Az eddig bemutatott három legismertebb közgyűjteménytípus
mellett több más információs intézmény is működik. Ezek többségének működése
már nem a gyűjtés, rendszerezés, megőrzés, szolgáltatás négyese körül forog.
Az üzleti alapon működők közé sorolhatjuk a hírügynökségeket. Ezek, mint nevük is mutatja elsősorban a friss hírek és nem a tudományos szakmai információk gyűjtésével és szolgáltatásával foglalkoznak. Így a pedagógia számára a történeti és az aktuális oktatással kapcsolatos események forrásául szolgálhatnak. Legnagyobb hazai képviselője a Magyar Távirati Iroda (MTI), mely közszolgálati feladatokat is ellát. Szintén üzleti alapokra épülnek a különböző tartalomszolgáltatók, melyek profiljuktól függően szakmai, tudományos információkat is szolgáltathatnak. Ilyenek például a nagy nemzetközi adatbázis-szolgáltató cégek, melyek bibliográfiai és teljes szöveges adatbázisokat fejlesztenek és árulnak. Jellemzőjük, hogy az információkat nem maguk állítják elő, hanem vásárolják, és saját szolgáltatási kereteiken belül továbbértékesítik. .
Általában a profitorientált cégek közé sorolhatjuk a könyv- és lapkiadókat, bár a szakmai, tudományos kiadók közül sok non-profit formában működik. Az önálló kiadók közt túlnyomórészt pedagógiával foglalkozó kiadók a tankönyvkiadók, melyek a tankönyvek mellett az oktatási segédletek széles skáláját és módszertani, szakirodalmi műveket is adnak ki. Közülük a legismertebb és legrégebbi a Nemzeti Tankönyvkiadó, de jelentős még az Apáczai, a Dinasztia, a Mozaik, a Műszaki, a Pedellus Kiadó, de a 2006/2007-es tanév hivatalos tankönyvjegyzékén 127 kiadó van jelen tankönyveivel. A tankönyvkiadók mellett szakmailag jelentősek (a non-profit szférába tartozó) kutatóintézeti, felsőoktatási, közgyűjteményi kiadók, szakmai szervezetek, melyek általában valamely szűkebben vett szakterületen adnak ki hiánypótló műveket, kutatási jelentéseket. Például: Országos Közoktatási Intézet, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. A legnagyobb külföldi kiadók általában a szakterületeik nagy elektronikus tartalomszolgáltatói közé is tartoznak, szolgáltatásaik szerteágazóak. Néhány példa a külföldi kiadókra: Kogan Page, MacMillan, Elsevier.
Az információs intézmények közé is besorolhatók azok a hivatalos és szakmai intézmények, szervezetek, melyek munkájuk során nagy mennyiségű információt állítanak elő, mint például a kormányzati szervek, kutatóintézetek, szakmai szervezetek. Az internet nyújtotta lehetőségek következtében ezeknek az intézménytípusoknak megnőtt az információs szerepük. Honlapjaikon keresztül sok információt és információs szolgáltatást nyújtanak a szakmának saját működésükkel, tevékenységükkel és szakterületükkel kapcsolatban. Ennek következtében, ha a legfrissebb információkra, eseményekre vagyunk kíváncsiak akkor sok esetben hatékonyabban juthatunk hozzá, ha tudjuk, hogy mely intézmény hatáskörébe, kutatási területébe tartozik. Ez különösen igaz, ha nem szakirodalmi, hanem naprakész hírekről, eredményekről, eseményekről szeretnénk tájékozódni. De sok esetben találhatunk szakirodalmi „adatbázisokat” is ezeken a honlapokon.
A különböző országos és nemzetközi kormányzati szervek, például minisztériumok, parlamenti és Európai Uniós bizottságok, munkája során jogszabályok, irányelvek, ajánlások, állásfoglalások, egyezmények, útmutatók és különféle jegyzőkönyvek készülnek, melyek történetileg és aktuálisan is érdekesek a pedagógia számára. A minisztériumok struktúrája és elnevezése korszakonként gyakran változik. Jelenleg számunkra elsősorban az Oktatási Minisztérium (OM), a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (ICSSZEM) tevékenységét érdemes figyelemmel kísérni, amit honlapjaikon kívül ügyfélszolgálatuk is segít. Az Európai Uniós intézmények közül a pedagógiával foglalkozók számára a következők kiemelkedők: Oktatási Tanács (Education, Youth and Culture Council, EYC), Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatósága (European Commission, Directorate-General for Education and Culture). A nemzetközi szervezetek közül a nevelésügy szempontjából a legjelentősebb az ENSZ szervezeteként működő UNESCO, mely nevelési, kulturális és tudományos ügyekkel foglalkozik, és az UNICEF, mely a gyermekvédelem legkiemelkedőbb szervezete. .
A kutatóintézetek és a felsőoktatási intézmények járnak élen a szakmai, tudományos információk előállításában, így információs szerepük meghatározó. A legtöbb kutatóintézet tart fenn könyvtárat és szakmai folyóiratot, könyvsorozatot, melyek alapvetők az általuk képviselt szakterületeken. Legjelentősebb hazai pedagógiai kutatóintézetek: Országos Közoktatási Intézet (OKI), Sulinova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht., Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI), Felsőoktatási Kutatóintézet (FKI), melyeknek szakterületükről elnevezésükből is tájékozódhatunk. A nemzetközi kutatóintézetek közül csak kettőt emelünk ki, melyek a legnagyobb hatással vannak a hazai közoktatásra: OECD EDU (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, Oktatási Igazgatóság - Organisation for Economic Co-operation and Development, Directorate for Education); IEA (Oktatás-nevelési Eredmények Nemzetközi Értékelésének Társasága - International Association for the Evaluation of Educational Achievement). .
A magyar felsőoktatási intézmények mindegyikében van
tanárképzés, így pedagógiai műhely is. Ezek mérete és így kutatásaik,
publikációik száma és hatása is eltérő. Összességében azt mondhatjuk, hogy a
legnagyobb és legnevesebb felsőoktatási szakmai műhelyek azokban az
intézményekben alakultak ki, ahol hosszabb idő óta folyik egyetemi szintű
pedagógia szakos képzés. Ilyen az ELTE, a SZTE, a DE és a PTE. .
A szakmai szervezetek jelentősége nem elsősorban
a tudományos pedagógiai információk előállításában nevezhető meg, inkább a
letisztázott, a gyakorlat számára közvetlenül hasznosítható információk
terjesztésében. A szakma sokfélesége következtében a hazai pedagógiai (és
pedagógiához közeli) szakmai szervezetek száma igen nagy. Az Oktatási
Minisztérium 2006-ban csak a közoktatásban 185 működő szakmai szervezetett
tartott számon. Ezek többségükben
szaktanári vagy speciális nevelési feladatok köré szerveződött egyesületek, de
vannak köztük szülői és diákszervezetek is. Ezek mellett viszont sok más
pedagógia szakmai szervezetet találhatunk még. Itt most csak néhány nem szűk
szakterületen működő szervezetet említünk meg a teljesség igénye nélkül: MTA
Pedagógiai Bizottsága, Magyar Pedagógiai Társaság, Tanárképzők Szövetsége. .
A tömegtájékoztatási
intézményeket is egyértelműen az információs intézmények közé soroljuk. Mivel a televíziók, rádiók, napilapok
elsősorban a friss és közérdekű információkat közvetítik célcsoportjaik felé,
csak röviden kerülnek itt említésre. Pedagógiai vonatkozású híreket és ismeretterjesztő
műsorokat elsősorban a közszolgálati médiában láthatunk, hallhatunk. A
televíziókban, rádiókban főműsoridőn kívül rendszeresen találkozhatunk
nevelési-oktatási vonatkozású magazinműsorokkal, a napilapokban pedig időnként
oktatási mellékletekkel. Ezek az esetek többségében nem szakembereknek, hanem
szülőknek, diákoknak szólnak. Például: Repeta, Iskolapélda, Iskolautca, Vendég
a háznál …