korlátozások következtében a műsorszolgáltatók saját előállítású és másoktól beszerzett felvételeire más használati és kutatási szabályok vonatkoznak.
Hazánkban a legnagyobb műsorszolgáltatói
filmarchívummal 50 éves múltjából következően a Magyar Televízió rendelkezik.
Gyűjteményében több mint 170 ezer órányi filmfelvételt őriznek. Köztük
számos neveléstörténeti szempontból is nagy jelentőségű forrással (pl.:
Iskolatelevízió, gyermek- és ifjúsági műsorok …), de nagyobb mennyiségben az
oktatásban használható szemléltetésre alkalmas felvétellel, műsorral
(oktatófilmek, ismeretterjesztő- és dokumentumfilmek, műsorok).
Magyar Rádió Archívuma 80 évi működése alatt összegyűjtött saját készítésű és a műsorkészítéshez beszerzett dokumentumok gyűjteménye. Állományában nemcsak hanganyagok, hanem sajtóanyagok, könyvek, szövegkönyvek, kották, iratok és tárgyi emlékek is találhatók, melyeket külön gyűjteményegységekben kezelnek. Pedagógusok számára jól hasznosíthatók az internetes felületükön is elérhető mesefelvételek, művelődéstörténeti, és rádiótörténeti források.