A katalógusok meghatározott könyvtár(ak) állományáról tájékoztatnak, de az igényeinknek megfelelő, nagy állománnyal rendelkező, részletesen feltárt könyvtárak katalógusai a szakirodalmi tájékozódásunkban is nagy segítségre lehetnek.
A katalógusoknak sokféle fajtája lehet attól függően, hogy milyen formában, mely állományokról, állományrészekről és milyen szempontból tájékoztatnak. A megjelenési formájuk szerint léteznek kötetkatalógusok, cédulakatalógusok, elektronikus katalógusok (ezen belül pedig online és offline). A feltárt állomány szerint az egy intézmény teljes gyűjteményéről tájékoztató katalógusok mellett megkülönböztethetünk közös katalógusokat (több könyvtár katalógusa egyben), különgyűjteményi, folyóirat, olvasótermi stb. katalógusokat. A visszakeresési szempontok szerint: betűrendes, szak-, sorozati, időrendi, tantárgyi, illusztrátori stb. katalógusokat. Ezeknek a katalógustípusoknak akkor van nagy jelentőségük, ha a könyvtár állománya még nincsen (teljes egészében) elektronikus katalógusban (adatbázisban) feltárva. Az elektronikus katalógus előnye, hogy a sokféle visszakeresési szempont egy adatbázisban érvényesíthető. Ilyen esetben már nem azt a kérdést tesszük fel a könyvtárosoknak, hogy hol van a sorozati katalógus, hanem azt, hogy az elektronikus katalógus lehetővé teszi-e (és hogyan) a sorozati cím szerinti keresést. Vagyis a kereséskor találunk-e olyan mezőt, rubrikát, amelyet kitöltve a gép a sorozati címek közt (is) keres. i
A konkrét könyvtári katalógusokban megtalálható információforrások körét az adott könyvtár gyűjtőköre, állománya határozza meg. Emellett pedig a katalógusok leírásában érdemes tájékozódni arról is, hogy az adott könyvtár teljes állománya elérhető-e az elektronikus katalógusban, hiszen a korábbi cédulakatalógusok adatainak elektronikusba való áttöltése idő és pénzigényes feladat, így sok könyvtár még nem végzett ezzel a munkával.
A katalógusok elsődleges funkciója, hogy
visszakereshetővé tegyék a dokumentumokat egy gyűjteményben. Ebben segítenek a
formai és a tartalmi visszakeresési szempontok. A gyűjteményben való
visszakereshetőség viszont nemcsak a dokumentum létéről való
információszolgáltatást jelenti, hanem a fizikai hollétének pontos
meghatározását is. Ezt a célt szolgálja a raktári jelzet. Így nincsen
katalógus raktári jelzet nélkül. (Ha információforrások adatait látjuk egy
tájékoztatási eszközben, de nem találunk benne raktári jelzeteket, akkor bibliográfiával
van dolgunk.) A raktári jelzet alapján találhatjuk meg a szabadpolcon a
keresett művet fizikailag is. Zárt raktári állomány esetén a raktáros a raktári
jelzet alapján találja meg az általunk keresett művet, és csak ennek
segítségével tud kiszolgálni minket (hiszen a raktárban nem betűrendben, hanem
beszerzési sorrendben találhatók a dokumentumok). Ezért nagyon fontos, hogy egy
katalógus használata előtt mindig tájékozódjunk arról, hogy hol találjuk a
katalóguscédulán/megjelenített rekordban a megtaláláshoz szükséges raktári
jelzetet, majd ezt pontosan jegyezzük fel magunknak és a raktári kérőcédulára
is. i
Formai (bibliográfiai adatok szerinti) visszakeresési szempontok közül cédulakatalógusokban általában a szerző, (szerkesztő) és cím szerinti keresést teszik lehetővé. Elektronikus katalógusokban ettől többféle lehetőségünk is lehet. Ezek választéka katalógusonként eltérő, de általában felkínálják a kiadót, a kiadás évét, a nyelvet és a dokumentumtípust. De találkozhatunk az egyéb névre, közreműködőre, ISBN / ISSN-számra való keresési lehetőségekkel is.
A tartalmi (téma szerinti) visszakeresés függ attól, hogy milyen feltárási rendszer(eke)t használ az adott könyvtár.
Korábbi tanulmányaiból ismert a nemzetközileg használt ETO (Egyetemes Tizedes Osztályozás)-szerinti feltárás és visszakeresés, de míg korábban maximum három jegyből álló ETO-szakjelzetekkel találkozhatott, addig tudományos igényű szakirodalom keresésekor meg kell ismerkednie a jóval hosszabbakkal. Ennek oka, hogy az ETO egy számokkal kifejezett hierarchikus rendszer, mely minden egyes témát maximum 10 altémára oszt, majd azokat is további maximum tízre. Így minél részletesebb, mélyebb témát keresünk, annál hosszabb ETO-jelzet alatt fogjuk azt megtalálni. Ennek szemléltetésére nézzünk egy példát:
|
3 |
Társadalomtudományok |
|
37 |
Nevelés,
oktatás, képzés, szabadidő |
|
371 |
Iskolai
munka, az oktatás megszervezése |
|
371.6 |
Iskolaépület,
berendezés, tanszerek |
|
371.67 |
Hagyományos
tanszerek és taneszközök |
|
371.671 |
Tankönyvek |
|
371.671.12 |
Tanári
kézikönyv |
|
371.671.13 |
Munkafüzet |
Ennek a tartalmi feltárási módszernek az a legnagyobb előnye, hogy ha nem találunk a szűk szakterületünkben olyan forrást, mely kiemelten azzal foglalkozik, akkor a hierarchiában felfelé haladva felgöngyölíthetjük az irodalmakat, amik magukban foglalhatják az általunk keresett témákat. Ha viszont nem általában vagyunk kíváncsiak egy pedagógiai résztémára, például a tankönyvekre, hanem valamilyen vonatkozásban, akkor más szakjelzetképzési technikákkal az is kifejezhető. (pl.: 371.671.11(439)(083.81) – magyarországi tankönyvjegyzék) Ilyen esetben használjuk az ETO betűrendes mutatóját és/vagy kérjünk könyvtárosi segítséget!
Az elektronikus adatbázisok használatával ma elterjedtebb a mellérendelő, tárgyszavas tartalmi feltárás és visszakeresés. Előnyük a hierarchikus rendszerekkel szemben, hogy természetes szavakat használnak, így nemcsak könyvtárosok számára könnyen átlátható. A természetes szavak használata viszont a gyakorlatlan felhasználókat könnyen meg is téveszthetik, mivel könnyen hihetik azt, hogy az általuk feltett keresőkérdésre nincsen találat (válasz), pedig lehet, hogy csak nem megfelelő szavakat használtak. A tárgyszavakkal és a segítségükkel való kereséssel a későbbiekben külön alfejezetben foglalkozunk, mert ez a keresési mód megkerülhetetlen a szakirodalmi információkeresés során.
Az elektronikus katalógusok hálózaton keresztül bárki számára elérhető (online) változatát angol rövidítéssel Magyarországon is OPAC-nak (Online Public Access Catalog) nevezzük. Ennek a formának az elterjedése nemcsak a könyvtárosok, hanem az olvasók munkáját is nagyban megkönnyítették. Az online forma lehetővé teszi, hogy a könyvtár épületén kívül is, interneten keresztül naprakészen tájékozódjunk konkrét könyvtárak állományáról. Olyan könyvtárak állományáról is, melyekről korábban nem vagy csak nagyon körülményesen szerezhettünk információt. (Korábban ezt a célt a kötetkatalógusok szolgálták, de azok nagy hátránya a nehezen frissíthetőség.) Az online forma több új szolgáltatási formát is lehetővé tesz, és korábbiakat felgyorsít, megkönnyít. Ilyenek a közös katalógusok, a katalógus és a kölcsönzési nyilvántartás összekapcsolása, ennek következtében a kölcsönözhetőségi állapot jelzése, az elektronikus előjegyzés, a kölcsönzési határidő hosszabbítása …
Mint fentebb láthattuk könyvtár sok és sokféle van a világon és hazánkban is. A hazai könyvtárak és katalógusaik közti tájékozódást segíti a HUNOPAC (Moldován, 2006), mely linkgyűjteményben egy helyen megtalálhatjuk könyvtártípusonként a hazai és a magyar vonatkozású könyvtáraknak és katalógusaiknak az internetes elérhetőségét. Emellett a legnagyobb külföldi könyvtárak és más jellegű könyvtári információk eléréséhez is jó kiindulópont.
A közös katalógusok, melyek lehetővé teszik,
hogy egyszerre több könyvtár katalógusában keressünk, sok időt takaríthatnak
meg nekünk, hiszen nem kell könyvtárról, könyvtárra, katalógusról katalógusra
járni, hogy a számunkra szükséges művet felleljük. A keresőkérdésünket egy
közös felületen fogalmazhatjuk át keresőprofillá (nem kell minden könyvtár
keresőfelületét külön-külön megismerni), majd a találati rekordok mellett
láthatjuk, hogy mely konkrét könyvtár adatbázisában/állományában találta meg a
gép. A közös katalógusban megtalált művek rekordjai nem tartalmaznak minden
adatot a példányról. Így például, ha a kölcsönözhetőségéről is szeretnénk információt
kapni, át kell lépnünk az adott könyvtár katalógusába. Ezt a közös katalógusok
közvetlen linkkel fel is kínálják. Jelenleg hazánkban három nagy közös
katalógus érhető el a MOKKA (Magyar Országos Közös Katalógus), mely jelenleg
Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) OPAC-ja nagyon leegyszerűsítve tartalmazza a nemzeti könyvtár állományának adatait 1952-től. A pedagógia területén nem végez mély tartalmi feltárást, de konkrét művek, nagyobb témakörök felkutatásában, bibliográfiai adataik pontosításában hasznos segítség.
Az OPKM könyvtárának gyűjtőkörét már korábban megismerhettük, mégis szükséges az elektronikus katalógus tartalmát áttekintenünk, mert a nagy állomány és a nagyon részletes tartalmi feltárás miatt nem a teljes állományra vonatkozó információk érhetők el az OPAC-ból. Nagyvonalakban megfogalmazva az 1989 után megjelent szakirodalom, tankönyvek és gyermek-és ifjúsági irodalom teljes mértékben kereshető az elektronikus katalógusban. Ezek egyes állományrészeket tekintve már korábbi időpontoktól is kereshetők, de a régebben megjelent művek és az egyéb különgyűjtemények állománya még csak cédulakatalógus segítségével kereshető vissza. A katalógus alapvetően a könyvtár állományában fizikailag is meglévő dokumentumokat tartalmazza, de az interneten is elérhető elektronikus változatokra link segítségével igyekszik utalni.
